80 éve született Raj Tamás

Egyedülállóan sokoldalú ember volt, kivételes személyiség a rabbikarban. 1989 után mintha egymaga akarta volna behozni mindazt a lemaradást, amit az 1989 előtti hitközségi vezetés hátrahagyott. Tíz évvel ezelőtt halt meg, akkor közölt nekrológunkkal emlékezünk rá.

A lányom születését követő sabbatkor az ő zsinagógájába mentem, ő hívott fel a Tórához, ő írta be Ráhel nevét a nagykönyvbe. Nem is mentem volna máshoz. 1991-ben, az (akkor talán még szépnek hitt) új világ hajnalán ő volt az egyetlen autentikus rabbi sokunk szemében. Rabbinikus tudása politikai hitelességgel, a modern világban való jártassággal párosult.

Az 1989 utáni „sivatagi nemzedékben” zsidó hagyomány és modern tudás élesen kettévált. A magasan kvalifikált középnemzedéknek nem sok fogalma volt az előbbiről, az ebben járatos rabbikat pedig a kádár-kori hivatalos zsidóság, a MIOK végtelenül provinciális légköre tartotta fogva, s ettől 1990 után is nehezen szabadultak. Raj Tamás volt az összekötő kapocs, a nagyon kevesek egyike, aki mindkét kultúrában otthonosan mozgott.

Ő nem a MIOK-ban szocializálódott, őt a MIOK kivetette magából. Mi volt a bűne? Az, hogy komolyan vette rabbi-hivatását, maga köré gyűjtötte Szeged és környéke maradék zsidó fiatalságát, tanította őket – nemcsak imádkozni. Rossz idők voltak ezek: az 1967 utáni anticionista légkörben a hatóságok fölszámoltak minden olyan zsidó csoportot, amelyhez az autonómia gyanúja férhetett.

Templomban imádkozni, szovjet felszabadítóknak hálálkodni – ezt a két tevékenységet tűrte meg a hatóság, s nem habozott „komolyan foglalkozni” azokkal, akik zsidó történelemről, Izraelről, amerikai zsidókról próbáltak, akárcsak beszélgetni is. Mivel Raj Tamás összejövetelein ilyesmiről gyakran esett szó, felkeltette a hatóságok érdeklődését. A lakásán tartott házkutatás során megtalálták bűnössége kétségbevonhatatlan bizonyítékát: egy héber nyelvű szószedetet, amelyben olyan szavak szerepeltek, mint „repülőgép”, „szemüveg”, „telefon”, stb.

– Azt állítja, hogy ezek a szavak az imádság nyelvéhez tartoznak? – szegezte neki a kérdést a felkészült hatósági közeg.

Hiába igyekezett elővigyázatosan válaszolni, cionista tevékenységért rendőrhatósági figyelmeztetésben részesült, s a MIOK áthelyezte egy olyan városba, ahol a háború után már nem éltek zsidók. Nem tudott értelmes munkát végezni, nem maradt más választása, leszerelt, s ezután tizenhat évig kiadói szerkesztőként dolgozott.

Kiadói szerkesztő, fordító, könyvtáros – e fél-periférikus értelmiségi munkákból élt abban az időben a „tűrt” kategóriába sorolt értelmiségi-középosztályi réteg. Cionista-gyanús zsidó és horthysta-gyanús keresztény értelmiségi ezekben az években jól kijöttek egymással – mindketten a rendszer megtűrt, nonkonform elemei voltak. Gyakran ebben a közegben élt az értelmiséghez méltó szabad szellemiség, innen érkezett az ellenzék nem egy prominense.

Aki ebből a közegből tért vissza a rabbinikus munkához 1985-ben, azt egy világ választotta el MIOK-ban szocializálódott kollégáitól. Előbbinek 1989 a szabadság esztendeje volt, utóbbinak inkább a félelemé. Előbbi a zsidók előtt megnyíló lehetőségeket látta, utóbbi inkább az antiszemiták lehetőségeit.

Amint a kapuk kitárultak, Raj Tamás nekilátott, hogy bepótolja a kényszerpályán töltött másfél évtizedet. Már 1980-ban talmud-tórát tartott fenn a lakásán, mely a korabeli zsidó társasági élet egyik fontos csomópontja volt. 1988-ban alapító tagja a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületnek, ahol a Martin Buber körben vasárnaponként a zsidó kultúráról, történelemről tart előadást. Alapítója és tizenöt éven át rabbija, tanára a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolának. Az első ciklusban országgyűlési képviselő az SZDSZ színeiben. Megalapítja a Makkabi kiadót, hogy asszimilációban felnövekedett kortársai megismerhessék a hagyományt. A kiadó legszorgalmasabb szerzője ő maga: a hagyományt népszerűsítő kötetek egész sora került ki a tolla alól. A Miskolci egyetem judaisztika tanszékének alapítója és tanszékvezető tanára. Tanít a Rabbiképzőben. Egy évtizeden át „média-rabbi”: ha egy újságírónak a zsidóságról kell valami információ, automatikusan az ő telefonszámát hívja, mert (Schweitzer József mellett) egyedül ő tudta a hagyományt a kor modern nyelvén interpretálni a közönségnek. Feleségével judaika-boltot nyit, aukciókat szervez. És végül, de talán elsősorban, a Nagyfuvaros utcai zsinagóga rabbija: működése nyomán az addig félhalott templomkörzetbe visszatér az élet. Amíg ott működött, odajárt a harmincas-negyvenes éveiben járó, a hagyomány felé tapogatózó értelmiség számos tagja is (jómagamat is beleértve).

Eredeti cikk