A vívásban “túlsúlyba kerültek a polgári elemek”

100 éve nyert ezüst és bronzérmet a párizsi olimpián a Holokauszt későbbi áldozata, Garay János

Száz év után újra Párizsban gyűltek össze a világ legjobb sportolói és a kétszeres olimpiai címvédő Dél-Korea nyerte a férfi kardozók csapatversenyét, miután a fináléban felülmúlták a magyarokat. A Gémesi Csanád, Szatmári András, Szilágyi Áron és Rabb Krisztián alkotta magyar kardcsapat ezüstérmes lett.

Úgy tűnik, a történelem ismétli magát. 100 évvel ezelőtt, 1924-ben a párizsi olimpián ugyancsak ezüstérmet nyert a magyar kardcsapat.

Később tragikusan alakult a csapat zsidó származású tagjának sorsa.

Egy évvel korábban, 1923 májusában, a Pesti Napló riportot jelentetett meg Magyarország az évi kardvívó bajnokával Garay Jánossal. Az alcím szerint “a polgári elemek szerezték meg a vívósportban a hegemóniát.”

A cikk szerint a bajnokság meglepetését az szolgáltatta, „hogy ebben a par excellence katonai sportban a polgári elemek elhódították a hegemóniát a katonatisztektől”. A győztes Garay János kereskedő volt, a második Posta Sándor fogorvos és a harmadik helyet elfoglaló Széchy László pedig mérnök. Azt persze nem említették, hogy Garay zsidó származású, de megírták hogy “a Kossuth Lajos utcában van Garay Samu és társa orvosi mű- és kötszergyártó üzlete” és civilben kereskedő az új vívóbajnok.

Egy évvel később, a párizsi olimpián Garay származása ugyan nem került reflektorfénybe, de amerikai újságokban arról olvashattunk, hogy a magyar kardvívás mellőzte a zsidó Fuchs Jenőt, aki pedig akkor már többszörös olimpiai aranyérmes volt.

Az 1924-es vívódöntő amúgy is kaotikusra sikeredett – nem kis mértékben azért, mert az olasz csapat már fasiszta irányítás alatt állt. Csapatban az olaszok nyertek és a magyar kardozók kapták az ezüstöt. De a kard egyéni döntőjébe három magyar versenyző, Garay, Schenker és Pósta jutott be, egymás ellen is vívtak és sportszerűen „keresztbe verték” egymást. Az olasz versenyzőknek viszont kiadták, hogy egyéniben veszíteniük kell csapattársuk, a vivósztár, Oreste Puliti javára.

Kovács György, a helyszínen levő magyar sportvezető tiltakozott és az olimpiai sportbíróság kizárta a versenyből Pulitit, majd elrendelték, hogy a döntőt a következő napon meg kell ismételni. Az olaszok visszaléptek és Puliti megfenyegette Kovácsot hogy „fasiszta módra” botokkal fejbe vereti. A döntőben Pósta a francia Roger Ducret-et győzte le, Garay a harmadik, Schenker pedig a negyedik helyen végzett.

A feldühödött Puliti később állítólag pofon is vágta Kovácsot és a dologból párbaj lett, amelyre 1924 novemberében került sor Nagykanizsán. A párbajban mindkét katonatiszt megsérült, de végül Puliti bocsánatot kért.

Garay Párizsban két érmet, a kardcsapattal ezüstöt, egyéniben pedig bronzot szerzett. Az 1928-as amszterdami olimpián pedig már aranyat a magyar kardcsapattal! És Amszterdamban már nem is ő volt az egyetlen zsidó származású magyar kardvívó: Gombos Sándor és a mártírhalált halt Petschauer Attila csapattársai voltak.

Garay igazi vívósztár volt, akinek technikai tudását csapattársai nagyra tartották. Civilben a külkereskedelmi hivatal alkalmazottja, sokat utazott a minisztérium megbízásából, jól beszélt franciául, angolul, németül, de olaszul is értett.

Megnősült, két gyermeke született, majd elvált.

1944 márciusában, Magyarország német megszállásának másnapján letartóztatják az akkor már 55 éves olimpiai bajnokot, és egyfajta túszként tartják fogva. Rövidesen Mauthausenbe hurcolják. A túlélő Szántó Gyula, aki a Természetbarátok Turista Egyesületének alelnöke volt, 1945-ben elmondta, hogy Garay nem élte túl az éhezést és a Zombor környékéről származó SS-őrök szadizmusát. Egy betonbunkerben tartották fogva és napokkal a felszabadulás előtt halt meg 1945. április 21-én.

Mária lánya Angliában került.  János fia pedig Kanadában telepedett le ahol a Helsinki Olimpia úszó aranyérmesével, Gyenge Valériával kötött házasságot. Kanadában született lányuk, Judy Garay, pedig Torontóban ért el úszósikereket, de a kanadai olimpiai csapatba már nem került be.

Garay nem az egyetlen magyar kardvívó olimpikonunk, akit Mauthausenben kínoztak halálra a nácik. Gerde Oszkárt, aki 1908-as londoni és 1912-es stockholmi olimpia aranyérmese volt és néhány hónappal korábban ugyanott gyilkolták meg.