„A szegedi hitközségen közel 200 alapítvány működött”

Az emlékezet őrzői II.

Középiskoláit Siófokon, felsőfokú és egyéb tanulmányait Szegeden folytatta, ahol 1978-óta él. Édesapja a könyv embere volt, az ő példája ösztönözte a dolgok megismerésére, tőle a felfedezés örök vágya. Gyerekként a régészet és a kémia volt az álma, végül könyvtáros lett.

Kutatója Somogy megye és Szeged zsidósága történetének, több zsidó temetőnek, valamint sok más mellett Gadács falu néprajzának és lakossága történetének. Folyóiratok, kiadványok alapítója, szerkesztője. Honismereti, nemzetiségi és különböző zsidó és könyvtáros egyesületek tagja, könyvtár alapító, rendezvények szervezője, előadója. Múzeumi gyűjtő- kutató, egyetemi szakmai gyakorlati oktató. Könyvei, tanulmányai, cikkei jelentek és jelennek meg. Tulajdonosa a Lőw Lipót emlékéremnek, a Szeged kultúrájáért aranygyűrűnek és a Podmaniczky díjnak.

Két gyermeke és két unokája van, valamennyien Angliában élnek. A fia vállalkozó, a lánya filmproducer, több díj tulajdonosa.

Akivel beszélgetek: Ábrahám Vera.

  

„Édesanyám süteményeiről” címmel írt néprajzi tanulmányt.

Az 1960-as években Balatonszárszón egy-két asszony híres volt tortasütő tudományáról. Édesanyám 25 évig volt gondnok és szakácsnő egy nagyvállalat üdülőjében. Az ő gyűjtött, kézírásos receptjeit dolgoztam fel néprajzi gyűjtés alkalmával.

Milyen egyéb néprajzi kutatásokat folytatott?

Gadács (magyarországi német nemzetiségi falu) és Somogyszil egykori zsidó hitközségi központ) népszokásaival, dolgos napjaival és ünnepeivel foglalkoztam, összegyűjtöttem Gadács ragadványneveit, falucsúfolóit. Somogyszil szülőfalumban pedig a hagyományos sváb disznóölés szokását kutattam. A zsidó temetők iránti elkötelezettségem is Somogyszilről ered.

 

Úgy tudom a Soros Alapítványtól is kapott ösztöndíjat.

Igen. Gadács falu története kutatására, a helyszínen fotók és interjúk készítésére.

Mitől érdekes Gadács falu?

Az 1700-as évek közepén másodlagos betelepülőként érkeztek ide németek. Zárt világukban a nyelvük archaikus maradt, szokásaik bizonyos részét még az óhazából hozták, evangélikus vallásukat megtartották. Személyiségükről, életükről ragadványneveik és a hozzájuk kapcsolódó történetek mesélnek. A II. világháború után a gadácsiakat kitelepítették. Ma a faluban már egyetlen régi leszármazott sem él.

Olvastam, hogy a cigány nyelvet is kutatta.

Nem egészen: a nemzetiségi könyvtár vezetőjeként dolgoztam együtt a cigány önkormányzattal. Konferenciákon vettem részt, tagja voltam a Cigány Kutató Egyesületnek. Cigány forráskutatást végeztem és rendszeresen írtam a Szegedi Cigánykerék c. újságba.

Talán térjünk rá a zsidó tárgyú kutatásaira. Többek között tanulmányt írt a szegedi zsidóság belső jótékonykodásáról.

A hitközség megalakulásától, 1785-től folyamatosan létesítettek jótékony célú alapítványokat magánszemélyek, családok, a Chevra Kadisa, a Nőegylet, és maga a hitközség is. A közösség rászoruló tagjainak, vidéki hitközségeknek, sőt határon túlra és sok egyéb célra nyújtottak támogatást. Ilyen volt például a szegény iskolások felruházása, koldusok élelmezése, tűzifa-, vagy élelmiszer adomány, ingyen pászka, zsinagógai rituális tárgyak ajándékozása. A zsidótörvények idején magánszemélyek küldtek felajánlást a zsidó pártfogó irodának, Szegeden fellépéshez juttattak budapesti művészeket. Segítették a könyvtár gyarapodását, és ezzel a kiadókat is, újságokat, könyveket rendeltek. Kiegészítették az iskola felszerelését, pénzbeli támogatásban részesítették a házasulandókat, a cserkészcsapatot, a menzát, ösztöndíjat adtak diákoknak. Nyújtottak temetői szolgáltatásokat is kedvezményesen. Kiemelt példaként egy esetet említek, amikor gyermeke halála okán hosszú távú alapítványt létesített egy család. Eszerint Jahrzeitkor egy szál fehér szegfűt tegyenek a sírra és mondjanak imát a temetőben. Ennek fejében szegény zsidó férfiak kaptak segélyt, pld. öltözéket.

Milyen zsidó alapítványok működtek, működnek Szegeden?

Közel 200 alapítvány működött a hitközség története során. Jelenleg egyetlen ilyen van: az „Alapítvány a szegedi zsinagógáért”. Továbbá létrehozás előtt áll a Szegedi Zsidó Archívum támogatására a Holtzer-Horváth-Lindberg alapítvány. Emellett különböző célokra pénzadományt kap a hitközség, pl. az archívum számára, vagy a zsinagógai Tóra szekrény Tifany üvegének felújítása, a szeretetotthon, a kóser konyha, vagy a temető számára. Jelenleg éppen a leendő lakásmúzeum számára gyűjtünk tárgyakat.

 

 

Miért a zsidó temetők álltak az Ön kutatásai középpontjában?

Ennek legfőbb oka a törekvés a múlt megmaradt emlékeinek megőrzésére. (Ez az idea egyik jellemző tulajdonságom). A kiindulás az volt, hogy amikor szülőfalum zsidó temetőjét nagyon rossz állapotban találtam, elhatároztam, hogy megőrzöm, ami megmaradt. Arra gondoltam, hogy fotózok, írok, rajzolok, nem hagyom a temetőt, próbálok valamit tenni a figyelemfelkeltés és karbantartás érdekében, de nemcsak a szili, hanem a Somogy megyei sírkertekért is. Írtam erről az Új Élet c. lapban, melyre felfigyelt a Lusztig házaspár Izraelben, Cfatban. Támogatást kaptam, ennek segítségével járhattam be mintegy negyven sírkertet az országban

Milyen szempontokból kutatta a három szegedi zsidó temetőt?

Ebben a tárgyban két könyvem, és tanulmányaim jelentek meg, előadásokat tartottam, és temetőlátogatásokat vezetek. Vizsgáltam a sírkertek történetét, alapítását, sorsát, az építészetet, és mindent, ami fellelhető és ezzel kapcsolatos. Többek között kutattam a sírköveket, feliratokat, szimbólumokat, neves személyek sírjait.

Beszéljen, kérem a legkülönösebb sírfeliratról és szimbólumról.

Szülőfalum Somogyszil temetőjében különös ábrázolás egy koporsó vésete, melynek élén egy égő mécses áll. A koporsó felirata: „Apostate” Az égő mécses hirtelen halált mutat, a felirat azt, hogy az elhunyt kitért. Makó temetőjében egy sírkövön angyalábrázolás látható, mely egy rajzolt sírhantra és az ég felé mutat. A halál angyala? Kiderült, hogy Engelnek hívták az alant nyugvót. A szegedi temetőben egy orvos sírkövét botra tekeredő kígyóval jelezték, de említhetem a gyönyörű kohanita, lévita szimbólumokat, homokórát, szem rajzát háromszögben. Vagy azt a vésetet, melyen kettétört égő gyertya mellett sabati gyertyagyújtás mozdulatát végző asszony látható, a férje 19. századi ünnepi viseletben, két gyermekük pedig mögöttük áll. Láttam sírt, ahol a felhőkből két irányba kinyújtott mutatóujjú kezek vésete hívja fel magára figyelmet. Csupa rejtély és rejtvény. Nem tudok csak egy példát választani.

Szó esett már az izraeli múzeumalapító Lusztig családról. Beszéljünk most a Cfát (Szafed) városában lévő múzeummal való kapcsolatáról.[1]

A Cfati Múzeumnak volt egy alapítványa Budapesten, velük karöltve kutattam elsősorban a Somogy megyei zsidóságot és temetőket, de jártam Bács és Csongrád megyében is, szintén temetőkutatáson, amit interjúk és levéltári kutatások tették teljessé. Ezekről dolgozatok készültek, melyeket a cfati múzeum őriz. A temetők dokumentálása mellett rendszeresen küldtem a múzeumnak könyveket, illetve fontos magyar zsidó témájú iratmásolatokat. Jelenleg is egy doboznyi dokumentum vár arra, hogy Izraelbe jusson.

Ön részt vett és vesz a világhírű Lőw Immanuel hagyatékának megőrzésében, publikálásában, mentésében. Lőw Lipót és Lőw Immánuel könyvgyűjteményének miért nem Szeged ad otthont?

A válasz mögött rejlő tények fájóak számomra. Mint könyvtáros, mint az archívum kezelője és mint a múlt emlékei őrzésének elkötelezettje is fájlalom, ami történt. Erről szól az a kötetem, amely az ősszel jelent meg: „Szegedtől Jeruzsálemig. A Lőw könyvtár története” címmel. A híres Lőw könyvtárat Lőw Immánuel 1940-ben a szegedi hitközségnek ajándékozta. 1948 augusztusában felszállították az állományt Budapestre, a Rabbiképzőbe. Végül 1957-ben Izraelbe került, de nem ajándékként, hanem anyagi ellentételezésért. A kapott összeget a szegedi új zsinagóga javítási munkálataira fordították. A könyveket Izraelben integrálták a nemzeti könyvtár állományába, ezért ma már nem lehet tudni, mi maradt meg.
Most adta ki a hitközség Lőw Immanuel „A Csók” című könyvét. Tervezzük egy virtuális Lőw gyűjtemény létrehozását, hiszen pl. a világhírű botanikai sorozatának a „Die Flora der Juden”-nek egyetlen példánya sem maradt meg Szegeden a hitközségben. Lőw Lipót temetése, Lőw Immánuel sírversei, az árvízi temetés eseményei voltak publikációs témáim, és mint mondtam, megírtam mindkét főrabbi munkásságának jelentős forrásául szolgáló világhíres könyvtáruk történetét.

Ön létrehozta, működtette a Judaisztikai Közlemények kiadványsorozatot is.

A múlt emlékeinek megőrzése, valamint archívumunk állományának feltárása érdekében hoztam létre a sorozatot, mely Judaisztikai Közlemények címen futott tovább. A sorozatunkban szerzőink foglalkoztak az orthodox imaegylettel, a zsidó iskolával, Mindszent temetőjével, a vallási textiljeinkkel. Írtak kiváló szegedi zsidó családokról, személyiségekről, például Balázs Béláról és a Pollák családról is. Most már átadtam ezt a munkát a fiatalabb nemzedéknek.

Akkor beszéljünk is mindjárt kiemelkedő, múltbeli zsidó személyiségekről Szeged életében.

A zsidó polgárság az élet minden területén sokat tett Szeged fejlődéséért. Mindenkit felsorolni szinte lehetetlen. Pick család, Kotányiak, Lőwök, Milkó, Holtzer, stb. Az egykori jelentős, módos családok épületei a belvárosban állnak. Az első Pick gyár falára néhány hónapja került emléktábla. Egy önkéntesünk ötlete, hogy az egykori zsidó tulajdonban lévő épületekre kerüljön tábla, és helyszínen el lehessen olvasni az ott élt család történetét, akár QR kód segítségével. Tervezünk a jövőben olyan komplex tematikus bemutató túrákat, ahol a szegedi zsidó értékeket vesszük sorra. Egyelőre mintegy száz – egykor jelentős, Szegeden nyugvó – személy sírján QR kódot helyeztünk el, melyek bemutatják az életüket, tevékenységüket, arcképüket. Ugyanúgy a múltbeli kiválóságok, családok emléke megőrzését szolgálja az „Eltűnt családok nyomában” című kiállítás sorozatunk is.

Hogyan jelenik meg ma a zsidóság Szeged kulturális, tudományos, gazdasági életében?

Az egykori hatezer fős szegedi zsidóságból mára már alig háromszáz fő maradt. Éveken át színes program volt az őszi zsidó fesztivál. Jelentős városi eseménynek számított a Baumhorn évforduló szegedi, de még budapesti és határon túli kiállításokkal, konferenciákkal is. Zsidó tematikájú szegedi események továbbá a zsinagógai hangversenyek, könyvbemutatók, tudományos konferenciák. előadások, temetőbejárások. A közeljövőt illetően a hitközségi székházban tervezzük egy lakásmúzeum létrehozását, amely betekintést enged a mindennapi zsidó életbe és emléket állít a Lőw rabbiknak. 2024-ben Lőw Immánuel születési és halálozási évfordulóján megemlékezéseket tartunk majd. A külsőjében megújult zsinagóga és bibliai kert is sétára inspirál. 2017-óta a rendezett archívumban kb. 10.000 oldalnyi dokumentum, fotó, liturgikus tárgyak, textíliák, festmények találhatóak és állnak a kutatók rendelkezésére.

Kiragadom a tárgyak közül a szakrális textileket.

Sok-sok év után olyan támogatáshoz jutottunk, melynek segítségével a mintegy 45 rituális textilünk megújulhatott. Ezek között vannak parochetek[2], Tóra köpenyek, imaszíjak, zsákocskák, terítők, drapériák, bordűrök, Lőw Immánuel számára ajándékozott feliratos bársonyterítő. Szerintem a legszebb darab egy parochet, és egy Tóra köpeny, melyet a zsinagóga avatására tervezett és készíttetett Lőw Immánuel és Baumhorn Lipót. Egyéb, mára fájón hiányzó értékeinkkel rövidesen tanulmányban foglalkozunk.

Beszéljünk olyan helyi érdekességekről, mint a Szegedi Zsidó Cserkészcsapat, vagy Tardoss-Tauszig Ármin naplói.

A szegedi Jósika Miklós Zsidó cserkészcsapat vezetőjének lánya édesapja hagyatékából az archívumnak ajándékozta a cserkészetre vonatkozó dokumentumokat, melyben könyvek, naplók, jegyzékek, fotók, jelvények találhatók. Ezt egészíti ki a megmaradt és kitisztíttatott cserkészzászlónk. Mindezt egy előadáson be is mutattuk. Fodor Péter muzeológus a cserkészcsapat történetének megírásával foglalkozik. A Tardoss-Tauszig Ármin napló kötetek a szegedi és egyetemes kultúrtörténet dokumentumai. Bejegyzés olvasható bennük többek között Juhász Gyulától, József Attilától, más neves szegediektől, eseményekről, és szerepel Tardoss és Einstein találkozásának emléke is.

Befejezésül, kérem, áruljon el valamit a további terveiről.

Van 300 olyan imakönyvünk az archívumban, melyekben családi események és tulajdonjelzések vannak. Hosszabb távú tervem ezek feldolgozása, hiszen lehetséges, hogy egy valaha volt család egyetlen megmaradt emléke a bejegyzéses imakönyv. További tervem az archívum fejlesztése, minél szélesebb körű megismertetése, a lakásmúzeum megvalósítása. Továbbá szeretném megírni a családom történetét az utódaimnak, azonkívül szeretnék rajzolni, festeni és unokákra vigyázni.

[1] A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma az izraeli Cfát városában (A szerk.)

[2] Parochet: A tóraszekrény függönye (A szerk.)