Az Értől az Óceánig – A Nobel-díjas Louise E. Glück magyar gyökerei

A nagypapát Glück Henriknek, a nagymamát Moskovitz Teréziának hívták. Érmihályfalvi magyar zsidók voltak.

A 2020-as irodalmi Nobel-díjat Louise Elisabeth Glück amerikai költőnő kapta az életművéért. Az indoklás szerint „összetéveszthetetlen költői hangja miatt, amely szigorú szépséggel egyetemessé teszi az egyéni létet”. A magyarországi híradások azt is megemlítik, hogy apai nagyszülei Magyarországról vándoroltak az Egyesült Államokba. De kik is voltak a magyar felmenők?

1900 decemberében érkezett a költőnő nagypapája és nagymamája New Yorkba. A nagypapát Glück Henriknek, a nagymamát Moskovitz Teréziának hívták. Érmihályfalvi magyar zsidók voltak.[1]

Érmihályfalva a történelmi Bihar vármegyében, a Partium nyugati részén fekszik, az Érmellék fővárosa. A trianoni békekötésig Magyarországhoz tartozott, utána, hiába volt magyarok lakta város, a vasútvonal miatt Románia kapta meg. A huszadik század elején a kis magyar település nagyjából 6000 lakossal rendelkezett, ebből körülbelül 1200-an voltak zsidó vallásúak (20%).

A magyar történelemben a honfoglalástól jelen voltak a zsidók, de jelenlétük nem volt folyamatos, a kiűzetések miatt többször is újrakezdődött a történetük. Az utolsó nagy bevándorlás a XVIII./XIX. században történt.[2] Az érmihályfalvi közösség az 1800-as évek elején érkezett lakóhelyére, és a környék izraelita központjává, anyahitközségévé vált.[3] Az Eötvös József által összehívott Izraelita Egyetemes Gyűlésen  a magyarországi zsidóság kettészakadt ortodoxokra és neológokra, harmadikként pedig megjelent az egyensúlyozni kívánó status quo irányzat.[4] Az érmihályfalvi zsidóság az ortodox irányzathoz csatlakozott, és mélyen vallásos maradt.

Louise Glück felmenői tevékenyen részt vettek Érmihályfalva életében, jelentős szerepet vittek a polgárosodásban. Nagyapja, Glück Henrik, míg ott élt, a „Feldmann és Glück” fakereskedést vezette.[5] Dédapját is Glück Henriknek hívták, és elképzelhető, hogy azonos azzal a Glück Henrikkel, aki honvédként harcolt az 1848/1849-es szabadságharcban.[6]

A Glück család tagjai ott voltak az ortodox hitközség vezetői, a zsinagóga építtetői között. Részt vettek a helyi takarékpénztár, népbank és képviselőtestület munkáiban.[7] Érmihályfalva kávégyárában, a Beck Pótkávégyárban az igazgatóságban ült Glück Adolf.[8] A település híres malmát, a Gizella malmot Glück Benő alapította és vezette.[9] De vittek még a családtagok üveggyárat és női divatáru céget is.[10] Dr. Glück Sándor ügyvéd harcolt az első világháborúban. Az 1915-ös isonzói csaták után Károly Csapatkereszttel tüntették ki.[11]

A Glück család tagjai többször is a helyi Feldmann család tagjaival házasodtak, Louise Glück két dédszülője is Feldmann volt.[12] A Feldmannok közül Feldmann Tivadar a városka híres méhésze volt, Feldmann Aladár pedig első világháborús fényképészként háborús hősnek számított.[13] Négy éven át volt a frontokon és hét kitüntetéssel, de testvérét elvesztve tért haza. A család adományokkal is kitüntette magát. Karácsony táján a szegény keresztényeknek, az első világháború idején pedig a harcoló katonáknak és a vakságot szenvedett katonáknak adtak. Segítették a helyi szegényeket, és a településen átutazó hittestvéreket. 1914 nyarán Glück Benő egy mázsa lisztet osztott szét a fronton lévő katonák családjai között.[14]

Ki tudja, mit hozott volna a jövő, ha az Osztrák-Magyar Monarchia nem veszíti el a háborút… A román megszállás, a gazdasági világválság, a visszacsatolás, a zsidótörvények, a nagyváradi gettó, végül Auschwitz-Birkenau megpecsételte a család sorsát. Ma már csak egy szomorú, rengeteg nevet tartalmazó magyar nyelvű sírkő emlékeztet a Valea Lui Mihai-i elhagyatott zsidó temetőben azokra az emberekre, akik egykor itt éltek, és akik a 2020-as év irodalmi Nobel-díjasának felmenői voltak.

 

„Long ago, I was wounded. I lived

to revenge myself

against my father, not

for what he was—

for what I was: from the beginning of time,

in childhood, I thought

that pain meant

I was not loved.

It meant I loved.”

 

„Régen megsebesültem. Azért éltem,

hogy bosszút álljak

apám ellen, nem

azért, ami ő volt—

azért, ami voltam: az idők kezdetétől fogva,

gyermekkoromban, azt gondoltam,

hogy a fájdalom azt jelenti,

hogy engem nem szeretnek.

Azt jelentette, hogy szerettem.”

                                    (Louise Glück: Első emlék. Nyersfordítás)[15]

 

A szerző tanár, Vecsés, Andrássy iskola

Jegyzetek

[1] https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QGKR-RS6 2020. október 10.

[2] Komoróczy Géza (2012): A zsidók története Magyarországon I. Kalligram, Pozsony. 14-15.o.

[3] https://www.elib.hu/04000/04093/html/szocikk/11278.htm 2020. október 10.

[4] Komoróczy Géza (2012): A zsidók története Magyarországon II. Kalligram, Pozsony. 101-126.o.

[5] Cégek. Központi Értesítő, 1896. 888.o.

[6] https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:24MS-8SR 2020. október 10.; Dr. Bernstein Béla: Zsidó honvédek 1848/49-ben. Magyar Zsidó Szemle, 1926. 99.o.

[7] https://www.elib.hu/04000/04093/html/szocikk/11278.htm  2020. október 10.; Elnökválasztás. Közérdek, 1910. március 19. 8.o.; Cégek. Központi Értesítő, 1912. 518.o.; Az érmihályfalvai járás virilisei. Közérdek, 1916. január 15. 5.o.

[8] Cégek. Központi Értesítő, 1907. 1326.o.

[9] http://www.ermihalyfalva.ro/hirek/A-Gizella-hengermalom-es-a-Glueck-csalad  2020. október 10.

[10] Édes Erdély, itt vagyunk… Üvegesek Lapja, 1940. október 1. 1.o.; Weisz László… Erdélyi Lapok, 1933. november 21. 8.o.

[11] Deseő Lajos (1941): Erdélyi ezredek a világháborúban II.  Ardói, Budapest. 15.o.

[12] http://www.ermihalyfalva.ro/hirek/A-Gizella-hengermalom-es-a-Glueck-csalad   2020. október 10.; https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QGKR-RS63 2020. október 10.

[13] Bezárult… Ellenzék, 1931. szeptember 8. 4.o.; Deseő, 1941. 29.o.

[14] Karácsonyi segélyezések. Brassói Lapok, 1935. január 12. 8.o.; Biharfalváért! Közérdek, 1915. szeptember 4. 6.o.; A vak katonákért. Közérdek, 1915. október 30. 6.o.; Dr. Kiss Erika (2014): Erdély zsidó közösségei… OR-ZSE, Budapest. 128-132.o.; Adományok. Közérdek, 1914. augusztus 22. 5.o.

[15] https://www.poemhunter.com/poem/first-memory/ 2020. október 10.