A kérdés nem megválaszolható

Zsidókérdés 1917 – “Zsidókérdés” 2017

Száz éve, 1917-ben jelent meg a nevezetes zsidókérdés vita a Huszadik Század című folyóirat hasábjain. Ebből az alkalomból a Szombat az alábbi körkérdést intézte a magyar szellemi élet több mint hatvan képviselőjéhez.

Száz év elteltével a „zsidókérdés”, még inkább annak „megoldása” már csak idézőjelben használható fogalmak. Így ma, ehelyett azt kérdezzük:

– Hogyan jellemezné ma zsidók és nem zsidók (bárhogy is definiáljuk e csoportokat) együttélését a mai Magyarországon?

– Az elmúlt száz év és a jelen ismeretében, kinek miben kellene változtatni ahhoz, hogy a helyzet javuljon?

Körkérdésünkre, szerkesztőink reflexióit nem számítva, harmincnyolc válasz érkezett, melyeket decemberi, januári, februári és megjelenés előtt álló, márciusi nyomtatott számainkban olvashatnak. Online kiadásunkban hétről-hétre egy-egy írást közlünk a beérkezettekből.

Félek, válaszommal csalódást fogok okozni, mert magát a kérdést nem tartom megválaszolhatónak. A kérdésben ugyan zárójelesen benne van, hogy a „zsidók” és „nemzsidók” definíciója vitatott dolog lehet, mindamellett én nem tudok a definíciós kérdésen túllendülni.

Szerintem Magyarországon sem a „zsidók”, sem a „nemzsidók” nem alkotnak olyan csoportot, amelyek egyenként valamiféle rájuk jellemző, közös „zsidó” vagy „nemzsidó” csoport-ideológiával bírnának. Nemcsak a közel tízmillió „nemzsidó” nem alkot egyetlen kohézív csoportot, de az országban élő pár tízezer „zsidó” sem. A körkérdés tehát valahogy úgy lenne feltehető, hogy vajon milyen viszonyt lehet felfedezni „a zsidók” egyes, jól felismerhető csoportjai és a „nemzsidók” egyes, jól felismerhető csoportjai között. „Csoport” alatt ebben a vonatkozásban olyan emberek közösségét értem, akik egy jól körülírható közösséghez, szervezethez (egyesület, klub, baráti kör, párt, egyház, egyházon belüli irányzat) tartozónak érzik magukat.

A fentiek miatt a második kérdésre sem tudok választ adni. A második kérdésben az az előfeltevés szerepel, amely szerint „a helyzetnek javulnia kell” és hogy ez a javulás valamiképpen „két”oldalról történő cselekvést feltételez. Minthogy szerintem nincs két oldal, illetve a kérdésben megjelelölt két oldal (zsidók, nemzsidók) kohézív ideológiával rendelkező csoportoként nem létezik, a második kérdésre sincs válaszom.

De nem akarok teljesen kitérni a válasz elől. Munkáimban a politikai antiszemitizmus történelmét kutatom. Nyilván ez az az érdeklődés, amely miatt a most feltett körkérdés fogalmait is boncolgatom. Ezen fogalmaknak ugyanis önálló története van: egyebek között fontos fogalmak a politikai antiszemitizmus történetében is.

Egy rövid kitérővel illusztrálnám, mire gondolok. Már az első világháború előtt létezett a politikai antiszemitizmus azon vállfaja, amely kétségbe vonta, hogy „a zsidók” különféle alcsoportjai egymástól eltérő, sőt egymással ellentétes álláspontot képviselhessenek. A zsidó szocialistákat Bethlen István az első világháborút megelőzően célzatosan összemosta a zsidó nagytőkésekkel, mondván, hogy ezek – a zsidó tőkések és a zsidó szocialisták – valójában ugyanazt a „zsidó” érdeket képviselik. Bethlen „a zsidókat” egy rafinált szereposztású összeesküvés szereplőinek állította be, akik ellentétes világnézeti pozíciók álcája alatt játsszák ki és bomlasztják a nemzeti erőket. 1919 után ugyan maga Bethlen erről már mérsékeltebben nyilatkozott, az antiszemita politikai erők részéről azonban ez az összemosás patologikus méreteket öltött és a numerus clausus, majd a zsidótörvények mögötti ideológia egyik alapkövévé vált.

A jelen körkérdés kezdeményezőitől természetesen távol állnak az effajta leegyszerűsítések. Kiváló irodalmi alkotásaikból és publicisztikáikból ez rendre ki is derül. Arról nem is szólva, hogy éppen a Szombat az a folyóirat, amely rendszeresen tudósít a különféle magyarországi zsidó közösségek között fellángoló – olykor egészen súlyos – vitákról. Mégsem érzem, hogy hozzászólásom csupán meddő szőrszálhasogatás lenne. Inkább arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy komoly kockázattal járhat, ha fenntartás nélkül átvesszük és alkalmazzuk azokat a köznyelvi fordulatokat, amelyek inkább a hétköznapok káros gyakorlatának részei, semmint ezen káros gyakorlat elemzésének eszközei. Miközben tehát üdvözlöm a szerkesztőség kezdeményezését, szorgalmaznám, hogy további lépésekben jussunk el ahhoz a valamivel pontosabban feltett kérdéshez, amelyre valójában a szerkesztőség a választ várja.

A szerző történész