Az „angol” és a „konformista”

Tomi Lapid és Ungvári Tamás bizarr találkozója a korai Kádár-rendszer Budapestjén (1964)

1964 júliusában a budapesti Újlipótvárosban, egy Pozsonyi úti lakásban egészen különleges találkozó és beszélgetés zajlott le több magyar zsidó részvételével. A résztvevők egyike David Giladi (1908-2009), Izrael akkori magyarországi kiküldötte (ügyvivője) volt (korábban újságíró, a Ma’ariv egyik megalapítója), míg a többiek, Tomi Lapid (1931-2008, a jelenlegi izraeli külügyminiszter, Jáir Lapid édesapja), ugyanennek a lapnak Lampel Tamásként született londoni tudósítója, az Új Kelet korábbi munkatársa, valamint a neves fordító és irodalmár, Ungvári Tamás (1930-2019). Ezen kívül jelen volt még a házigazda (Gergelyné), özv. Heltai Jenőné és több izraeli diplomata feleségeikkel és hozzátartozóikkal.

Dávid Giladi, az állandó állambiztonsági ellenőrzés alatt álló (amúgy Szilágycsehin született) izraeli külképviseleti vezető és az újvidéki születésű Tomi Lapid rokoni kapcsolatban álltak egymással, Lapid apósa volt az ügyvivő, aki ráadásul az egyik, az 1956 novemberétől 1958 szeptemberéig szolgálatot teljesítő korábbi izraeli követ, Meir Touval  (1905-1982) unokaöccse is volt. Giladit több sorsdöntő esemény is a magyar fővároshoz kapcsolta, 1956 forrongó őszi napjaiban újságíróként pár napot a bécsi követtel, (a kolozsvári születésű, magyar ajkú) Shmuel Ben Tzurral (1906-1973) Budapesten töltött és ő volt az is, aki 1967-ben bezárta a képviseletet, miután Magyarország – szovjet nyomásra – megszakította a diplomáciai kapcsolatot a zsidó állammal.

A magyar állam – noha az izraeli fél ezt állandóan kezdeményezte – nem emelte a két ország közötti kapcsolatokat nagykövetségi szintre, ezért ügyvivők szolgáltak Budapesten és Tel-Avivban. Ez a magyar óvatosság nem minden szocialista országra volt jellemző, hiszen például a szovjetek is nagyköveti szintű kapcsolatokat tartottak fenn Izraellel.

Giladi a kereskedelmi-s idegenforgalmi kapcsolatok fellendítése programjával érkezett diplomataként Budapestre még abban az évben és elődjével, Meir Shacharral ellentétben (aki 1961-tól volt ügyvivő) próbált óvatosabban viselkedni. Stílusában kevésbé volt konfrontatív, azt hangoztatta a magyar hatóságok felé, hogy őt inkább az izraeli érdekek védelme, mintsem a helyi zsidóság ügyei érdeklik. Természetesen állandó feszültség volt a hivatalos zsidó képviselet, a MIOK vezetése és a követség között, hiszen előbbiek minimalizálni akarták a követség zsidó társadalmi hatókörét. Sós Endre elnök (1905-1969) – aki maga is állambiztonsági ügynök volt „Sipos” néven – éberen vigyázott arra, nehogy túl sok magyar zsidóval kerüljön kapcsolatba a Gorkij fasor 37. szám alatti épületben lévő hivatalos képviselet.

Giladi már megérkezésekor megmutatta, milyen komoly kapcsolati hálóval rendelkezik. Jól jelzi ezt, hogy az 1964. április 16-i izraeli követségi fogadáson (amely minden bizonnyal a budapesti Rómer Flóris út 56.sz.alatti rezidencián volt) több mint száz ember jelent meg. Feltűnt a hirtelen magyar vízumot kapott Schőn Dezső (1906-2000), az Új Kelet izraeli magyar nyelvű lap főszerkesztője is. Schőn Frankfurtba menet (ahol az akkor kezdődő egyik háborús perben, az Eichmann-kommandó két tagja, Hermann Krumey SS Obersturmbannführer és Otto Hunsche első jogi eljárásán szakértő tanúként lépett fel) megállt Budapesten. A követség vezetője igyekezett számos kiváló magyar zsidó művésszel kapcsolatot ápolni, például Hermann Lipóttal és Országh Lilivel (1926-1978). Utóbbi számára tel-avivi kiállítási részvételt kezdeményezett és intézett el Giladi 1966-ban. A képviseletkereskedelmi attaséja, a szintén magyar anyanyelvű Hanan Akavia (1927-2012)szintén fontos szerepet töltött be.

De térjünk vissza a Pozsonyi úti estére. Tomi Lapid vitába keveredett a karrierjét akkor megkezdő Ungvári Tamással a magyar demokráciáról. Kijelentette, hogy nem tartja eléggé demokratikusnak az országot, majd feltette a kérdést, hogy magyarnak vagy zsidónak tartja-e magát. A magát magyar zsidónak nevező és a mundért védő Ungvári szellemesen jegyezte meg erre, hogy Lapidot viszont inkább „angolnak” mint „zsidónak” tartja. A szellemesség persze inkább a korai Kádár-rendszer politikai és kulturális viszonyaival kompatibilis konformizmust takart (ezt Lapid meg is jegyezte), ám azt Ungvári Tamás védelmében el lehet mondani, hogy tudhatta, hogy egy ilyen rendezvényen ügynökök vannak jelen, akik figyelik az elhangzottakat és (minden bizonnyal) semmi olyan álláspontot, véleményt nem akart elfogadni és képviselni, melyet később ellene használhattak volna fel, és ami veszélyeztetette volna a pályáját. Ezen kívül nyilvánvalóan osztotta a hagyományos magyar zsidó asszimilációs álláspontot is, amelynek egyébként abban az időben, a zsidóság szigorúan felekezetté tételekor, a létező szocializmus éveiben komoly relevanciája nem volt.

Lapid vele ellentétben büszke izraeliként, egy demokratikus ország egyik fontos sajtóorgánumát képviselve jelent meg Budapesten, a vacsora alatt is megnyilvánuló éles és szarkasztikus stílusát pedig egész további élete során megőrizte. Ungvári és Lapid, akik kortársak voltak, a magyar Holokauszt túlélői közé tartoztak, nagy ambíciókkal megáldott, tehetséges emberek, akik más életstratégiát követtek.

 

 

• BELÜGYMINISZTÉRIUM (kézzel)

Katona et.
III/III/4-a alosztály                                   SZIGORUAN TITKOS!
11-4891/64

Láttam:
Aláírás
Eperjesi László r.alezredes
Csoportfőnök                                                                        Tárgy: Izraeli

diplomatákról jelentés

KIVONAT
1964.julius 6.-i jelentésből:     SZIGORUAN TITKOS (pecsét – NA)

“GERGELY PÁLNÉ Pozsonyi uti lakásán vacsorát adott az Izrael követség néhány tagja részére. Ezek névszerint Giladi és felesége, Samit és felesége, Zwie /?/ Gliadi lánya és veje, akik 1 hónapot töltenek Budapesten.
Jelen volt még Ungvári Tamás és özv.Heltai Jenőné is.

Az összejövetel szivélyes légkörét megzavarta Giladi vejének viselkedése. Nevezett Lapid József nevezetü magyar származásu személy, aki 1945-ben kb.13-14 éves korában került Izraelbe. Jelenleg egy izraeli kormánypárti lap londoni tudósítója. Élénken érdeklődött elsősorban a vendégként jelenlévő Ungváritól, a magyarországi gazdasági és kulturális helyzetet illetően, s kijelentette, hogy itt messze nincs olyan demokrácia, mint a nyugati államokban. Ungvári ellentmondására közölte, hogy konformistának tartja, feltette neki a kérdést, hogy magyarnak, vagy zsidónak érzi-e magát. U.T.közölte, hogy ő magyar zsidónak tartja magát, ellenben a vitából arra következtet, hogy Lapid inkább angol, mint zsidó. A beszélgetést a háziak közbelépésre más irányba terelődött, s ismét protokollárissá vált. Elválásuk előtt Lapid megkérte Ungvárit, hogy hozza őt össze néhány magyar íróval és ujságiróval, melyet a Görögországi utjáról való hazatérése utáni időpontra elvállalt /kb.jul 1-ém érkezett meg./ Lapidnak az időpont megfelel, mert kb. Jul 20-ig tartózkodik Magyarországon.”

aláírás
Mészáros Béláné r.fhdgy.

Alárás                                                                                    aláírás
Kiss József r.őrgy.                                         Gál Ferenc r.szds.
mb.osztályvezető                                           mb.alosztályvezető

In: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 3.1.5. 0-13-612
Giládi Dávid személyi dosszié

 

Irodalom:

Uri Bialer: Between East and West: Israel’s foreign policy orientation 1948-1956. Cambridge University Press, 1990.

Cvi Erez: A budapesti Gorkij fasor jelenti Jeruzsálemnek: Az izraeli külügyminisztérium dokumentumaiból. In: Világosság, 1992/10. 794-799

Kovács András: A Kádár-rendszer és a zsidók. Corvina, Budapest, 2019.