A mészárlásokat többnyire szombatra időzítették

Írta: Szombat - Rovat: antiszemitizmus, Történelem

Pestisjárvány és zsidóüldözés a középkorban

Tournai város lakói a járvány áldozatait temetik (Pierart dou Tielt, 1340-1360)

Amikor Herne nyugatnémet város régészeti múzeumában múlt év szeptemberében megnyílt a “Pestis!” elnevezésű kiállítás, a helyi közönség és média kivételével nem sokak érdeklődését vonzotta. Március közepére viszont, amikor az országban az első intézkedéseket tették a koronavírus megfékezésére, sokan tervezték meglátogatását, hiszen a pusztítás, amit pestis okozott évszázadokkal ezelőtt, illetve amivel a mostani COVID-19 fenyeget, bizonyos hasonlóságot mutat. A múzeumot azonban gyorsan bezárták, viszont nem sokkal később az internetre fölkerült a mintegy 300 kiállítási tárgyat bemutató anyag.

A kiállítás legrészletesebben a fekete halál néven elhíresült 14. századi nagy pestisjárvánnyal foglalkozik. Abban az időben az orvosok az élő testek mérgező kigőzölgésének, vagy a csillagok kedvezőtlen állásának tulajdonították a tömeges halálozást. A katolikus egyház szerint viszont a járvány Isten büntetése volt, amit csak a bűnbánat gyakorlásával lehet megfékezni. A hatalmas körmenetek azonban inkább a kórokozók terjedésének kedveztek.

Szent Rókus, a pestisbetegek védőszentje(Részlet a kiállításról)

A 20. századi, 500 millió embert megfertőző spanyolnáthához hasonlóan a pestist is katonák terjesztették. 1346-ban a tatár seregek ostrom alá vették a Krím-félszigeten lévő, genovaiak által alapított Kaffa kikötőjét. Az ostromlók között tört ki a járvány; ők halottaikat katapulttal a városba lődözték, így kényszerítve az ottaniakat menekülésre. A Krímből menekülő genovai gályák közvetítésével terjedt át a járvány Európába: Konstantinápolyba, Itáliába, majd 1348-ban elérte Párizst, Londont és Kairót, utána Madridot, Kölnt, Bécset, később pedig Varsót és Moszkvát. Hét év alatt a fekete halál 25 millió áldozatot követelt, Európa népességének mintegy harmada veszett oda.

Senkinek sem volt tudomása a dögvész eredetéről. A pánik egyre nőtt, és a bűnbakot az emberek a boszorkányokban, koldusokban és a zsidókban vélték megtalálni.

Pest auf Sendung. Digitale Führung Teil 1: Das Wesen der Pest

Aus unserer Reihe „Pest auf Sendung” präsentieren wir Euch hiermit den ersten Teil des Komplettrundgangs durch die Sonderausstellung „Pest!”. Dr. Stefan Leen…

A legnagyobb genocídium a Soá előtt

Alexander Berner, a múzeum tudományos tanácsadója elmondja, hogy a zsidókat a középkorban, mint Krisztus gyilkosait üldözték. A pestis idején azzal vádolták őket, hogy bosszúból a keresztények kútjait mérgezték. (A kizárólag keresztények által használt kutak mellett feszület állt.) „A vége az lett, hogy a mai Németország területén az összes zsidó közösséget elpusztították. Ez volt a legnagyobb méretű zsidóüldözés a Soát megelőzően.”

Az üldözések 1348 áprilisában a franciaországi Toulonban kezdődtek, ahol a zsidó áldozatok száma 40 volt. Majd más francia régiókban és Spanyolországban folytatódtak. Német nyelvterületen 1348 novemberében, Bernben és Stuttgartban gyilkolták le az ottani közösségek tagjait, majd a pogromok 1349 nyarán Mainzban, Trierben és Kölnben is megismétlődtek. A pestisjárvánnyal és kútmérgezéssel kapcsolatos utolsó pogrom a mai Lengyelország területén volt 1351-ben.

Zsidók megégetése 1349-ben, a pestisjárvány idején (forrás: Antiquitates Flandriae – Royal Library of Belgium manuscript 1376/77)

A “Pestis!” azt is bemutatja, hogy a zsidóüldözés városról városra más és más formát öltött. Gyakran kézművesek és kereskedők kezdeményezték, akik így igyekeztek megszabadulni hitelezőiktől.

A pogromokat többnyire szombatra időzítették. Sabatkor a zsidók otthon vagy a zsinagógákban voltak, így egy helyen sokukkal elbánhattak. Gyakori volt, hogy rájuk gyújtották a zsinagógát.

A bajorországi Augsburgban a Portner nemesi család felkelést szervezett, hogy átvegyék a hatalmat. A kísérlet megbukott, de ahhoz elég volt, hogy szinte az összes zsidótól – és jelentős adósságaiktól – megszabaduljanak.

A strasbourg-i pogrom 1349-ben (Émile Schweitzer festménye 1894-ből Forrás: Wikipedia)

Regensburg városi tanácsa pozitív kivételt jelentett. A helyi nemesség és városvezetés védte „saját” zsidóit, és sokszor nyújtott menedéket az Augsburgból, Nürnbergből és Bécsből elűzött zsidók számára. E mögött ugyancsak konkrét gazdasági érdekek húzódtak meg.

A zsidókra kivetett türelmi adó beszedése királyi kiváltság volt, cserébe a gazdag zsidók védelmet élveztek. A király ezt elzálogosíthatta főnemeseknek és városi elöljáróságoknak. Utóbbiaknak ilyenkor érdekében állt, hogy ne engedjék lemészárolni a zsidókat, hiszen így folyamatosan fejhették őket.

Megjelenik a karantén

A 14. században VI. Kelemen pápa, aki Avignonban székelt, megtiltotta a zsidók üldözését a városban és az egyházi birtokokon. Arra hivatkozott, hogy a járvány a zsidókat és a keresztényeket egyaránt sújtotta. De nem különösebben hallgattak a szavára.

Évtizedekkel a fekete halál elvonulását követően, 1377-ben a Velencéhez tartozó Raguza (a mai Dubrovnik) kikötőjében elkülönítőt hoztak létre tengerészek, utasok és áruk részére, akik vélhetőleg pestissel fertőzött területekről érkeztek. A karantén az olasz quaranta szóból származik, mivel az elkülönítetteknek negyven napot kellett ott tölteni. Manapság, a koronavírus pandémia idején bevonult a mindennapok szóhasználatába.

A Times of Israel cikke nyomán Bassa László

támogatás
Pop up banner

Címkék:koronavírus, pestisjárvány, zsidóüldözés

[popup][/popup]