Az egyetemes, ezen belül a nyugat-európai történelem nagy­hatású professzora volt

Az alábbiakban rövid részletet olvashatnak Zsigmond László egyetemi tanár életéről szóló könyvből**, melyet lánya, Zsigmond Anna szerkesztett.

Zsigmond (Weisz) László munkásságának racionalizmusa és igazságra való tö­rekvése szemléletes módon tükrözi mindazon oktatási intézmények gyökereit, amelyekben hatalmas műveltségét megalapozta. Azon kevesek közé tartozott, akik kezdettől fogva vallották az önálló hazai egyetemes történeti kutatások létjo­gosultságát. Felfogása szerint az egyetemes történetet a rendelkezésre álló szelle­mi kapacitás ésszerű felhasználásával kell kutatni úgy, hogy minden jelentősebb területnek legyenek szakértői, és emellett különös figyelembe részesítendők az olyan átfogó jellegű témák, mint a diplomácia- és eszmetörténet, az egyes régiók és országok nemzeti történelme, a világ problémáinak, kihívásaink történeti meg­közelítése és ideológiatörténete egyaránt. Tevékenységének kiemelkedő szerepe van abban, hogy felnövekedett egy, az egyetemes történet művelésére felkészült kutatógárda, amely jelentős eredményeket ért el. Zsigmond László egyike volt azon történészeknek, aki ki akart lépni az Európa-centrizmus keretei közül, és aki a modern európai gondolkodás gyökereit keresve arra a következtetésre jutott, hogy itt sokkal többről van szó: az Európa és a világ szellemi arculatát ténylege­sen meghatározó alapvetéseket, a „megismerhető világtörténelmet” a modern kor igényeinek megfelelően kell feltárni.*

Zsigmond László az egyetemes, ezen belül a nyugat-európai történelem nagy­hatású professzora volt. Rendszeresen figyelemmel kísérte a magyar és a külföldi szakirodalmat, publikációinak egy része a mai napig aktualitással bír az újkori és legújabb kori történelemmel foglalkozó, aziránt érdeklődő, valamint azt kutató történészek számára. A főbb műveiben tárgyalt témáknak a szokásostól eltérő, a vonatkozó történeti korszak kontextusába helyező és történelmi összefüggé­sek figyelembevételével történő megközelítése innovatív módon gazdagította és gazdagítja ma is az olvasók látásmódját és hozzáállását. Alapossága, kutatási módszerei, valamint szemléletmódja nemcsak tanítványaira volt hatással, hanem családunkra és az unokákra egyaránt. Objektíven és kritikusan tekintett a világ folyására, a 20. század tragikus eseményeire, ami érintettsége folytán különö­sen nehéz volt. Soha nem egy tényre alapozta álláspontját, hanem a történelmi kontextusba vizsgálta, és ezt a szemléletmódot, nyitottságot, érvelőkészséget és felkészültséget hallgatólagosan elvárta a vasárnapi ebédeken a szűk család tagja­itól is. Klasszikus műveltsége, a cisztereknél magába szívott latin nyelvismerete, az Erzsébet Tudományegyetemen megszerzett francia és német nyelvtudása széleskörű tájékozottságot eredményezett és a II. világháború alatt nem egyszer mentette meg az életét. Többször elmesélte, hogy a mai Ukrajna területén töltött tragikus hónapok alatt előfordult, hogy a vele azonos sorsú közép- és kelet-euró­pai értelmiségi munkaszolgálatosokkal közös nyelv híján latin nyelven beszéltek egymással. Még 80. életévén túl is minden gond nélkül olvasott latin és ógörög nyelven, és néha egy-egy percre felvillant emlékeiben a ciszterci iskola kitűnő­sége, tanárainak felkészültsége és oltalmazó, gondoskodó viselkedése, amelyre mindig szeretettel emlékezett.

** Zsigmond Anna: Zsigmond László életútja
PTE Egyetemi Levéltár kiadványai 6.

Sorozatszerkesztő: Lengvári István

*Székely Gábor (szerk.): Megismerhető világtörténelem. Zsigmond László születésének 100. évfor­dulójára. Budapest, 2007.