Babij Jar utolsó túlélője, aki gyerekei elől is eltitkolta zsidóságát
Mihail Szidko 60 éven keresztül hallgatott arról, hogy zsidó; még gyermekei előtt is rejtegette származását, és azt, hogy családtagjai – 33,771 társukkal együtt – az 1941 szeptemberi, nácik és ukrán csatlósaik által elkövetett tömegmészárlásnak estek áldozatul.
Mihail Szidko hatévesen tanúja volt annak, hogy a németek és ukrán kollaboránsaik hidegvérrel meggyilkolták Vologya öccsét, Klára húgát, majd a mindezt végignéző és fájdalomtól ordító anyját.
A férfi hatvan éven keresztül rejtegette zsidóságát, és titkolta mindazt, amin Babij Jarban ment keresztül. „Minden apró részletre emlékszem, bár nem akarok, mert nagyon fájdalmas” – mondta.
„Az ellenőrző pontnál elvették iratainkat, az ékszereket, mindent. Azután az egészséges férfiakat kiválogatták kényszermunkára, a többieket, pedig a gödörhöz vezették.”
Szidko a Kijev szélén található Babij Jar szakadékot nevezi gödörnek, amelybe az áldozatokat – a város zsidó lakóit – belelőtték. „Klára húgom három és fél éves volt, a csecsemő Vologya pedig négy hónapos. Anyám karján tartotta öcsémet, Klára pedig mellette állt, szoknyájába kapaszkodott. Az egyik ukrán kollaboráns fejbe vágta Klárát, majd rálépett és szabályosan agyontaposta. Anyám látta mindezt és elájult. Elejtette öcsémet, ezt látva az ukrán agyoncsapta a csecsemőt. Anyám kiabálni kezdett, az ukrán őt is lelőtte, majd mindhármuk holttestét a gödörbe dobták.”
Mihail Szidko és bátyja Grisa csodával határos módon élték túl a mészárlást, mivel a nácik orvosi kísérletek (vagy kényszermunka) céljából életben hagyták őket. „Amikor a gyilkosság történt, Grisa eltakart, én keveset láttam, és ott voltunk éjszakáig” – mondja.
Azután Szidkót és bátyját egy pincébe vitték, ahol több mint két hetet töltöttek. „Fölvittek az emeletre, ahol egy német tiszt volt a kutyájával, a sarokban pedig tolmácsa, Ivan Ivanovics, szomszédunk a házban, ahol laktunk. Mondta a tisztnek, hogy ismer minket, és akkor futni hagytak; így maradtunk életben.”
A testvérek élete több ízben forgott veszélyben. Megmenekülésüket szomszéduknak, Szofja Kondratyjevának köszönhetik, aki leányával együtt élt lakásában és befogadta őket. „Amikor valaki jött, és kérdezte, kik vagyunk, azt felelte, hogy az ő fiai. ĺgy éltünk a háború végéig” – teszi hozzá Szidko. Szofja végül megkapta a Világ Igaza címet.
Szidko jelenleg az izraeli Bét Semesben él. Húsz évvel ezelőtt az ukrajnai antiszemitizmus erősödésének hatására döntött úgy, hogy alijázik, és megtöri a csendet. A múlt hónapban felkereste őt Mickey Levy, a Kneszet elnöke és Natan Sharansky, az izraeli Holokauszt túlélők szervezetének elnöke, akik a mészárlás 80. évfordulóján átadták neki a Kneszet által adományozott állami kitüntetést.
Ynetnews – Bassa László
Címkék:Babij Jar