Akik bosszút akartak állni a Holokausztért

A novemberben a bostoni zsidó filmfesztiválon bemutatásra kerülő történelmi thriller, a Nakam a zsidó „bosszúállók” történetéről szól.

Max a német zsidó, aki feleségét és gyermekét veszítette el a Holokausztban, a háború után a nürnbergi városi vízműveinél kap állást. Az újjáépítés közben bukkan a rendszer tervrajzára, ügyes rajzoló lévén másolatot készít, és azt eljuttatja egy titkos zsidó csoporthoz, amely nagyszabású tervet dolgozott ki a Soá megtorlására.

A valós történetből az izraeli testvérpár Joáv és Doron Paz rendezők készítettek filmet “Plan A” címmel.

Max fiktív alakját a Nakam illegális csoport vezetőjéről, Abba Kovnerről mintázták. A csoport nevét a bibliai „bosszú” szóból kölcsönözte, és tagjai arra készültek, hogy több német nagyvárosban mérgezik meg a vízműveket, hogy németek millióinak fizessenek meg a náci népirtásért.

A terv végül kudarcot vallott, és Kovner utóbb mint Izrael-díjas költő vált híressé. Most a Paz-fivérek „Plan A” c. filmjükben mesélik el a nyomasztó történetet, amit a nézők első ízben a november 21-i Boston Jewish Film Festival alkalmával, utána pedig a mozikban és online is láthatnak.

A szerzőpár egy interjúban elismeri, hogy „természetesen ez egy szörnyű terv volt… aminek ártatlan polgári személyek, nők, gyermekek estek volna áldozatul. A résztvevők tisztában voltak ezzel, és sok-sok éven át titokban is tartották.”

Joáv Paz szerint a Nakam “bibliai méretű leszámolásra” készült.

PLAN A Official Trailer (2021)

First trailer for Plan A. © Signature Entertainment

Doron Paz hozzáteszi: “A bosszú olyan téma, ami sajnos mindmáig aktuális. És nem csupán Izraelben…A híreket olvasva kiderül, hogy bűvös körről van szó, a véget nem érő sorozatos erőszakról. Ezt akartuk ábrázolni a filmben… Azt az oldalát, amivel Tarantino a maga Holokauszt filmjében (Becstelen brigantik) nem igazán foglalkozik. A bosszú mélységét az emberi érzelmek adják. Amit azok az emberek éreznek, akik olyan németek között élnek, akik gyilkoltak. Hogy ők milyen kínokon mentek keresztül – számunkra ez volt az érdekes.”

A Paz fivérek sok éve találkoztak először a témával, amikor egyik barátjuk nagyapja mondta el történetét: családját úgy vesztette el, hogy valaki följelentette őket a náciknál. A háború után a nagyapa megkereste a feljelentőt és megölte. A fivérek hasonló történetek után kezdtek kutatni. A Nakam szervezetről Dina Porat professzor könyvében olvastak, aki a Tel Avivi Egyetemen az Alfred P. Slanerről elnevezett Modern Antiszemitizmus és Rasszizmus Tanszék vezetője és a Jad Vásem főmunkatársa.

A fivérek interjúkat készítettek a Nakam csoport egykori, még élő tagjaival. Az A tervről szóló film nem doku, Joáv Paz történelmi thrillernek nevezi műfaját.

A központban Max áll, akit a Tarantino filmjéből ismert August Diehl alakít. Kezdetben csak felesége és fia fölkutatásával foglalkozik. Rajztudását úgy kamatoztatja, hogy fantáziaképet rajzol róluk, és mindenfelé kiragasztja, hátha valaki fölismeri őket. Kovner korábban művészeti iskolába járt. A rá jellemző művészi érzékenység azt sugallja, hogy nem egy született gyilkossal állunk szemben.

Max azonban megtudja, hogy szerettei már nem élnek. Az is súlyos csapás számára, hogy lakását egy német család foglalta el, akik durván elkergetik, amikor vissza akar költözni. Fedél nélkül és magányosan talál egy barátjára, akivel bolyongva furcsa brit katonai alakulatra lelnek – a Zsidó Brigádra.

A katonák arra bíztatják a fiúkat, hogy menjenek Palesztina brit mandátumterületre. Max érdeklődését viszont felkelti titkos tervük a náci háborús bűnök megtorlására. Véres leszámolásokra készül, egy akció során azonban másik, ugyancsak bosszút dédelgető csoporttal, a Nakammal hozza össze a sors.

„Szerencsénk volt, mert kutatásaink során kiderítettük, hogy egy alkalommal a két csoport valóban találkozott. Abba Kovner meglátogatta a Zsidó Brigádot, és segítségüket kérte. Azok rögtön átlátták, hogy az ő terve nagyobb szabású és veszélyesebb, ezért elutasították az együttműködést” – mondja a rendező.

A filmben a Zsidó Brigád egyik tagja, Moshe Mishali (Michael Aloni alakítja) ijesztőnek tartja a Nakam tervezett akcióját, és megbízza Maxot, hogy derítse ki a terveiket. Amikor rálel rejtekhelyükre, Max átáll az ő oldalukra, és megismerkedik Annával, a csoport tagjával. (Sylvia Hoeks ismerős lehet a Szárnyas fejvadász 2049 c. filmből; Anna alakját Kovner felesége, Vitka Kempner ihlette.) Max és Anna között szerelem szövődik; mindkettejük gyermeke a Holokauszt áldozata lett. A német újjáépítésben vesznek részt és a vízműveknél találnak munkát.

A film szerint a Nakam terveiben öt német város: Nürnberg, München, Weimar, Köln és Hamburg ivóvizének megmérgezése szerepelt – mondja Joáv Paz. „Ezért is Nürnberg a helyszín. A legfontosabb hely, mert minden itt kezdődött (nürnbergi pártnapok) és ért véget (nürnbergi per). Nagyon szimbolikus helyszín. Hőseink az itteni sejt tagjai, itt várják, hogy a méreg megérkezzen.”

Kovner az Izrael előtti, mandátumi Palesztinába utazott a méregért, de az adag felét a tengerbe hajította, amikor a visszaúton a hajón a nevét szólították. A másik felét sikeresen átadta társának, az pedig eljuttatta Nürnbergbe, ahol a Nakam végrehajtotta a B tervet – több ezer vekni kenyér tésztájába kevertek mérget a Langwasser német hadifogoly-táborban.

Mintegy kétezer német hadifogoly betegedett meg, de senki sem halt bele a mérgezésbe. Végül is nem tisztázott, kihallgatták-e a britek Kovnert a Nakam üggyel kapcsolatban, de az biztos, hogy két hónap után szabadon engedték. A továbbiakban nem vett részt megtorló akciókban.

„Az izraeli vezetés helytelenítette Kovner lépését – magyarázza Joav Paz. Nagy baj lett volna, ha sikerrel jár, még ha részben is… Egyes történészek állítják, hogy Ben-Gurion tudott az akcióról, ő értesítette a briteket, és ezért bukkantak Abba Kovner nyomára.”

„A Holokauszt túlélők többsége pozitívan értelmezte a visszavágást, ide értve az egykori Nakam tagokat is. Számukra az igazi bosszút az új család, a sikeres karrier, Izrael Állam fejlődése jelentette. Az volt a valódi igazságszolgáltatás – mondja Joáv Paz.

Times of Israel – Bassa László