A hír igaz, de…
A Haaretz amorita nyelvről szóló cikke, ami az elmúlt napokban végigsöpört a médián, erős csúsztatásokat tartalmaz.
Bíró Tamás
A héber nyelv a sémi nyelvek északnyugati ágába tartozik, azon belül is a kánaánita nyelvek csoportjába a föníciai, moabita és néhány további nyelvvel együtt. Ezzel szemben, az amorita vagy amurrú nyelvet mostanáig lényegében csak akkád ékírással írt tulajdonnevekből ismerték – ezek közül legismertebb Hammurapi i. e. 18. századi babilóniai uralkodóé –, valamint az akkádba bekerült kölcsönszavakból, ezért csak nagyon töredékes tudásunk volt róla. Feltételezték, hogy az amorita nyelv is az északnyugati sémi nyelvek közé tartozik, a nyelvcsalád egy nagyon korai tagja, az évszázadokkal későbbi korokból ismert rokon nyelvekkel való kapcsolatát azonban homály fedte.
A most publikált kétnyelvű szövegek valóban szenzációsak, mert ékírással lejegyzett szavakat, sőt mondatokat tartalmaznak, méghozzá akkád fordítással együtt, ezért a nyelv nyelvtanát is fel lehetett skiccelni. Kérdés azonban, milyen nyelvről is van szó. A szerzők amellett érvelnek, hogy egy északnyugati sémi nyelv, az amorita egyik változata. A fél évezreddel későbbről ismert kánaáni nyelvekkel is sok rokonságot mutat, hiányoznak azonban belőle azok a jegyek, amelyek alapján besorolható lenne a kánaáni nyelvek közé. Itt tehát pontatlan a Haaretz cikk. Nehezen bizonyítható az állítás, hogy a bibliai héber közvetlen őséről lenne szó, de valószínűleg közeli rokona annak a nyelvnek, amelyből majd az általunk ismert bibliai héber egy évezreddel később ki fog alakulni.
A szerző nyelvész-hebraista, az OR-ZSE tudományos rektorhelyettese
Címkék:akkád nyelv, Amorita nyelv, héber nyelv, Kánaáni nyelvek