A MÁSIK szerepében

Könyv a körmendi zsidóság történetéről

Szántóné Balázs Edit három évvel ezelőtt csatlakozott a Kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete csapatához, egy olyan közösséghez, amelyben Miszlivetz Ferenc vezetésével számos diszciplína és művészeti ág mintegy három tucat képviselője a kutatás, oktatás és gyakorlati hasznosítás szempontjait együttesen érvényesítő projekteken dolgozik. Az Intézet célja, hogy együvé szervezze a szellemileg nyitott, bátor, egymással együttműködni kívánó, alkotó és gondolkodó gyakorlati szakembereket és az inkább elméleti kérdések iránt fogékony tudósokat. Létrehozzon egy olyan csapatot, amelyik tudja, hogy a hagyományos kutatás nem elég, elengedhetetlenül szükséges az ideák konkrét tervekké csiszolása és mindebből adódó gyakorlati lépések megtétele. Egy az intézet által sok szempontból vizsgált kérdéskör a fenntartható kreativitás problémája a Kreatív Város, Fenntartható Vidék (KRAFT) program keretében.

Ez a projekt azt célozza, hogy az épített és szellemi örökség, a kemény és puha tényezőket egyidejű s együttes vizsgálatával tárja fel a nyugat-magyarországi régió sajátos jellemzőit és fejlesztési perspektíváit.

Nyugat-Magyarország történetében e kutatási hipotézis szerint intézmények és személyiségek hálózatai és az e hálózatok közötti interakciók a fenntartott és fenntartható kreativitás, a tudástermelés meghatározó forrásai. Kutatásaink eddigi eredményei igen sok eddig kevéssé méltatott tényezőre hívták fel a figyelmet az arisztokrácia és általában a nemesi társadalom hálózatai kapcsán. Szántóné Balázs Edit azt a feladatot kapta, hogy egy kis kutatócsoportot vezetve a régió zsidóságához kapcsolódó hálózatokkal foglalkozzon.

A munkacsoport eddigi projektjei többek között áttekintették a nyugat-magyarországi cionizmus történetét, a szombathelyi két világháború közötti zsidó nőegyletek sajátos világát, s megindítottunk egy hosszabb távú összehasonlító kutatást arról, hogy a régió egyes városaiban milyen szerepet játszott a helyi zsidóság a 19. századi és 20. század eleji gazdasági, társadalmi, kulturális modernizációs folyamatokban. A zsidóság részvétele a polgárosodásban Magyarország különböző régióiban címmel e témakörről szerveztünk konferenciát 2020. február 18.-án Kőszegen. Heves és Békés megye, valamint Szeged, Tapolca, Szombathely és Kőszeg zsidóságának és polgárosodásának összefonódó története volt a téma (előkészületben van az előadásokból összeállított tanulmánykötet) és ez utóbbi kutatások friss eredménye Körmend zsidóságának története. A hagyományos történészi módszerek érvényesítése mellett kutatásaink sajátossága az, hogy Európa jövőjének sokágú mérlegelése nálunk ugyanannak a nagy problémakörnek a része, mint Kőszeg vagy Körmend zsidóságának sorsa: a lokálisan és globálisan is fenntartható életminőség kritériumainak meghatározása és feltételeinek keresése. Reményeink szerint a munkacsoport tevékenysége, így ez a könyv is, hozzájárulhat az intézeti KRAFT projekt elméleti és módszertani gazdagításához valamint szerény lokális muníciót nyújthat a magyar állam és a magyar nemzet története két nagy alapkérdésének, a különböző szintű és mélységű identitások hierarchiájának, valamint a modernizációt előre vivő és akadályozó tényezők viszonyrendszerének vizsgálatához. Optimális forrásadottságok esetén a lehető legmélyebbre fúró helytörténet, a problémák mikroszintű megközelítése a nagy ívű nemzeti és regionális elbeszélések méltó partnere lehet, amennyiben művelőik számon tartják egymás eredményeit. Intézetünket az az igény vezeti, hogy fórumot adjon az ilyen találkozásokra.

Pannon értékek nyomában: A körmendi zsidó közösség – Szántó Edit könyvajánlója

„Hang hallatszik Rámában, siralom és keserves sírás: Ráhel siratja fiait. Nem akar vigasztalódni fiai miatt, mert nincsenek többé.” (Jeremiás 31:15A szerző -…

A könyvet Csorba László bevezetője nyitja, amely kristálytiszta éveléssel bizonyítja, hogy mind a teljes körű asszimiláció mind a teljes körű homogenitás inkább politikai tézis, mint társadalomtörténeti realitás. Ez egyáltalán nem kérdőjelezi meg a nemzeti célok kitűzésének és elérésének lehetőségét, mivel ezeket leghatékonyabban és fenntarthatóan kis heterogén csoportok demokratikus együttműködése valósíthatja meg. Az első fejezetek áttekintik a nyugat-magyarországi zsidóság megtelepedésének történetét, a régió életében meghatározó szerepet játszott Batthyány család zsidópolitikáját. Különös figyelmet szentel a szerző a 19. századi emancipáció, asszimiláció, szekularizáció lokális folyamatainak és a holokauszt tragédiájának. Állításait számos forrás (így például a körmendi zsidóság demográfiatörténeti adatai, az 1944.évi hitközségi összeírás és a városi gettó lakóinak névjegyzéke) közlésével támasztja alá.

A helyi identitások vizsgálatának tanulságos elméleti segítője kutatásainkban a nacionalizmus-kutatásnak az a vonulata, amely az 1980-as évek első felében bontakozott ki. B. Anderson, J. Armstrong, E. Gellner, E.Hobsbawm, M. Hroch A.D. Smith munkáit olvasva a kollektív identitások formálódásának értelmezéseiről. A kollektív identitások etnikai és nem etnikai, kézzel fogható és kulturális–szellemi hagyományként létező összetevői tényleges vagy csak annak vélt közösségeket hoznak létre? A nyugat-magyarországi zsidósággal kapcsolatos kutatási eredmények, így Szántóné Balázs Edit könyve is ilyen kérdések megválaszolásához is nyújthatnak anyagot. Szerencsére sok egyéni sorsot tudunk rekonstruálni a rendelkezésre álló helyi források segítségével, így egyik kutatási irányunk a Florian Bieber újabb könyvében ( Debating Nationalism. The Global Spread of Nations) is megjelölt irányba mutat: az „ethnic enterpreneurs”, az „etnikai vállalkozók” jelenségét is vizsgálja. Az ő retorikájuk és aktivitásuk gyakran torzképet ad a közösségük egészének nézeteiről. A nyugat-dunántúli zsidóság történetének perspektívájából nézve a kutatási kérdés itt az, hogy ebben a multietnikus régióban

– a zsidóság mennyire volt egységes, mennyire voltak tapasztalhatóak a szeparálódás, a szegregáció illetve a magyarsághoz vagy/és németséghez asszimilálódás, akkulturáció tendenciái, kettős társadalmak épülnek az „asszimilációs társadalmi szerződés” keretei között vagy a sikeres modernizálódás titkát az evvel ellentétes folyamatok: zsidók és nem zsidók kölcsönösen elfogadó empatikus magatartásformái jelentik?

– majdnem pontosan egy időben avatták fel 1859-ben Európa egyik legnagyobb zsidó templomát Pesten a Dohány utcában és a kőszegi zsinagógát. Az ilyen építkezések egyértelműen a befogadás, a kölcsönös tolerancia szimbólumai vagy kitapintható bennük az elkülönülés igénye is? Volt e különbség ebből a szempontból a nagyvárosi és kisvárosi társadalmak között?

– mennyire játszották ebben a régióban zsidók a MÁSOK-tól elhatáródásként konstituálódó magyar identitás formálódásában a MÁSIK szerepét?

S sorolhatjuk zárásként a nehezen megválaszolható további, inkább költőinek hangzó kérdéseket a Körmend zsidóságának történetét áttekintő könyv elolvasása után:

Hogyan történhetett meg, hogy

– míg két évszázad alatt virágzó zsidó közösségek alakultak ki a Nyugat-Dunántúlon, így Körmenden is

– míg1916-ban, pészah idején, egy súlyos élelmiszerhiányt okozó háború közepén a Belügyminisztérium gondoskodott arról, hogy megfelelő mennyiségű liszt álljon a zsidó közösségek rendelkezésére a kovásztalan kenyér megsütéséhez, odafigyelve arra is, hogy Körmenden a 760 fős ott élő közösség mellett még 40 ott állomásozó zsidó katonát is el kell látni,

– míg a Tanácsköztársaság összeomlása utáni időszakban Körmenden nem volt zsidóüldözés,

– míg amikor1940-ben a zsidó árusokat kitiltották az országos vásárokról, búcsúkról, havi, heti és napi piacokról, a körmendi keresztény piaci árusok aláírást gyűjtöttek, melyben kijelentették, hogy semmi kifogásuk az ellen, hogy velük együtt zsidók is kirakodjanak,

– addig 1944-ben Körmenden is lezajlott a zsidók kifosztása, gettósítása és deportálása, bár a csendes együttérzés jele volt, hogy Körmenden a zsidóktól elhagyott orvosi lakásokra magánorvos nem jelentette be igényét,

– s miután az egész körmendi zsidó közösséget elpusztították, 1948. november 13.-án a város zsidó temetőjét is meggyalázták.

Az utolsó mondatokból hiányzik az alany és ha tényleges kutatási problémáknak tekintjük a felsorolt kérdéseket, akkor az alanyokat keresve érdemi válaszokat csak olyan helytörténeti mélyfúrásokkal adhatunk, mint amilyen Szántóné Balázs Edit gazdagon dokumentált monográfiája. E kérdések megválaszolása azonban csak egy – igen fontos – eleme annak a kutatási folyamatnak, ami az intézetben zajló számos projekt egyik közös nevezője: melyek a nyugat-magyarországi fenntartható kreativitás kibontakoztatásának korlátai és lehetőségei?

 

Balázs Edit: Pannon értékek nyomában: a körmendi zsidó közösség.
Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (iASK), Kőszeg, 2021.

225 oldal; 2.900 Ft