80 éve történt: a bogdanovkai mészárlás

„Szinte röstellem kimondani: hosszú időn át fogalmam sem volt erről az atrocitásról” – nyilatkozta Efraim Zuroff, aki a Simon Wiesenthal Center (SWC) vezetője, aki náci háborús bűnök és bűnösök felkutatásával foglalkozik. „Nem csupán az elkövetők kegyetlensége döbbenetes, hanem az is, ahogyan ezt sokáig sikeresen eltitkolták”.

Amikor a Ion Antonescu marsall vezette Románia Hitler oldalán belépett a szovjetellenes háborúba, jelentős dél-ukrajnai területek kerültek román megszállás és közigazgatás alá. 1941-től kezdődően az ország 750 ezres zsidóságából 420 ezren pusztultak el részben pogromokban (Bukarest, Jászvásár), részben pedig az újonnan elfoglalt területeken – például Transznyisztriában – létrehozott koncentrációs táborokban. Ezekben a román katonaság, az ukrán rendőrség, és a helyi németek részvételével folyt a zsidók megsemmisítése.

A Déli-Bug partján, egy korábbi szovjet zsidó termelőszövetkezet közelében létrehozott bogdanovkai egyike volt a románok által „kolónia” névre elkeresztelt lágereknek. Itt 1941 novemberében mintegy 54.000, az Odesszai Területről és Besszarábiából oda szállított zsidót őriztek. Decemberben néhányan megbetegedtek tífuszban. A tábor román vezetősége és az ott működő német tanácsadók erre úgy döntöttek, hogy elpusztítják a zsidókat.

December 21-én a román katonaság és kollaboránsok – köztük az ukrán rendőrség alkalmazásában álló helyi németek – a fogyatékos és idős zsidókat két istállóba zárták, majd az épületeket fölgyújtották; mindenki benn égett.

A többi zsidót 300–400-as csoportokban az erdőbe kisérték, és a románok által a „nagy völgynek” nevezett szakadék mellett tarkólövéssel végezték ki őket. Sokan a Bug folyó partján, a román katonaság felügyelete alatt fagytak halálra. Mintegy 40 ezren pusztultak el Bogdanovkában.

„1941 második felében – a szovjetellenes háború első hónapjaiban – Antonescu nagyobb hatékonysággal gyilkolta a zsidókat, mint maguk a németek” – írja Times of Israel. Románia e zsidóellenes hadjáratát a nácik jóváhagyásával, de önállóan vitte véghez. Ezért a romániai zsidóüldözés a Holokauszt egy külön fejezete” – vélekedik Christopher Kshyk történész.

1941 őszén Antonescu látszólag beleegyezett abba, hogy a romániai zsidóság maradékát német táborokba szállítsák, de a tervtől később – részben gazdasági részben politikai megfontolásokból – elállt. „Ó-Románia” és Dél-Erdély területén így 290.000 ezer zsidó élte túl a háborút, sőt mintegy ötezren kivándorolhattak Palesztinába, jelentős összeg lefizetése fejében.

A háborút követően a nácikkal történt együttműködésért sokakat vontak felelősségre és börtönöztek be, de számtalan bűnöst soha nem számoltattak el a Holokausztban elkövetett tetteiért. Zuroff szerint a poszt-kommunista Kelet-Európában mindmáig csupán négy személyt ítéltek el Holokauszt atrocitásokban való részvételért. Az SWC az “Operation Last Chance” keretében egy ember bűnösségét bizonyította az odesszai tömeggyilkosságban. AZ illető azonban meghalt, mielőtt bíróság elé állíthatták volna.

„A Holokauszt tagadása és torzítások jellemzők Romániára – Kelet-Európa más ’új demokráciáihoz’ hasonlóan” – mondja Zuroff.

Times of Israel – Bassa László