Aki egyszer a Lubjankát megjárta…

Egy orosz újságíró verziója Wallenberg eltűnéséről.

Leonyid Mlecsin történelmi etüdöket ír YouTube-ra. Az orosz újságíró a 20–21. század történéseit hitelesen közvetíti a ma emberének. Csatornáján a 20. század sorsdöntő eseményei (világháborúk, polgárháborúk, hidegháború), etnikai konfliktusai, politikusok arcképei szerepelnek. Az elmúlt húsz év eseményeit ugyancsak lebilincselő lényeglátással dolgozza föl. Néhány perces videóit tömörség jellemzi. Ez, valamint szuggesztív előadásmódja megnyerte az internet közönségének tetszését; a csatornájára feliratkozók száma már százezer körül van. Gyakran nyúl zsidó témához. Orosz anyanyelvű közönsége számára a napokban került fel a következő videó Miért állt Wallenberg Sztálin útjában? címmel.

Рауль Валленберг: почему шведский дипломат перешел дорогу Сталину?

Я внимательно читаю ваши послания и особенно пожелания рассказать о том или ином событии или человеке. Сегодня я исполняю одну из просьб – рассказать о Рауле Валленберге.

Mlecsin megfordítja a történet kronológiáját. Ott kezdi, hogy amikor a Vörös Hadsereg csapatai elfoglalták Budapestet, Rogyion Malinovszkij marsall titkos táviratot kapott Moszkvából Nyikolaj Bulganyin hadügyminiszter-helyettestől azzal, hogy Raoul Wallenberget, a svéd diplomáciai misszió titkárát vegyék őrizetbe. A misszió tagjai biztonságban érezhették magukat, hiszen a semleges Svédország képviselte a Szovjetuniót a háború előtti Budapesten. (Ebben az időben történt, hogy Sztálin az állambiztonsági minisztériumból leválasztotta a katonai hírszerzést /SZMERS, szmerty spionam=halál a kémekre/, amit személyes irányítása alá vont.) Wallenberget Moszkvába szállították, és a Lubjankán magánzárkába került.

A moszkvai svéd nagykövet Vlagyimir Gyekanozov külügyminiszternél érdeklődött Wallenberg holléte felől, és azt a választ kapta, hogy ne aggódjanak, minden rendben van. Alekszandra Kollontaj svédországi szovjet nagykövet a családot Stockholmban igyekezett megnyugtatni azzal, hogy Raoul nemsokára hazatér.

A róla szóló kósza hírek között az is szerepelt, hogy meghalt az ostrom alatt, illetve hogy a szovjet hatóságok semmit sem tudnak róla.

A problémát az jelentette, hogy a nemzetközi jog szerint diplomatát bebörtönözni nem lehet. A velük szembeni bánásmód legfeljebb a nemkívánatos személy kiutasítására terjedhet ki.

A svédek továbbra is napirenden tartották Wallenberg ügyét. 1947-ben Andrej Visinszkij külügyminiszter-helyettes – arra való hivatkozással, hogy a KGB nem válaszol – Vjacseszlav Molotov minisztert kérte, hogy érdeklődjön Viktor Abakumovnál, aki ekkor az állambiztonsági minisztérium vezetője volt. A levélre állítólag érkezett válasz, de az elveszett. A válaszlevél elküldésének napján jelentették, hogy Wallenberg éjszaka infarktusban meghalt. A halált megállapító A.L. Szmolcov, a lubjankai belső börtön orvos-egészségügyi részlegének ezredese érdeklődött, hogy a boncolást ki végezze. Abakumov azt válaszolta, hogy arra nincs szükség.

A svédek nem hittek, és változatlanul nem hisznek a különböző állításokban, az olyanokban sem, hogy Wallenberget látták a gulágon, vagy abban, hogy még sokáig élt.

Fontos tény, hogy Wallenberget halála előtt nem sokkal kihallgatta Szergej Kondrasov, magas rangú kémelhárító, és Wallenberg akkor egészséges volt. A Mlecsinnek nyilatkozó Alekszandr Jakovlev (a peresztrojka idején politikai bizottsági tag) úgy értesült Vlagyimir Krjucskov KGB főnöktől, hogy Ivan Szerov szerint – aki az 50-es évek közepén volt a KGB elnöke – Wallenberget megmérgezték. Az állambiztonsági szolgálatnak volt egy Grigorij Majranovszkij által vezetett laboratóriuma, ahol speciális szereket kísérleteztek ki a szovjethatalom ellenségeinek ártalmatlanítására. (Állítólag kizárólag idegen területen, diverzánsok ellen kerültek volna alkalmazásra.) Vlagyimir Szemicsasztnij – aki ugyancsak KGB elnök volt – egy alkalommal megemlítette, hogy a preparátumokkal 150 szovjet állampolgárt végeztek ki, bírósági tárgyalás nélkül. Magát Majranovszkijt később elítélték.

Tény, hogy egyetlen dokumentum sem maradt fönn, a Wallenberg dosszié eltűnt. Mlecsin itt tér rá a svéd diplomata háború alatti, magyarországi tevékenységre, többek között a húszezer zsidó menlevelek kiadásával történő megmentésére. Az amerikaiak kezdeményezték és pénzelték Wallenberg akcióit. Ronald Reagan elnök a második számú amerikai díszpolgári oklevelet állította ki a svéd diplomata nevére; az elsőt Winston Churchill kapta. (A kezdeményezés Tom Lantos magyarországi Holokauszt túlélő kongresszusi képviselőtől származott.)

A drámai végjáték akkor következett, amikor a háború vége felé németek és magyarok (sokakat Wallenberg fizetett le) egyaránt kibújni igyekeztek a felelősségre vonás alól, és rajta keresztül kapcsolatot kerestek az amerikaiakkal. Wallenberg az ilyen igények kereszttüzébe került, és ez az oroszok tudomására jutott. Azért vették őrizetbe, hogy információt szerezzenek tőle és/vagy saját oldalukra állítsák. Attól a pillanattól fogva, hogy letartóztatták, már nem lehetett elengedni. Különösen azok után, hogy a Lubjankát is megjárta.