Barros Basto kapitány, a portugál Dreyfus

A portugál hadsereg kapitánya szinte ismeretlen az ország határain túl. Barros Basto irodalmár is volt, de fontos közösségszervező tevékenységet is végzett: igyekezett az évszázadokkal korábban erővel katolikus hitre kényszerített portugál zsidók leszármazottait – akiket Converso-nak neveztek – visszatéríteni ősi hitükhöz.

1497-ben, alig öt évvel a spanyol kiűzetés után, a portugál zsidókat is spanyolországi sorstársaikhoz hasonló választásra kényszerítették: térjenek katolikus hitre, vagy hagyják el Portugáliát. Számosan kikeresztelkedtek, és nevet változtattak. Sokukból lelkes katolikusok lett, a nemesség soraiba léptek, az egyházban fontos szerepet játszottak. De olyanok is jócskán akadtak, akik őrizték a judaista hagyományt, még ha titokban is.

Az 1887-ben Amarante városában katolikusnak született Barros Basto családja is tudatában volt és őrizte a zsidó gyökereket. Nagyapja halála előtt tárta föl unokájának az igazságot zsidó származásukról. Az ifjú Artur Carlos később Belgiumban ugyanolyan két gyertyát látott egy francia tiszt sátrában sabatkor, amilyen náluk is volt odahaza. Ez olyan hatással volt rá, hogy érdeklődése a mózesi törvények felé fordult, és elhatározta, hogy egykori hitsorsosainak utódait is ebbe az irányba igyekszik terelni.

A portugál nemzeti levéltár több mint negyvenezer aktát tartalmaz az inkvizícióról, amely évszázadokon át üldözte a neofita keresztényeket, akik titokban tartották magukat a zsidó hagyományokhoz. Mindez annak ellenére történt, hogy I Mánuel király ígéretet tett a konvertitáknak, nem szól bele a magánéletükben gyakorolt rituálékba és szokásaikba.

Barros Basto kapitány szabadkőműves is volt, és visszatérését a judaizmushoz a portói és a lisszaboni Saaré Tikva zsinagógában kezdte volna, de elutasítással találkozott. Azután a marokkói Tangerben sikerült a betérés. Lisszabonba visszatérve elvette Lea Israel Montero Azancot-t, ősi zsidó család sarját, és vele költözött Portóba 1921-ben. A városban akkor 20 askenázi zsidó család élt. Az asszony csatlakozott kampányához a rejtőzködő zsidók újrafelfedezésében.

A kapitány – ekkor már Abraham Izrael Ben Ros – tisztában volt vállalkozásának nehézségeivel. A betérés előtt megtanult héberül, és a középkori portugál zsidó történelem egyik szakértője lett, sokat publikált. 1923-ban hivatalosan is bejegyzésre került a portugál zsidó közösség, megkezdődött a Mekor Hájim (az Élet Forrása) zsinagóga építése, ami mellett kilenc éven át működött jesiva.

Az ország északi részén, a spanyol határhoz közel eső Alto Trás-os-Montes falvaiban (Chaves, Bragança és Mirandela) igen kicsiny és zárt zsidó közösségek éltek; őket próbálta megnyerni az ügynek. 1927-ben újságot alapított Ha-Lapid (Fáklya) néven.

A politikai helyzet megváltozott az 1926-os katonai puccsal, amely 1932-ben a fasiszta Oliveira Salazar diktatúráját segítette hatalomra. A katolikus egyház megerősödött, és ők nem nézték jó szemmel a conversók leszármazottainak visszatérését a judaizmushoz. Artur Carlos Barros Basto-t anonim levélben jelentették föl, amiben homoszexualitással és a jesiva ifjú növendékeinek zaklatásával vádolták meg. Bíróság elé állították, de kiderült, hogy a körülmetélésen kívül más „bűnre” nem vette rá tanítványait. Az is kiderült, hogy a jesiva működése idején mintegy 9000 kripto-zsidó tért vissza judaizmushoz.

A hadseregből 1937-ben távolították el, miután erkölcsileg alkalmatlannak nyilvánították. Ennyire éreztette hatását az inkvizíció öröksége. Az országban nem akadt egy olyan ügyvéd, vagy pártfogó, mint amilyen annak idején Zola volt Dreyfus mellett. ĺgy azután Barros Basto kapitány életében nem kapott elégtételt, bár vádat nem emeltek ellene.

.A történtek dacára Barros Basto 1938-ban fölavatta álma zsinagógáját, amely a legnagyobb az Ibériai-félszigeten. A Mekor Hájimot a híres iraki családról, Kadoorie zsinagógának nevezték el; ez a mizrahi család szponzorálta a sanghaji zsinagóga fölépítését is. Laura Kadoorie az 1497-ben Portugáliából elmenekült família leszármazottja.

A zsinagógának nem adatott meg, hogy maga köré gyűjtse az egykori konvertiták utódait. A Barros Basto körül gyűrűző botrány és eltávolításának hatására a diákok és szüleik igyekeztek távolt tartani magukat a Mekor Hájim gyülekezetétől. Az inkvizíció korábbi működése elrettentették őket.

A Kadoorie Mekor Hájim zsinagógának mégis fontos szerep jutott a 2. világháborúban. Kelet-Európából érkező, nácik által üldözött zsidók százai találtak itt menedékre, így Barros Basto joggal tekinthető a „Világ Igazának”.

Barros Basto 1961-ben hunyt el Portóban. életében nem kapott elégtételt. A hadseregbe nem vették vissza, ügyét nem vizsgálták fölül. Erre – unokája, Isabel Ferreira Lopes határozott fellépésének hatására – a portugál állam 2012-ben kerített sort.

Ynetnews – Bassa László