A Tiszától a Hefer-völgyéig – Magyar zsidó kivándorlás Palesztinába az 1920-as és 1930-as években

Theodor Herzl a növekvő antiszemitizmus hatására írta meg „A zsidó állam” c. értekezését, amely 1896. február 14-én jelent meg nyomtatásban. A mű röpiratként járta be a világ sajtóját, és politikai cionizmus alapjaként tartják számon. A zsidóság számára a haza és kultúra keresése nem állt meg Herzl munkásságánál, ahol a zsidóság túlélése érdekében saját állam létrehozását sürgette.

Herzl szellemében szerveződtek az 1920-as években a zsidó baloldali ifjúsági mozgalom keretei közt a Hasomer Hacair táborok Magyarországon. Működésüket országszerte kezdték meg, az ideológiai felkészülés, Mónus Illés szervezte szemináriumok látogatása mellett mezőgazdasági és ipari munkákban vettek részt olyan tudósok vezetésével, mint Patai József és a Kassák kör tagjaival. Zsigmond Anna könyve ezen táborok mindennapjait mutatja be, a vitáikat, a kétségeiket és a mindennapi életüket. A majd egy évszázados levelek, dokumentumok felelevenítik a nők korabeli helyzetét, jövőképét, a munkamegosztás rájuk eső részét és a közös élet bizonytalanságait. A mozgalom tagjainak társadalmi, szociális helyzete, képzettsége különböző volt, a numerus clausus hatása ugyanakkor mindegyiküket érintette. Tagságuk igen színes volt: a fővárosból, kis és nagy városokból, falvakból érkeztek, tagjaik között vallásosok és ateisták, baloldaliak és kommunisták voltak. A múltból fennmaradt képek mindezt megőrizték.

1933 és 1937 között a Brit Mandátum alatti Palesztina talán egyik legnehezebb korszakát élte, mind gazdasági, mind politikai és szociális szempontból is. Ezen korszak elevenedik meg a kivándorlók visszaemlékezései, levelei, képei során, amelyeket a szerző korabeli dokumentumok és archívumok segítségével tesz még teljesebbé. A Mandátum fennállása, a folyamatos arab/zsidó véres összecsapások, a munkanélküliség, a kommunistákkal és baloldaliakkal szemben fellépő kegyetlen brit politika sok kivándorló börtönbe zárásához, majd a fasizálódó Európába való deportáláshoz vezetett.

Zsigmond Anna könyvében megismerhetjük a Hasomer Hacair mozgalom egyik csoportjának  felkészülését,  munkával töltött mindennapjaikat, elhivatottságukat amiért vállalták az utat és a kényszer adta tényeket a fasizálódó Magyarországra való visszatéréshez 1937-ben. A könyv röviden utal az itthoni évekre dokumentálva sorsukat a második világháború alatt és azt követően.

Zsigmond Anna: A Tiszától a Hefer-völgyéig – Magyar zsidó kivándorlás Palesztinába az 1920-as és 1930-as években (Atlantic Press Kiadó, 2020)

*

Részlet a könyvből:

A Keren Kayemeth LeIsrael – Jewish National Fund (KKL–JNF) adományokból egy víztározót épített az Izrael északi részén található Hefer-völgybe. A Netanya és Hadera  között elhelyezkedő Hefer-völgy az egyik legfontosabb mezőgazdasági termelőterület. 1891-ben egy keresztény arab földbirtokos, Szelim Kuri minden korábbinál nagyobb területet adott el a cionistáknak a parti síkságon, Jaffa és Haifa között félúton, hogy népesítsék be és virágoztassák fel a meglehetősen rossz talajú, mocsaras, más részein száraz és homokos területet. Ezen a területen volt Kfar Brandeis település is, Hadera város szomszédságában.

Ez volt Izraelben az egyik legnagyobb földvásárlás, amit cionista szervezet vitt véghez. A vásárlás előtt csupán néhány család élt itt, akik bivalyokat tenyésztettek és nádat termesztettek. A város neve valószínűleg a „khadra” arab szóból származik, ami „zöld”-et jelent, és a vadon élő gyomnövényekre utal. Ezek fedték be a mocsarat, amelyen a város épült. A malária pusztítása miatt két évtizeden belül a közel 500 fős közösségből 210-en vesztették életüket, és sokan hagyták el az új telepeket. Majd minden második lakos áldozatául esett a halálos kórnak, amikor Rothschild báró közreműködésével csatornaépítők és mérnökök érkeztek Egyiptomból, akik segítettek a mocsarakat lecsapolni. Ezzel szinte egyidejűleg Louis Brandeis 20 000 amerikai dollár támogatás fejében felkérte dr. Israel Jacob Kliglert, az ukrán–amerikai származású epidemiológust, hogy térképezze fel a malária palesztinai elterjedését és készítsen róla jelentést. Kligler kitartó kutatással, kitűnő helyzetfelismeréssel és útmutatók kidolgozásával (a víztározókban levő víz megfelelő szűrésével, tisztításával, egészségügyi útmutatók készítésével, egészségügyi ellenőrök hálózatának kialakításával, képzések szervezésével, a lakosság tájékoztatásával stb.) szinte egymaga számolta fel a maláriát Palesztinában.

A településen élők eukaliptuszültetvényeket is kialakítottak, melyek felszívták a felesleges vizet, s ezáltal zöldség- és citrusfélék számára termővé tették a talajt. A Hefer-völgyben 1932 és 1936 között összesen nyolc mezőgazdasági települést hoztak létre.

Szüleink e vidékre költöztek a cionista mozgalom szervezésében.

Szüleink emlékére állítottam össze ezt a múltidézést. Nem volt könnyű feladat, hiszen nem meséltek. Úgy kellett apró, vélt és valós mozaikokból, elejtett mondatokból, közös baráti találkozásaink alkalmával átbeszélve, képekkel és levelekkel kiegészíteni a múlt eseményeit és a későbbi éveket, amelyek már a mi életünket is jelentették 1945 után, a felszabadulást követően.

*

Lassan kilencven év telt el azóta, hogy az úgynevezett ötödik alijázók (1932–1933), köztük a szüleim elindultak Palesztinába. Nem történt eddig semmiféle kísérlet arra, hogy megismerjük a személyes történetüket, a magyarországi felkészülést az alijára, sorsukat és hányattatásaikat. Ez az alija, ha a számokat nézzük, nem volt jelentős. A visszaemlékezések, a levelek, dokumentációk és „életképek” lehetővé tették a magyarországi Hasomer Hacair mozgalom országos szervezettségének, itthoni vitáinak megismerését. Ezek az archívumok bemutatják Palesztina történelmi-politikai helyzetét (Brit Mandátum, 1922–1947), valamint a kibuc (Tel Hur, Ma’abarot) életének alakulását. Az utazásukról nem sokat tudunk, nem maradt fent sok adat: hogy mely kikötőkből indultak, miként jutottak más-más kikötőkből Jaffa és Haifa kikötőibe, arra korabeli újságcikkekből következtethetünk.

Fiuméből, Triesztből, Genovából, Brindisiből, Alexandriából, Pireuszból indultak, de útvonaluk Magyarországról a kikötővárosokig ismeretlen. Egy részük az olasz Lloyd Triestino tengerhajózási társaság s.s. Adria és s.s. Carnaro, majd 1932 novemberét követően az s.s. Italia és s.s. Brasile hajóin érkezett Haifába vagy Jaffába. Érkezésükkor, 1932–1934 között, a Yishuv szervezetei várták őket és onnan kerültek gyűjtőcsoportokba (maabaro). Az ismeretlen környezet, a feladatok, a kihívások, a politikai döntések és a politikai helyzet Palesztinában a korábbi várakozásokat felülírta és többeknek csalódást okozott. A kivándorláskor egymást még nem ismerő szüleinket az első zsidótörvény és baloldaliságuk késztette indulásra. A beilleszkedés nehézsége, az idegen környezet és a politikai helyzet miatt azonban az alijázók többsége 1937-ben visszatért Magyarországra. A hazatérést követően a baráti kapcsolatok nem szűntek meg, ennek köszönhetően maradtak fent a közös múlt dokumentumai.

Herzl azt szerette volna, ha a zsidó állam semleges, békeszerető és világi jellegű országként valósul meg. Részletesen leírta, hogyan képzeli el a jövőbeni állam politikai berendezkedését, a bevándorlást, a finanszírozást, a diplomáciai kapcsolatokat, a törvényeket, valamint az állam és a vallás viszonyát. 1897 és 1902 között létrehozták a Zsidó Nemzeti Alapot, és a mozgalom újságját, a Die Weltet. Herzl nevét egy város is őrzi, Herzliya, amely az egyik legfejlettebb település Izraelben.

A cionista mozgalom pénzügyi támogatása 

A cionista mozgalom pénzügyi támogatására létrehozott alapítvány története elválaszthatatlanul összefonódik Izrael államának történelmével, a Keren Hayesod alapításával, mely a Yishuv bevándorlással és „integrációval”, betelepüléssel, védelemmel, vízforrások fejlesztésével és közművekkel kapcsolatos tevékenységeket finanszírozta. Támogatta a nagy gazdasági vállalkozásokat, mint például a Palesztina Elektromos Társaságot és a Palesztin Potash Társaságot a Holt-tengeren. Amikor az ország függetlenné vált, számos funkció, amelyet a Keren Hayesod kezelt, átkerült a zsidó ügynökséghez, és a Keren Hayesod a bevándorlás és a települések finanszírozására koncentrált.

Epstein Ákos visszaemlékezése:

„Keren Hayesod csatlakozott a nemzetközi mozgalomhoz, első közép-európai irodáját Berlinben állították fel, a titkár maga mellé vett mint önkéntes munkatársat. Feladatom speciális volt, fel kellett térképeznem, hogy Németországban milyen zsidó egyesületek vannak, hol léteznek. A KH az inflációra való tekintettel az adakozás időszerű módjait vetette be Juvelendespende jelszó alatt, és én voltam az a magyar zsidó, aki a KH-nak adakoztam, barmicva aranyórámat és aranyláncomat adtam a KH-nak, mely nikkel órát adott cserébe és bevésette, miért kaptam… megerősödött az a meggyőződésem, hogy a cionista tevékenység helyes útja nem az, ha áldozatot kérünk, hanem az, ha a külföldi zsidóságot anyagilag érdekeltetjük az ország építésében. A KKL-es munkánk eredményessége fontosságot vagy legalább a fontosság érzését adta nekünk […] irodai és címző munkát végeztünk a KKL-nak. Emlékszem, hogy Lágymányoson 1 000 000 koronát »ürítettem« ki akkor egyszer.”

(…)

„A KÉK PERSELY LELKE

Csöndes félhomály töltötte el a kis szoba belsejét. Benn a kék szemű Chaja játszadozott. Öltöztette, bóbiskolta a fekete hajú babáját. Beszélt hozzá, dicsérte, dorgálta és az élettelen babában lelket keresett. De hiába… eredménytelen volt minden kísérlet. A fekete hajú baba nem tudott válaszolni a kék szemű Chaja kérdéseire, de azért ő újra meg újra megcibálta…minden áron életet keresett benne. Szerette volna látni a babáját fejlődni, változni, mint a virágos kertet, mint a virágokat. Az egyik szép lesz, a másik illattal teljes, mindegyik valami értékessé növi ki magát. A babának nem volt titka Chaja előtt, még azt is tudta, honnan származik. Anyukája hozta egy szép üzlet kirakatából, még azt is tudta, hogy ha leejti, törött cserép lesz belőle. Éppen ezért unottan tolta félre, neki csak olyan játék kell, amelyik gondolkodásra készteti, hisz ő már 8 éves múlt a szép tavasz kezdetén. Körülnézett a szobában, de eredménytelenül… semmi játszanivaló nem akadt. Egyedüli megmozgatható valami, ott csüng a falon: egy kék persely.

Már régóta feltűnt neki ez a falon csüngő, fénylő kékség. Hirtelen kíváncsiság fogta el…neki meg kell tudnia, mi célból csüng ez ott. „Anyu, anyu”kiáltással szalad édesanyjához és kérdi: „Mondd, anyu, miért csüng olyan regélőn az a kék persely a falon? Olyan mosolygóan néz, mintha tündéri fény világítana Örökké reá, amilyenről nagyanyu mesélt?” És anyu válaszolt: „A fény belülről jön, kisleányom, a tiszta szívből adott fillérek sugározzák. Hosszú története van ennek… alig hogy beleesik a fillér, máris változásokon megy keresztül. Ha bedobod, nem is cseng úgy, mint az asztalra dobott pénzdarab, valahogy szebben, dallamosabban. A lelke muzsikál, míg el nem ér a rendeltetési helyére, ott kezdődik az ő igazi élete. Ha elérte vándorlása célját, nem pénz a neve már. Leveti a pénz szerepét és föld lesz belőle. Élő teremtményeknek lesz a melegágya, bölcsője. Benne ver gyökeret a fa, ő dédelgeti a fiatal palántát és jelenti az életet minden földi lénynek. Chaluc testvéreink megtisztítják, felszántják, magot hintenek belé, a nap meleg sugaraival önti el, a lágy eső permetezi. A föld, a nap és az eső összeölelkeznek, mint három jó barát és megnövesztik a búzakalászt. Ezt azután boldog emberek learatják, megcsépelik, megőrölik és sütnek belőle puha kenyeret. Röviden: a mi 2000 éve szétszóratásban, gálutban élő népünknek földet és ezzel hazát, életet ad. Ez a kék persely története röviden, de ha jó kisleány leszel, akkor mesélek még neked az ő céljáról.”

A kis Chaja még egy pillantást vetett a persely felé, amelynek kéksége álomvarázst lehelt rá. Chaja édesanyja ölébe fektette fejét… elaludt… hogy az álom tovább szője lelkében a kék persely meséjét. (Jisáj ch.)

A SOMÉR PERSELYTÖRVÉNYEI:

1. A somér tudja, mi a kék (KKL) persely jelentősége és ezt más gyerekeknek és szüleinek is meg tudja értelmesen magyarázni.
2. A somér mindenkor a maga ügyének tekinti a persely ügyét és mindig résen van, hogy azt rokonaihoz, ismerőseihez, pajtásaihoz is eljuttassa.
3. A somér szereti és megbecsüli KKL-perselyét és így is bánik vele.”