Az Új Kelet című lap, 1948–1960

Írta: Olosz Levente - Rovat: Izrael, Történelem

Marton Ernő izraeli korszakának maradandó alkotása az Új Kelet napilap újraindítása.

Marton már megérkezése után (1946) egy magyar nyelvű újság alapítását tervezte. 1947-ben került Erecbe barátja és szerkesztőtársa, Schön Dezső, aki hasonló terveket dédelgetett. Schön fiatalon lett a kolozsvári Új Kelet szerkesztőségének tagja, később Marton Ernő biztatására irodalmi munkáival is a közönség elé lépett. Íróként a máramarosi haszidizmust bemutató Istenkeresők a Kárpátok alatt című riportregényével aratott nagy sikert. Sorstársaival együtt Auschwitzba hurcolták. Ott megértette, hogy a tájékoztatás-tájékozódás a kenyérnél is fontosabb. Visszaemlékezésében írta: „Senki nem merte ellopni az SS-katona uzsonnáját, annál inkább az újságot. Információért a KZ-fogoly az életét is hajlandó volt kockáztatni.” Marton és Schön együtt kezdte szervezni az újságot, de a barátok, korábbi munkatársak többsége megmosolyogta a tervet. Sokan azzal riogatták őket, hogy az újságárusok nem fogják árusítani a magyar nyelvű lapot. A háborús állapotok is nehezítették a terv megvalósítását. A legnagyobb akadályt a nyomdai eszközök beszerzése és a megvásárlásukhoz szükséges tőke előteremtése jelentette. Egy baráti ötlettől vezérelve felkeresték Sauber Sándort, aki újsága, az Iton Mejuhad nyomtatásához egy amerikai sokszorosítógépet használt, kezeléséhez nem volt szükség sem ólomra, sem szedőre, sem tördelőre. Mivel a lapjával a csőd szélére sodródott, hajlandó volt a kiadónak használt szoba felét albérletbe kiadni az új magyar nyelvű lap számára.

Marton és Schön ilyen feltételek mellett az új lapot együtt finanszírozták, a tulajdon egyenlő részben oszlott meg közöttük. De a lap nevében nem tudtak megegyezni. Marton nem akarta az Új Kelet nevet használni. A név és mindaz, amit jelentett, sokkal becsesebb volt számára, semhogy egy kalandos vállalkozásba belevigye. Kompromisszumos megoldásként az Izráel nevet választották. De Schön hosszas rábeszélésére az utolsó pillanatban sikerült Martont meggyőzni, és az Új Kelet név mellett döntöttek.

Az izraeli Új Kelet 1948. augusztus 11-én jelent meg először. Mivel a lap által évtizedekig hirdetett cionista célkitűzés Izrael Állam alapításával megvalósult, az újság most új feladatot vállalt magára: tájékoztatta a héberül nem olvasó magyar anyanyelvű olékat, segítette beilleszkedésüket az izraeli társadalomba.

Marton Ernő vezércikke az első tel-avivi számban, 1948. augusztus 11.

Az Új Kelet első számában így indították útjára a lapot:

Az utóbbi hónapokban sok ezer magyar nyelvű új ole érkezett az országba, aki nem tud héberül […], így teljesen el vannak zárva az újságolvasás, ennélfogva a tájékozódás és informálódás lehetőségeitől. Ez nemcsak a gazdasági életbe való beilleszkedésüket nehezíti meg, de úgyszólván lehetetlenné teszi, hogy lelkileg beolvadjanak az ország szellemi és politikai életébe, hogy maradéktalanul azonosuljanak Izráel államának céljaival, ideáljaival és hétköznapi gondjaival. Valósággal fájdalmas látvány, milyen tétován és idegenül mozognak ezek az új olék a palesztinai élet labirintusában […], nemcsak nyelvét nem értik, de lelkét sem.

A címlapra a főszerkesztő Marton Ernő és a felelős szerkesztő Schön Dezső neve került. Az Új Kelet vészkorszakot túlélő kolozsvári szerkesztői és újságírói közül legtöbben alijáztak. Az újraindított lap első munkatársai is közülük kerültek ki, így az újság szakmai színvonala kezdettől biztosítva volt. Éjszakai szerkesztőnek Diamant Elemért hívták meg, aki épp egy netanjai bankban volt éjjeliőr. Haláláig az Új Kelet szerkesztőségében dolgozott, de más magyar nyelvű lapoknak is írt cikkeket, többnyire külpolitikai elemzéseket, többek között a nemzetközi kapcsolatokról vagy a hidrogénbomba és a nemzetközi béke összefüggéseiről. Az Új Kelet újságíróihoz hasonlóan cikkeiben saját múltját is felelevenítette. Egyik cikkében arról az emlékéről írt, hogy a nagybányai magyar királyi állami főgimnázium első osztályában a tanár nem zsidónak, hanem magyar anyanyelvűnek írta be. Ez a kis incidens még inkább megerősítette zsidó identitását.

Éjjeli szerkesztőnek kérték fel Barzilay Istvánt is, aki az új lap kedvéért felmondta az állását a Szochnutnál. 1938-tól élt Erec-Izraelben, az Új Kelet tudósítójaként a lap erdélyi betiltásáig küldte cikkeit a mandátum területéről. Az éjjeli szerkesztőből hamarosan nappali szerkesztő, majd a szerkesztőség egyik kulcsembere lett. Az izraeli társadalomról írt vezércikkei mellett az olvasók leginkább színes riportjairól és glosszáiról ismerték. Egyik riportjában a haifai magyar jisuv életét mutatta be. Ez nem volt nehéz, mivel a városban mindenhol magyarul beszélőkbe botlott. Találkozásai a haifai magyar jisuvval mindig megnyugtató, felemelő és eseménydús élményt jelentettek számára. Az izraeli bürokrácia körülményességét Barzilay humorral és a személyes benyomások alapján bírálta. Megtudhattuk például, hogy fia csak két héttel később kezdte meg a második osztályt, mivel a gyerek egyik iskolából a másikba való átíratását szövevényes szabályok, valamint közönyös hivatalnokok hátráltatták.

A szerkesztőséghez csatlakozott Kolb Jenő is, félnapos szerkesztőségi munkát vállalt. De hamarosan kilépett a laptól, és a Tel-Aviv Múzeum igazgatója lett. Félnapos munkát vállalt Grosz Ernő is, a Bar-Ilan Egyetem későbbi tanára. Márton Lajos kisebb napi rovatot szerkesztett. Kolozsváron sikeres ügyvédi pályát futott be, de közben újságíróként és történészként is működött. Az Új Keletben több történelmi esszét, tanulmányt is közreadott. Cikkeiből értesültek az olvasók többek között arról, hogy a Jaffa és Jeruzsálem közötti első műút építése Ferenc Józsefhez fűződik. Mivel hivatalos volt a Szuezi-csatorna 1869-es megnyitására, a török szultán az út megépítésével segítette elő, hogy a császár a szent városba is eljusson. Márton Lajos az Új Keletnél betöltött állása mellett az izraeli rádióban a magyar és a román nyelvű adásokat szerkesztette.

 

Márton Lajos a rádió magyar nyelvű adásában, Hatikva, 1952. május 16

Sauber Sándor az Új Kelet állandó munkatársaként publicisztikai írásaiban és riportjaiban az izraeli közállapotokat, érdekes történéseket, saját visszaemlékezéseit humorral színesítette. A vallásügyi minisztériumról közölt riportja az intézmény tevékenységét és feladatait ismertette. A cikkből az is kiderült, hogy ott van a legtöbb magyar anyanyelvű hivatalnok, akik félnek a versengéstől, és „vigyáznak arra, hogy nehogy más magyar anyanyelvű tisztviselő kerüljön a környezetükbe”.

Jámbor Ferenc, a kolozsvári szerkesztőség egykori tagja később csatlakozott a laphoz. 1941-ben alijázott, majd rövid ideig Dalia kibucban telepedett le.

Jámbor Ferenc egy New York-i rendezvényen

Az Új Keletben megjelent írásaiban többnyire Izrael társadalmi, közegészségügyi, politikai gondjairól értekezett. Egy 1954-ben közölt cikkében saját benyomása alapján az izraeli mentalitást vette górcső alá. A gondolatsort azzal a következtetéssel zárta, hogy az izraeli társadalom egyik fele önző, a szabályok kijátszásával próbál előbbre jutni (epikureusok), míg a sztoikus csoportnak nevezett empatikus szabálykövetők kisebbségben vannak.

A magyar nyelvű lap megjelenését a hivatalos szervek és a jisuv értelmiségének egy része nem nézte jó szemmel, számos akadállyal nehezítették a munkáját. A szerkesztőség nem kapott telefonvonalat, illegális úton telepítettek egyet. Papírhiányra hivatkozva megtagadták a papírkvótájuk emelését, ezért a két tulajdonos kénytelen volt többszörös áron a feketepiacról beszerezni a szükséges mennyiséget. A héber nyelvű sajtó, a Maariv és a Davar támadó hangvételű cikkekben felelőtlen, értelmetlen és az állami javakat elpazarló vállalkozásnak bélyegezte a lapot.

1951-ben egy olyan törvénytervezet került a Kneszet elé, amely az idegen nyelvű sajtó szerkesztőitől az eredeti szöveggel egyenértékű héber szöveget követelt. A tervezet törvényre emelése a gyakorlatban az idegen nyelvű, így a magyar nyelvű sajtó halálát jelentette volna. Marton Ernő cikkek sorával szállt szembe a támadásokkal és akadályoztatásokkal. Az idegen nyelvű lapok cionizmusra nevelő és integrációs munkáját kiemelve követelte, hogy „az idegen lapokkal szemben eddig követett struccpolitika helyett egy pozitív és az ország érdekeit szem előtt tartó, céltudatos sajtópolitika vegye kezdetét”. Marton fellépése és az izraeli politikusok egyetértő kiállása végül az idegen nyelvű sajtó, így az Új Kelet széles körű elfogadásához vezetett.

Az Új Kelet valamennyi magyar anyanyelvű lapja kívánt lenni, tekintet nélkül az olvasók társadalmi helyzetére, politikai, vallási nézetkülönbségére. A fejlécen párton kívüli napilapnak határozta meg magát az újság. A függetlenség azt jelentette, hogy a szerkesztőség legfontosabb feladatának a kimerítő és tárgyilagos tájékoztatást tartotta. A bel- és külföldi eseményekről, valamint a napirenden levő kérdésekről különböző álláspontokat ismertettek. Rovatot indítottak Izraeli lapszemle, majd Az újságokból címmel. A rovatban rendszeresen közölték a független és a különböző pártállású lapok vezércikkeit az agudista Hamodiától a független Haarecen át a kommunista Kol Haamig. A politikai pártok befolyásától Marton Ernő úgy védte meg a lap függetlenségét, hogy kampányidőszak alatt a pártoknak propagandalapok szerkesztését tette lehetővé, az Új Kelet ezt kinyomtatta, és az újsággal együtt eljuttatta az olvasókhoz. A nagyközönség pedig tisztában volt azzal, hogy az adott melléklet melyik párthoz tartozik. Így a lapot nem lehetett elfogultsággal vádolni.

Az Új Kelet rendezvénye a HOH tel-avivi termében

Az Új Kelet rendezvénye a HOH tel-avivi termében, jobbról: Hoffman Neha és férje, Schön Dezső, a lap felelős szerkesztője, Marton Gizella főszerkesztő és fia, Michael, mellette első felesége, Marton Ruhama, Givol Jóska (áll), a bal sarokban Székely István, a lap haifai tudósítója

A szerkesztőségről Schön Dezső így írt:

Összetételében ez a gárda az izraeli társadalom keresztmetszetét adja. A lap hasábjain     szóhoz jutnak a különböző társadalmi rétegek, a különböző politikai irányzatok, az  ellentétes vallási és szellemi-erkölcsi áramlatok képviselői. Az Új Kelet nem lehet egy  darabból vésett, monolitszerű lap, mert az olvasóközönsége sem az. Ezért számolunk   be egyformán a habad haszid mozgalomról és a Hapoel Petah-Tikva eseményéről.

A magyar jisuv vallási megosztottsága miatt Marton olyan írókat is meghívott a laphoz, akik az ortodox zsidóság szempontjából is kiértékelték a napi eseményeket. Így került az újsághoz Salamon Mihály és Löwenkopf Kálmán. Salamon a Mizrahi párt vezető tagjaként tevékenykedett, de állandó munkahelye a magyar lap szerkesztőségében volt. Salamon olyan vallási kérdésekről elmélkedett, mint a világ keletkezése vagy a szukot ünnepe. Az ünnepek alatt Marton Ernő többször küldte őt Cfatba, hogy ott szerezzen új élményeket a cikkek megírásához. Az ő írásaiból sem hiányzott a humor:

Az izraeli exportőrök a New York-i rabbinátus elé citáltatták a transzjordániai etrogcsempészeket, és azzal vádolták őket, hogy külföldi etrogokat mint izraeli termésüket adnak el az amerikai zsidóknak, ami úgy üzleti, mint vallási szempontból megengedhetetlen. A transzjordániai etrogterjesztők tagadták a vádakat, és azzal védekeztek, hogy az általuk árusított etrogok szintén Erec-Jiszráelből származnak, csupán nem Ben-Gurion birodalmából. Az etrogcsempészek védekezése zavarba hozta még a bölcs amerikai rabbikat is, ezért az ítélet kihirdetését egy későbbi időpontra halasztották. Valószínűleg szukot után hirdetik ki, mikor az etrog értéktelenné válik.

Löwenkopf Kálmán Salamonhoz hasonlóan gyerekkorától vallásos környezetben nevelkedett, majd rabbiként folytatta pályafutását, de közben az újságírói munkába is belekóstolt. Az Új Keletnél a vallásos olvasók igényeit elégítette ki. Írásaiban a modern életvitelből származó vallási kérdéseket boncolgatta a Tóra és a Talmud alapján. Többek között arról is írt, hogy a szent szövegek miként vélekednek az alkoholról és az Izrael túléléséhez elengedhetetlen fegyverekről.

A két állandó munkatárs mellett Naftali Krausz, a modern ortodox szemléletű újságíró jelentetett meg tanulmányokat, például a hetedik évben parlagon hagyott földről. Herskovits Fábián, a Dohány utcai zsinagóga volt rabbija írásaiban a vallási megosztottságról is elmélkedett.

Az első számban kitűzött célokat követve az Új Kelet elsősorban Izrael belügyeire és politikai kérdésekre fordított figyelmet, de nem maradtak el a gazdasági, társadalmi, az országot érintő külpolitikai eseményekről közölt elemzések sem. Az eseményekről tudósítások, belföldi hírszolgálat, valamint a külföldi távirati irodák közleményei alapján adtak hírt. A napirenden levő vitatott kérdésekben elemzéseket közöltek. Fettman József a katonai, biztonságpolitikai és részben a belpolitikai hírekért felelt. 1956-ban több cikkében a háborús feszültséggel foglalkozott, arra a megállapításra jutott, hogy az arab államok növekvő katonai ereje veszélyezteti Izrael létét. Érdekesebb külpolitikai eseményekről és a nemzetközi politika színeváltozásairól Feuerstein Emil tudósított legszívesebben. Például az izraeli matrózról, aki a nehézkes izraeli bürokrácia miatt nem kap kiutazási engedélyt, így a kikötőben várakozó hajóját más országokban nem hagyhatja el. Feuerstein tapasztalt újságírónak számított, 1935-től élt és dolgozott a mandátum területén. Az újságírás mellett számos kötetet adott ki a judaizmus és a magyarországi zsidóság világkultúrában való részvételéről. A négykötetes Egy marék virág a Magyarországról származó zsidó tudósok és írók tevékenységét, kiemelkedő eredményeit szedte csokorba. Beer Ervin gazdasági elemzéseket közölt az újságban. Feindrich Ernő jogász, a magyar jisuv prominens vezetője a törvényváltozások, közigazgatási rendeletek gyakorlati alkalmazásáról írt cikkeket. A magyar anyanyelvűek közül azok, akik nem értették meg a héberül lejegyzett jogi fogalmakat, Feindrich cikkeiből tájékozódhattak az új lakásbérleti törvény vagy a vagyonadóról szóló rendelkezések részleteiről. Gonda László, a netanjai történész és tanár oktatási kérdésekről fejtette ki véleményét.

A magyar nyelvű jisuvot érintő események és rendezvények mellett a közösséget érintő problémákat is megvitatták az újság hasábjain. 1950-ben az Új Keletben folyt a vita a magyar jisuvnak az izraeli társadalomban elfoglalt helyzetéről. Fodor Alexander és Sauber Sándor azt állította, hogy a magyar anyanyelvű olék diszkrimináció miatt nem jutnak az ország felépítésében nyújtott közreműködésükkel kiérdemelt helyre az izraeli politikai, gazdasági és társadalmi életben. Velük szemben (Marton Ernő mellett) Buk Miklós és mások a magyar anyanyelvűek politikai alulreprezentáltságát történelmi, szociológiai okokra vezették vissza. A vitában ez az utóbbi álláspont bizonyult határozottabbnak, de a hátrányos megkülönböztetés gondolata az ötvenes években többször megjelent az Új Kelet és más magyar nyelvű kiadványok hasábjain.

Számtalan cikk emlékezett meg a magyarországi zsidó múlt fontosabb állomásairól, valamint a kimagasló, világhírnevet kiérdemelő magyar anyanyelvű zsidókról. A műfaj kiemelkedő képviselője, Bató Lajos a magyar cionista újságírás egyik úttörője, a Zsidó Szemle egykori munkatársa volt. A kazárelméletről és Szokolov gyerekkoráról egyaránt publikált. Az idők szekerén címmel 1951–1952-ben hosszú cikksorozatban jelentette meg visszaemlékezését, Herzlig visszamenőleg foglalkozott a magyarországi cionizmus kezdeteivel.

Az Új Kelet példányszáma az ötvenes években a héber lapok eladási számával vetekedett.

Az élő Új Kelet haifai programját hirdető karikatúra, Új Kelet, 1954. november 18.

Az élő Új Kelet haifai programját hirdető karikatúra, Új Kelet, 1954. november 18.

Egyes források napi harmincezres példányszámot említenek, mások hét közben tizenöt-, hétvégén huszonötezer példányról szólnak. A példányszám növekedése nagyobb bevételt jelentett az újságnak, lehetőség nyílt arra, hogy növeljék az újságíró munkatársak számát, és a világ nagyobb városaiba tudósítókat küldjenek. Az Új Kelet az európai nagyvárosokba is eljutott, és ahogy tréfásan megjegyezték: ha valamelyik bolygóra már utazni lehet, bizonyosan ott is lesz az Új Keletnek tudósítója. Az ötvenes évektől Marton Ernő több fiatal újságírónak nyújtott lehetőséget pályája kibontakoztatásához. Kishont Ferenc humoros írásait először az Új Keletben közölte, Lampel Tamás – Tomi Lapid pedig tudósítóként kezdte meg újságírói pályafutását a lapnál.

Dan Ofry az Új Kelet legfiatalabb munkatársának számított. 1949-ben alijázott, majd a Jeruzsálemi Héber Egyetemen közgazdaság-tudományi diplomát szerzett. Nem sokkal az egyetem elvégzése után csatlakozott az Új Kelet szerkesztőségéhez, először a lap amerikai tudósítójaként, majd állandó munkatársaként. Miután az Egyesült Államokból visszatért, Kneszet-tudósítóként működött, és politikai elemzéseket írt. A fiatalabb nemzedékhez tartozott Székely István is. Párizsi egyetemeken tanult, 1941-ben Szíriából gyalogolt Palesztináig, ahol a világháború elején a francia hadsereg idegenlégiójában teljesített szolgálatot. Az Új Keletnél 1953-tól kezdett haifai tudósítóként dolgozni, változatos riportjaival, novelláival és műfordításaival is felhívta magára a figyelmet. Az ötvenes évek második felében a külpolitikai elemzéseket Arad Gideon vette át. Külpolitikai rovata Az események margójára címen jelent meg. Rovatában olyan témákba nyújtott mélyebb betekintést, mint az Egyiptom és Szíria lehetséges szövetsége vagy a Mapam és a szír szocialisták együttműködése.

Az Új Kelet arculatát vitathatatlanul a főszerkesztő, Marton Ernő határozta meg. Fontosabb, az országot és a magyar jisuvot érintő eseményekről vezércikkeket írt. Haim Weizmannt hosszú nekrológban búcsúztatta, felidézve találkozásuk történetét és barátságuk részleteit. Marton Weizmann személyét és munkásságát Herzl alakjához hasonlította. Herzl az álmodozó, látnok, a cionista keretek megteremtője, Weizmann a tettek embere, aki tartalommal töltötte ki ezeket a kereteket. Az 1956-os háborús hangulatban Marton cikkei nyugalomra és az indulatok megfékezésére intettek. Hosszan sorakoztak érvei a béke megőrzése mellett: „Ha sikerülni fog a következő tíz-tizenöt évben megőrizni a békét, ezt a nyugtalan, labilis, minden pillanatban felborulással fenyegető békét, amelyben ma élünk, akkor átmentettük Izrael Államát a jövőbe, az örökkévalóságba.”

Marton Ernő cikkeit a tényszerűség, a biztos cionista ideológiai alap és az érthetőség hármas aranyszabálya jellemezte. Barzilay István szerint Marton „fanatikusan hitt [az újságírás etikájában]. Meg is követelte munkatársaitól, hogy valósággal aszketikus módon ragaszkodjanak az események hűségéhez, információikat szigorúan kontrollálják.” A Marton által lefektetett szabályok és irányvonalak alapján szerkesztett Új Kelet a magyar anyanyelvű olék információs bázisa lett, elősegítette beolvadásukat az izraeli társadalomba.

Nyomtatott lapunk szeptemberi számában részleteket közöltünk a Szalai Anna által szerkesztett A Kárpát-medencétől a Földközi-tengerig. A magyar anyanyelvű izraeliek története című antológiábólA fenti írás is itt jelent meg. 

támogatás
Pop up banner

Címkék:2021-09, Izrael, Marton Ernő, Schön Dezső, Új Kelet

ad joint40 ad dutch40 ad mazsok40 mti_hirfelhasznalo