A náci lágerőr akkor is bűnös, ha maga nem is gyilkolt
A közel kilenc hónapon át zajló eljárás lezárásával a neuruppini tartományi bíróság kedden ítéletet hirdetett Josef Schütz volt SS-legény ügyében. Kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintette, hogy a 101 éves férfi a sachsenhauseni koncentrációs táborban legalább 3500 fogoly meggyilkolásában segédkezett.
Az arcát takaró vádlott és ügyvédje
A vádlott hajlott korára való tekintettel az eljárást a lakóhelye közelében, egy sportcsarnokban tartották. Korlátozott tárgyalóképessége miatt csak napi két és fél órát tudott részt venni a tárgyaláson.
Schütz a háború végeztével háborítatlanul élt az NDK-ban. Bár az állambiztonság tudott SS-múltjáról, sosem vonták felelősségre. Az NSZK-ban is sok volt őr maradt büntetlenül, ismerte be Udo Lechtermann bíró. Ugyanis a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság egy 1969-ben hozott határozata alapján a koncentrációs táborok őreinek a gyilkosságokban történt közvetlen részvételét kellett bizonyítani, ami szinte lehetetlen volt. Változás akkor állt be, amikor Thomas Walther bíró áthelyezését kérte a Nemzetiszocialista Bűncselekményeket Vizsgáló Központi Hivatalba, hogy a nyugdíjazása előtti éveket náci bűnözők elleni nyomozásnak szentelje. Sikerült elfogadtatni a nézetét, miszerint a koncentrációs táborok személyzetének minden egyes tagja – akár közvetlenül, akár közvetve – hozzájárult a gyilkoló gépezet működtetéséhez, azaz bűnrészes volt.
A vádirat szerint Schütz 1942 és 1945 között a koncentrációs tábor SS őrzászlóaljához tartozott, ahol önként és tudatosan vett részt a fogvatartott zsidók, szintik, romák és a náci rezsim politikai ellenfeleinek meggyilkolásában. Az ügyészség olyan dokumentumokra alapozta vádjait, amelyekben a férfi neve, születési ideje és helye, valamint egyéb adatok szerepelnek. Őrzési feladatotok elvégzésével a vádlott „közvetlenül támogatta a tömeges megsemmisítést” – jelentette ki a bíró. A Litvániában született németajkú férfi tagadta, hogy valaha is megfordult volna volt a koncentrációs táborban. Váltig azt állította, hogy a kérdéses időszakban mezőgazdasági munkásként dolgozott a mecklenburg-elő-pomerániai Pasewalk község közelében.
Az ítélettel a bíróság az ügyészség követelésének tett eleget, amely öt év börtönbüntetés kiszabásáról szólt. A magánvádlók egyik képviselője, az időközben nyugdíjba vonult Thomas Walther több túlélő, illetve leszármazottaik nevében szintén legalább öt éves börtönbüntetés mellett érvelt. Két másik ügyvéd konkrét büntetés megnevezése nélkül csak a bűnösség megállapítását igényelte.
Ezekkel szemben a védelem felmentést igyekezett elérni, illetve elítélés esetén felfüggesztett szabadságvesztést. Stefan Waterkamp védőügyvéd szerint figyelembe kell venni, hogy védencének annak idején nem volt lehetősége felismerni, hogy a koncentrációs táborban való szolgálat bűncselekményekben való részvételt jelenthet. Az enyhítő körülményekről szóló érvei részben zagyvák voltak. Egyik okfejtése szerint a Sachsenhausenben elkövetett tettek ugyan embertelenek voltak, de korántsem annyira, mint az Auschwitzhoz hasonló halálgyárakban elkövetett bűncselekmények.
Walther ügyvéd nemcsak az ítélettel elégedett, hanem magával az eljárással is. „Minden tekintetben határozottan alkotmányos volt, azaz tiszteletben tartotta a vádlott minden jogát, még a legtávolabbiakat is, és kimerítette a bizonyítás minden lehetséges eszközét” – nyilatkozta a Szombatnak. Hasonló véleményen voltak az általa képviselt magánvádlók is. Többek között a második generációs túlélő, a nyolcvanéves, párizsi illetőségű Grombach úr, aki egyéves volt, amikor édesapját Sachsenhausenben meggyilkolták. A per kimenetele és az eljárás tárgyilagossága nagy benyomást tett rá. A mai német igazságszolgáltatási gyakorlat bizonyos mértékig hozzájárult az apa elvesztése okozta mérhetetlen fájdalma enyhítéséhez – mondta.
Közvetlenül a határozat kihirdetése után a védelem bejelentette, hogy törvényességi óvással fog élni a Szövetségi Legfelsőbb Bíróságnál. Arra hivatkozott, hogy a korábbi ítélkezési gyakorlatban nem tartották elegendőnek a náci bűnökben való részvételért való elítéléshez a koncentrációs táborokban végzett őrszolgálatot. Az ítélet ezzel nem jogerős.
