A nemzeti panteonba kerül a nyomorban meghalt portugál embermentő
A portugál kormány a Nemzeti Panteonban állít emlékművet Aristides de Sousa Mendes egykori diplomatának, aki a Holokauszt idején, országa Bordeaux-i konzuljaként vízumok tízezreit állította ki zsidó menekülteknek.
Aristides de Sousa Mendes 1940-ben
Portugáliában ekkor António de Oliveira Salazar jobboldali diktátor volt az úr, aki nem nézte jó szemmel az akciót, és ez végül Mendes karrierjének végét jelentette.
A BBC riportja szerint Sousa Mendes 1940-ben barátságot kötött Chaim Kruger belga rabbival, a franciaországi menekültek közösségének vezetőjével. A helyzet annyira megviselte a konzult, hogy idegösszeroppanást kapott, ami néhány napra ágyhoz kötötte.
Mordechai Paldiel, a Jad Vasem Népek Igaza osztályának korábbi vezetője elmondta: „Senki sem tudhatja, mi ment végbe Mendesben ez alatt a két-három nap alatt, de később Lisszabonban azt mondta a rabbinak: Ha ilyen sok zsidó szenved egy katolikus miatt, – itt nyilván Hitlerre célzott – akkor egy katolikus is szenvedhet sok zsidóért.”
Miután levertségéből kilábalt, Sousa Mendes azzal rontott ki szobájából: „Mostantól mindenkinek kiadom a vízumot. Nem teszek különbséget nemzetiségi, faji vagy vallási alapon.”
Henri Dyner, aki gyerekként Belgiumból menekült, így emlékezik: „Anyám mesélte, hogy Mendes néhány napra eltűnt, majd amikor újra megjelent, a haja teljesen ősz volt. Anyám a konzul mellett vett részt a vízumok elkészítésében. Így menekültünk meg.”
10-30 ezer közöttire becsülik a Mendes által kiadott vízumok számát.
Elöljárói figyelmeztették Mendest, hogy hagyjon fel tevékenységével, de ő folytatta a vízumok kiadását. Erre visszahívták, és elbocsátották a diplomáciai testületből. Sousa Mendes nyomorban halt meg, gyermekei elhagyták az országot, hogy máshol érvényesüljenek.”
Az Algemeiner nyomán Bassa László
