A vonatok indulása – purista esszéfilm

A Verzió 17. Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál alatt online tekinthetjük meg Radu Jude és Adrian Cioflanca 2018-ban készült megrázó esszéfilmjét, ami Románia történetének egyik legvéresebb, 12-17 ezer áldozattal járó pogromjáról készült.

A jászvásári (Iasi) pogrom témáját ma sem tekinthetjük feldolgozottnak, a mai napig kerülnek elő újabb s újabb tömegsírok, a források korlátozottan kutathatóak és – a mainstream történészek, így pl. Viorel Achim szerint – a román állam sem tudott szembenézni a román holokauszt történéseivel. Amikor a holokausztról van szó a történetírásban, legtöbbször a Magyarországon, Németországban és Lengyelországban elkövetett népirtásokat veszik górcső alá. Azt már kevesebben tudják, – és a román narratíva nem is engedi, hogy nagyobb publicitást kapjon – hogy a román hatóságok aktívan segédkeztek 200-250.000 zsidó elpusztításában, sőt, koncentrációs- és kényszermunka-táborokat is létrehoztak Transznyisztriában.

A II. Világháború előtt Jászvásáron pezsgő zsidó élet folyt. 1941. június 29-én, egy szomorú vasárnapon azonban minden megváltozott.

Az esszéfilm ennek az egyetlen napnak az eseményeit veszi sorra, a túlélők elbeszélései alapján. A monumentális alkotás (közel 3 óra a játékidő!) két részre tagolódik: az első rész a vallomásoké (két és fél óra), a második rész a képeké. A téma megközelítésének egyediségével a végletekig fokozták a filmben meglévő, lüktető, vibráló s egyben nyomasztó hangulatot. Két és fél órán keresztül hallgathatjuk a túlélők – gyakran csak néhány mondatos – visszaemlékezését arról, hogy hogyan haltak meg szeretteik. A monológok alatt láthatjuk az elhunytak igazolványképét, néha családi képeket. Ezek a visszaemlékezések közvetlenül a háború után születtek, mikor a túlélők jegyzőkönyvbe mondták vagy írták azt, hogy mit láttak, kik vettek részt a pogromban, mi történt.

Nem kapunk teljes történetet. A filmnek nem tárgya, hogy bemutassa az előzményeket vagy a következményeket. Nem magyaráz, és nem ítél. Egyetlen nap, amit bemutat. De mi is történt azon a napon?

Szombatról vasárnapra virradóra Jászvásáron futótűzként terjedtek az álhírek: a zsidók kommunisták, szovjet ejtőernyősöket rejtegetnek, rálőttek a román katonákra. Vasárnap reggel a legionáriusok (a román fasiszták), a katonák és a rendőrök, a helyi lakossággal karöltve a rendőr-főkapitányság udvarára terelték a helyi zsidóságot. Miközben hosszú sorokban keresztülhajtották őket a városon, a helyi lakosok brutálisan bántalmazták a feltartott kezekkel vonuló zsidókat, a hatóság hathatós támogatásával! Az elhagyott otthonokat kifosztották, a menekülni próbáló zsidókat megsarcolták és feladták. Több órás várakozás után a Rendőrfőkapitányság udvaráról a nőket és a gyerekeket hazaengedték, de a férfiaknak maradniuk kellett. Legtöbbjüket megverték, sokakat agyon is lőttek. A délutáni órákban a férfiakat kisebb csoportokban a vasútállomásra hajtották, miközben a tömeg szidalmazta és verte őket. Nagyon sokan nem jutottak el élve a vasútállomásra. Az állomáson 150-180 főt zártak egy-egy vagonba, amit ezek után hermetikusan lezártak. A szerelvények ezek után elindultak a zsidók számára kijelölt táborok (Podu Iloaiei, Targu Frumos, stb.) felé. A rabok nem kaptak sem ételt, sem vizet, de még friss levegőt sem. AZ első megállónál, amikor felnyitották a vagonokat, szinte csak halottakat talált a román hatóság: 150-180 emberből 6-8 maradt életben. A holttesteket kidobáltatták majd a sínek mentén eltemettették a túlélőkkel (miután a halottakról még a ruhát is levették). Vasárnap reggeltől hétfő estig legalább 12 ezer embert öltek meg.

Ebből a 12 ezer áldozatból ismerhetünk meg 100-150 embert az esszéfilmből. Az életükről csak pár szót hallhatunk, a lényeg az utolsó órákon van.

A film utolsó fél órája egy néma képsorozat. Láthatjuk a véresen, feltartott kézzel vonuló zsidókat. Látjuk őket a rendőr-főkapitányság udvarán. Látjuk az utcákat, ahol holtak hevernek, a helyiek pedig úgy sétálnak el mellettük, mintha ott sem lennének. Látjuk a több ezer embert, amint a vagonokba zsúfolják őket. És látjuk a vagonokat, mellettük halmokban a mezítelen holttestekkel.

Mi történt az elkövetőkkel? Röviden: semmi. Többüket is megismerhetjük az áldozatok hozzátartozóinak vallomásából, név szerint. A túlélők döbbenten tapasztalták, hogy a háború végeztével ugyanazok a rendőrök tértek vissza a városba, akik részt vettek a kegyetlenkedésekben, csak uniformist cseréltek. A civilek elkövetők folytatták tovább életüket, mintha semmi sem történt volna. A háború utáni perekben a helyi elkövetők közül néhányat felelősségre vontak, többen nevetségesen csekély büntetéssel megúszták. Az új román hatóság inkább a feledés homályába szerette volna borítani a véres eseményeket.

Megnéztem és túszul ejtett az esszéfilm. Kettős érzés maradt bennem: megnézném újra és újra, megmutatnám másoknak is, hogy ők is érezzék azt, amit én éreztem a film alatt. De a másik énem azt mondja, hogy ne. Nem akarom megnézni még egyszer. Ezt nem akarom látni újra.

A vonatok indulása / Iesirea trenurilor din gara / Exit of the trains, készült 2018-ban, bemutató: 2020. Rendező: Radu Jude, Adrian Cioflanca, Nyelv: román, felirat: magyar, angol. Játékidő: 175 perc.