A „mezítlábas” ügyvéd

Márkus Dezső és az izraelita felekezet törvényesen bevetté nyilvánítása

[…]

A zsidó vallás törvényesen bevetté nyilvánításának előmozdításában a kongresszusi alapon álló zsidóság erőfeszítései is szerepet játszottak. […] Az 1890-es évek elején felgyorsuló háttérmunkából Szabolcsi Miksával, Vázsonyi Vilmossal, Haber Samuval, Makai Emillel, valamint a Palágyi-fivérekkel, Menyhérttel és Lajossal az élen az Egyenlőség című felekezeti hetilap köré tömörülő zsidó értelmiségiek is kivették részüket, akiket Wahrmann Mór, a Pesti Izraelita Hitközség elnöke kezdetben csúfondárosan „mezítlábasoknak” nevezett.[1] Ehhez az elkötelezett csapathoz tartozott Márkus Dezső (1862-1912), a pályafutása elején járó ügyvéd is. A recepció krónikáját, illetve történetét áttekintő munkát hivatkoznak arra, hogy Márkus Dezső budapesti Alkotmány utcai lakásában az Egyenlőség köréhez tartozó zsidó értelmiségiek gyakorta vitatták meg a recepció előmozdítása érdekében szükségesnek tartott lépéseket.[2] Az egyik megbeszélésen határozták el, hogy konferenciára hívják össze a zsidó vallás törvényesen bevetté nyilvánítását támogató hitközségek képviselőit. Az értekezlet 1892. január 6-án zajlott le a Pesti Izraelita Hitközség székházában. A konferencia résztvevőinek a tanácskozás eredményeként a képviselőházhoz intézett memoranduma – amelynek tervezetét Vázsonyi Vilmos és Márkus Dezső szövegezte – világosan mutatott rá a recepció legfontosabb célkitűzésére: „azt akarjuk, hogy e felekezet minden tekintetben egyenlő jogállást élvezzen a többi felekezettel, mert azokkal egyenlő kötelességeket teljesít.”[3] A nagygyűlést követően Márkus Dezső is tagja lett annak a kilenc főből álló végrehajtó bizottságnak, amely az országossá szélesedő recepciós mozgalom operatív ügyeinek intézése céljából alakult meg. Mindezek mellett Márkus Dezső az izraelita felekezet jogállásáról, szervezetéről, valamint recepciójáról szóló cikkeket is publikált az Egyenlőség hasábjain. Ezen közjogi kérdéseket is érintő publicisztikák közül szeretnénk néhányat felidézni.

Márkus Dezsőnek a recepció általános szempontjait érintő „Vallásunk egyenjogúsítása” című vezércikke annak kapcsán jelent meg, hogy fél évszázad elmúltával ismételten kiadták Eötvös József zsidó emancipáció melletti nagyhatású esszéjét.[4] Eötvös József tanulmányának újbóli megjelenése időben egyebeesett az országgyűlés megnyitásával. Noha az ilyenkor elhangzó trónbeszédnek a vallásügyekre vonatkozó része nem tett említést az izraelita felekezet egyenjogúsításáról, Márkus Dezsőnek az volt a meggyőződése, hogy az mindaddig napirenden marad, amíg csak meg nem oldódik. „Nem alázatos beadványba foglalt kérés alakjában kerül most ez az ügy a kormány és a törvényhozás elé. Közel 800 00 ember mozdult meg egy igazságtalan állapot megszüntetése végett és lehetetlennek tartom, hogy az ország lakosságának közvéleménye ne támogassa e mozgalmat, mely csaknem 800 000 polgártárs jogos és természetes óhajtásának megvalósítását célozza.”[5] Márkus arra is hivatkozott, hogy az elmúlt időszakban miniszterek és országgyűlési képviselők egyaránt nyilatkoztak a recepció mellett, miként Csáky Albin[6] kultuszminiszter eddigi működése is bizakodásra ad okot.[7] […] Cikke befejezéseként Eötvös Józsefhez visszakanyarodva – de a jelennek üzenve – említette meg, hogy az ország önmagát hazudtolná meg, ha nem valósítaná meg egyik legnagyobb szelleme legmagasztosabb eszméjét: a minden polgárra kiterjedő teljes egyenjogúsítást.[8] […] Márkus Dezső egyik 1892. őszén megjelenő cikke a „hivatott lapokban” megjelenő hírek alapján azt valószínűsítette, hogy a kultuszkormányzat még az év folyamán beterjeszti az izraelita felekezetet törvényesen bevett felekezetté nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot.[9] Véleménye szerint a recepciós törvényjavaslatnak a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról szóló 1868. évi LIII. tc. rendelkezéseit kellene „megfelelő alakban” – tehát nem mechanikusan – kiterjesztenie az izraelita felekezetre.[10] […] A kormányzat azonban ekkor még nem terjesztette be a parlament elé a zsidó vallás recepciójáról szóló törvényjavaslatot, hiszen a minisztertanács csak az 1892. október 4-i ülésen vitatta meg az izraelita vallásról szóló kultuszminiszter által előterjesztett törvényjavaslatot.[11] A törvényjavaslat képviselőházi beterjesztésére pedig – az időközbeni kormányváltás miatt – a következő év tavaszán, 1893. április 26-án került csak sor.[12]

Márkus Dezső fent hivatkozott cikke az izraelita felekezet törvényesen bevetté nyilvánításának egyik érzékeny területét, a zsidó vallásra történő áttérés lehetőségét is érintette. A keresztény felekezetek között érvényesülő viszonosság zsidó vallásra történő kiterjesztését teológiai okokra hivatkozva elsősorban a római katolikus egyház tartotta elfogadhatatlannak, hiszen „a megkeresztelés letörölhetetlen jellegű és dogmatikus lehetetlenséget láttak abban, hogy valaki, aki egyszer megkereszteltetett, zsidóvá lehessen.”[13] Ezek után aligha tekinthető véletlennek, hogy Márkus Dezső 1893. elején kissé szenvedélyes hangvételű vezércikket szentelt a katolikus dogma és a zsidó vallás recepciója témakörének. A zsidó vallás recepciójának lényegét – korábbi álláspontjának megfelelően – továbbra is abban látta, hogy mindazon jogosultságok, amelyeket a törvényesen bevett felekezetek számára a jogalkotó biztosít, terjedjenek ki az izraelita felekezetre is, hovatovább a zsidó vallású magyar állampolgárok ne csupán a politikai és polgári jogok tekintetében, hanem a lelkiismereti szabadság vonatkozásában is legyenek egyenlők a más – törvényesen bevett – vallást követő polgártársakkal, akikkel amúgy is ugyanazon kötelességeket teljesítik.[14] A recepció törvénybe iktatását Márkus Dezső az általános polgári jogegyenlőség természetes követelményének és következményének tekintette. A zsidó vallás egyenjogúsítása ugyanakkor nem az izraelita felekezet érdeke, hanem a magyar állam kötelessége, „ha igaz az, hogy ebben az országban minden polgár egyenlő jogokkal bír és hogy nálunk lelkiismereti szabadság is létezik”, amely a vallásválasztás jogát is magában foglalja.[15]

Márkus Dezső szerint ugyanakkor az is előrelátható volt, hogy a katolikus egyház – amely semmit sem kívánt tudni a polgári jogegyenlőség, valamint a vallásfelekezetek egyenlősége elvéről – akadályokat fog majd gördíteni a zsidó vallás recepciója elé, hiszen a katolikus egyház minden időben hadat üzent mindennek, „ami az emberek jogállásának egyenlősítésére irányult.”[16]  A dogmára hivatkozás pedig azt a törekvést szolgálja, hogy a katolikus egyház minden kérdésben éreztesse a maga felsőbbségét, „mintha még mindig az állam fölött állana és mint ha a katholikus egyházra az állam törvényei nem léteznének.”[17] Márkus Dezső véleményét annyiban árnyalnunk kell, hogy miközben a katolicizmus – a zsidó vallásra történő áttérés törvényi lehetőségének biztosítása miatt – kétségkívül elutasította a recepciót, a zsidó vallású lakosság polgári és politikai értelemben vett emancipációját elfogadta.[18]

A recepcióval szoros összefüggésben Márkus Dezsőt az izraelita felekezet szervezeti kérdései is foglalkoztatták, különös tekintettel a neológia és az ortodoxia különállására. Miközben ideálisnak a szervezeti különállás megszűnését – azaz az unifikációt – tartotta, eléggé pontosan érzékelte, hogy ennek pillanatnyilag nincs reális esélye.

Az izraelita vallásról szóló törvényjavaslat elfogadása előtti időszakban Márkus Dezső két részből álló vezércikket tett közzé az Egyenlőség hasábjain. Úgy vélte, végre elérkezett az ideje, hogy a zsidó vallású magyar állampolgárok is egy olyan önkormányzati testületet alkossanak, amelyik „egységesen és felelősséggel” intézheti az egyházi és iskolai ügyeket, továbbá autonóm módon képviselheti a zsidó vallást követő polgárok törvényes érdekeit.[19] A recepció törvénybe iktatása tehát – a tornyosuló ellenvetések dacára – előtérbe helyezi az egységes szervezet szükségességét. Az egységes szervezet megvalósulásának egyik akadályát ugyanakkor a különállásukhoz ragaszkodó ortodoxia jelentette. Márkus Dezső szerint azonban az ortodoxiától függetlenül is rendezni kell a szervezeti kereteket, bár bizonyos volt abban, hogy idővel bekövetkezik neológ és ortodox zsidóság egyesülése.[20] Meggyőződése szerint a szervezeti kérdések felől kizárólag a hazai zsidóság összességét képviselő egyetemes gyűlése dönthet, amelynek összehívására a Pesti Izraelita Hitközséget tartotta hivatottnak.[21] Az ily módon összehívott egyetemes gyűlés joga és kötelessége, hogy megalkossa „a hazai zsidóság végleges szervezeti szabályzatát.” A szabályzat elkészülte és jóváhagyása után alakulhat meg a zsidóság végleges szervezete.[22] A zsidó vallást törvényesen bevett felekezetté nyilvánító 1895. évi XLII. tc. elfogadását követően Márkus Dezső újabb vezércikkben foglalta össze az izraelita felekezetre váró feladatokat. Továbbra is a legfontosabb teendők közé sorolta a „magyar izraelita egyház” megszervezését. Az állam ugyanis jogosan várhatja el az immáron recipiált zsidóságtól, hogy „az izraelita vallás követői szervezett testületbe tömörüljenek”, amely egyúttal a „zsidó egyház” jogosult képviselőjeként is felléphet.[23] A zsidóság szervezet nélkül amúgy sem juthat a recepció nyújtotta jogok birtokába és sohasem válhat olyan tényezővé, amilyenné jogállása folytán lehetne.[24] Márkus Dezső véleménye szerint a létező nehézségek leküzdése távolról sem tűnik óriási vállalkozásnak, ha figyelembe veszik a szervezkedés szükségességét, fontosságát és előnyeit. Számottevő eredményeket ugyanis kizárólag az „egyesült erők” képesek elérni.[25] […] Az izraelita felekezet szervezeti kérdései azonban nem úgy alakultak, ahogyan azt Márkus Dezső javasolta. A továbbiakban is fennmaradt a neológ és az ortodox zsidóság szervezeti különállása, illetve az egyetemes izraelita gyűlést sem hívták össze – sem akkoriban, sem a későbbiekben.

***

A 19. századi szabadelvű politika az emancipációs és a recepciós törvények megalkotásával szándékai szerint megvalósította a hazai zsidóság jogegyenlősítését. Az egyéni emancipáció közjogi kiteljesedését elvben jelentő vallási recepció előmozdításából Márkus Dezső is kivette a részét. Fiatal ügyvédként, a „mezítlábasok” egyikeként nemcsak az 1890-es évek elején kibontakozó recepciós mozgalom egyik kezdeményezője volt, hanem közjogi publicisztikáiban is érvekkel támasztotta alá a törvényesen bevett státusz biztosításának szükségességét. Márkus Dezső a későbbiekben már nem vett részt ilyen aktivitással a zsidó közéletben. Fiatalon bekövetkezett halála után Adler Illés, pesti rabbi a következő gondolatokkal búcsúzott Tőle: „…sohasem a hatalom jogáért, hanem a jog hatalmáért dolgozott. Szívét az emberszeretet, ez a legigazibb útmutató, ez a legmegbízhatóbb tilalomfa irányította. De nemcsak a jog vallásának, hanem a vallás jogának is harcosa, jogtudósa volt az ő zsidó vallásának.”[26]

(Részlet a szerző A mezítlábas ügyvédtől a legitimista professzorig – Válogatott közjog és tudománytörténeti tanulmányok című új kötetéből.)

Jegyzetek

[1] Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. Az Egyenlőség évtizedei (1881-1931). Sajtó alá rendezte: Szabolcsi Miklós, szerkesztette: Komoróczy Géza. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1993. 53. skk.

[2] Reczepciós krónika. Egyenlőség, 1895. október 25. 6. (A cikket valószínűleg maga a főszerkesztő, Szabolcsi Miksa írta), továbbá Gábor Gyula: Az izraelita vallás recepciója. In: A Pesti Izraelita Hitközség fennállásának 125-dik évfordulójának és a magyar izraeliták vallási recepciója 30. évfordulójának megünneplése. Budapest, Pesti Izraelita Hitközség, 1925. 30.

[3] Egyenlőség, 1892. január 8. Melléklet 7-8.

[4] Márkus Dezső: Vallásunk egyenjogúsítása. Egyenlőség, 1892. február 28. 1-2.

[5] Uo. 1.

[6] Csáky Albin (1841-1912) – 1888-1894 között töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tisztséget. A recepcióról szóló törvényjavaslat beterjesztése a hivatali ideje alatt történt, de a törvényjavaslat elfogadása idején már Wlassics Gyula volt a vallás- és közoktatásügyi miniszter.

[7] Márkus Dezső: Vallásunk egyenjogúsítása. Egyenlőség, 1892. február 28. 2.

[8] Uo. 2.

[9] Márkus Dezső: A recepcióról szóló törvényjavaslat. Egyenlőség, 1892. október 7. 2-3.

[10] Uo. 2.

[11] Salacz Gábor: A magyar kultúrharc története. Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomdai Rt., 1938. 189-190.

[12] Lásd Törvényjavaslat az izraelita vallásról. In: Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Irományai. X. kötet. h. n., Pesti Kőnyomda Rt., 1893. 290-293.

[13]Gábor Gyula: Az izraelita vallás recepciója. In: A Pesti Izraelita Hitközség fennállásának 125-dik évfordulójának és a magyar izraeliták vallási recepciója 30. évfordulójának megünneplése. Budapest, Pesti Izraelita Hitközség, 1925. 35.

[14] Márkus Dezső: A zsidó vallás recepciója és a katholikus dogma. Egyenlőség, 1893. január 13. 1.

[15] Uo. 2.

[16] Uo. 1.

[17] Uo. 3.

[18] Lásd Kereszty Viktor: A zsidóreczepció a tudomány szempontjából. Magyar Sion, 1893. 164-165.

[19] Márkus Dezső: A szervezet I. Egyenlőség, 1895. szeptember 18. 1.

[20] Uo. 2.

[21] Márkus Dezső: A szervezet II. Egyenlőség, 1895. október 4. 1.

[22] Uo. 2.

[23] Márkus Dezső: Reczepczió. Egyenlőség, 1895. október 25. 2.

[24] Uo. 2.

[25] Uo.2.

[26] Márkus Dezsőről. Egyenlőség, 1912. december 15. 12.