„Összevonásuk egy Budapest feletti Duna-szigetre történne”

Előkészületek a budapesti zsidók deportálására, 1944. május–október

Hatvannyolc évvel ezelőtt, 1944 júliusában már befejeződött a budapesti zsidók összeköltöztetése a csillagos házakba. A vidéki zsidók gyorsan és szervezetten lebonyolított deportálása után nem volt kétséges, hogy a budapesti tömörítés is előkészület a deportálásokhoz.

A további deportálások leállítása, amelyet Horthy kormányzó utasítására a kormány július 7-én elrendelt, csak szünetet jelentett. Mind a megszálló német hatóságok és a Gestapo, mind a Sztójay-kormány végre akarta hajtani az eredeti tervet, a magyarországi zsidóság teljes megsemmisítését.

Megmentette-e Horthy a budapesti zsidókat? A kérdés 2012-ben, a Horthy-rendszer és a kormányzó kultuszának felélesztése idején ismét aktuálissá vált. A német és magyar hatóságok, részben személyesen a birodalmi teljhatalmú megbízott és a kormányzó, folyamatosan tárgyaltak a deportálásokról. Az alábbi, egykor szigorúan titkos dokumentum-részletek ezeket a tárgyalásokat mutatják be. Többségük egy tudományos forráskiadványban jelent meg (1), teljesebb szövegüket, bővebb magyarázatokkal, más dokumentumok társaságában, a Kalligram kiadónál sajtó alatt lévő forrásgyűjtemény, A zsidók története Magyarországon folytatása tartalmazza.

Mint ahogyan a kormány július 7-i intézkedése hátterében is, külföldi államfőknek Horthyhoz intézett aggódó üzenetei mellett, a háború eseményei, mindenekelőtt a Szövetségesek normandiai partraszállása állt, úgy a budapesti akciót is Románia kiugrása szakította félbe. A folytatás Szálasi hatalomátvétele után, október 20-án kezdődött.

***

(1) Eberhard von Thadden német külügyminisztériumi osztályvezető (Judenreferent) jelentése budapesti látogatásáról, 1944. május 26

A megindított deportálások a zsidók között Magyarországon főként Budapesten váltottak ki jelentős izgalmat. (…) A budapesti Zsidó Tanács útján közzétették, hogy a rendszabályok csak a keleti területek zsidóságát érintik, akik a többi, elmagyarosodott zsidóval ellentétben, megőrizték zsidó jellegüket… (…) Nem firtatjuk, hogy e propaganda hatására(-e) vagy más okból – az egyéb területek zsidósága, a megkezdett deportálások ellenére, eddig nyugodtan viselkedik. Az SS-szervek azonban általában bizonyos nehézségekre számítanak, ha a koncentrálási és elszállítási intézkedések a többi vidéken is megindul(nak). (…) Június 7-én kezdődik a koncentrálás az északi és északkeleti területeken. Ezt követően délen és délkeleten kerülnek azonos intézkedések végrehajtásra. Úgy vélik, július 15–30 között Budapesten is hozzá lehet kezdeni a munkához.
Budapest 1944

Erre egynapos nagyakciót terveznek, amelynek végrehajtásában vidékről felrendelt erős magyar csendőralakulatok, minden különleges egység és rendőriskola, valamint ezek kalauzolására az összes budapesti levélhordók és kéményseprők vennének részt. Az autóbusz- és villamosforgalom teljesen leáll erre a napra, hogy minden jármű a zsidók elszállítására szolgálhasson. Összevonásuk egy Budapest feletti Duna-szigetre történne. Reméli, hogy a rendelkezésre álló erők elégségesek lehetőleg az összes zsidó lefogására, és elkerülhető lesz, hogy azok nagy számban illegalitásba vonulhassanak. Úgy számítják, legkésőbben szeptember elejéig – a fent említett 80 ezer kivételével (2) – minden zsidó elszállítása befejeződik.

(2) Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, Emlékirataim

Július 7-én (3) Hitler magához hívatta Sztójayt, és miután néhány elismerő szót ejtett a zsidókérdésben eddig történtekre, hangsúlyozta, hogy még többet kíván, és hogy e végből a Gestapo mindaddig Magyarországon marad, amíg csak a “zsidókérdés tökéletes megoldása” be nem következik. (4)

(3) Edmund Veesenmayer birodalmi teljhatalmú megbízott távirata a német külügyminisztériumnak, 1944. június 8

A zsidóellenes rendszabályok magyarországi végrehajtásánál az elszállítások időpontját és a kiürítés során egymást követő zónák sorrendjét alapvetően a legmesszebbmenő titoktartással kezeltük, hogy a zsidók nyugtalanítását és az abból adódó szökési kísérleteket elkerüljük. Fokozottan vonatkozik ez az utolsó zónaként tervezett budapesti városterületre, ahol ilyen tekintetben nehézségek várhatók. (…)

(4) Edmund Veesenmayer távirata Joachim Ribbentrop német külügyminiszternek, 1944. június 13

Kárpátaljáról és Erdélyből (I. és II. zóna) a zsidók elszállítása június 7-én befejeződött. (…) Utolsó, VI. zónában (Budapest város területe) július közepe táján, villámgyorsan és különleges biztonsági intézkedésekkel kerül sor az akcióra.

(5) Edmund Veesenmayer távirata Joachim Ribbentropnak, 1944. június 30

Fővárosi akció megkönnyítésére hamarosan következik a koncentrálás az I. csendőrparancsnokság körletében, Budapest távolabbi külvárosaiban.

(6) Vitéz nemes-miticsi Jaross Andor belügyminiszter a kormány ülésén, 1944. július 5

Jaross AndorA kormány 1944. március hó végén leszögezte álláspontját a zsidókérdésben, és nincs módunk ezen változtatni. Jelenleg a szombathelyi harmadik és a pécsi negyedik hadtest területéről szállítják el az ottani zsidóságot. Azután kerül sor a budapesti első hadtest területére, végül magának Budapestnek zsidósága kitelepítésére. A vonatok indulása előtt kell összegyűjteni a németek részére munkaszolgálatra kiszállítandó zsidókat és azok családi hozzátartozóit. Budapesten a kizárólag zsidóknak kijelölt lakásokban ez idő szerint 170 000 zsidó van nyilvántartva. Ez azt jelenti, hogy kb. 130 000 zsidó elbújt vagy elmenekült. E hét végén már csak Budapest zsidóságának deportálásáról lesz szó. Szükségesnek tartja, hogy az I. (budapesti) hadtest területéről (5) kiszállított zsidók után azonnal sor kerüljön a budapesti zsidóság kiszállítására. Rendkívül sürgősnek tartja ezt, mert különben igen elromlana a hangulat a kormánnyal szemben.

(7) Edmund Veesenmayer távirata Joachim Ribbentropnak, 1944. július 7

Közlöm, hogy a zsidóakció az V. zónában még tegnap este terv szerint lezárult; budapesti külváros-zónában (…) programszerűen folyamatban, és holnapra befejeződhet. Budapest és Pest megye viszont leállítva. Az erre a célra Budapesten összevont csendőrség visszatért állomáshelyére.
–––
Tájékoztatott Sztójay azokról az értesüléseiről, amelyek szerint az SS-nek az a szándéka, hogy a zsidóakciót ezer bécsi SS-legény bevonásával német szervek útján hajtja végre Budapesten. Rögtön közöltem, hogy ez a hír a mesék birodalmába tartozik, de egyben felvilágosítást kértem a zsidóakció jelenlegi általános helyzetéről. Sztójay közölte, Jaross belügyminiszter már utasítást kapott a kikeresztelkedett zsidók ügyének elkülönítésére; a maga részéről továbbra is kéri a birodalmi kormányt, járuljon hozzá a magyar zsidók érdekében befutott különböző külföldi javaslat (…) előzékeny elbírálásához. Ez a gesztus enyhítené a bel- és külföldi helyzetet, és ő viszonzásul igyekezni fog, hogy a kormányzót a budapesti zsidóakció végrehajtására rábírja. Nem hagytam kétséget afelől, hogy ennek az időpontját lehetőleg minél előbb ki kell tűzni, és a birodalom ragaszkodik a most már csak Budapesten elintézetlen zsidóakció feltétlen és mielőbbi végrehajtásához. (…) Taktikai meggondolásból azt javasolnám, (…) engedjünk a magyarok kívánságának. Döntő, hogy ezzel a zsidókérdés még hátralevő részét is gyorsan elintézhetjük, és később a kikeresztelkedett zsidók kérdését is különösebb nehézségek és feltűnés nélkül kerülő úton (auf kaltem Wege) megoldhatjuk.

(8) Vitéz Sztójay Döme miniszterelnök levele Serédi Jusztinián hercegprímásnak, 1944. július 7

A budapesti zsidóknak az országból való elszállíttatása a további intézkedésig szünetel.
Abban az esetben, ha a jövőben sor kerülne a budapesti zsidóknak az országból való elszállítására, a keresztény vallású zsidók ez alól az intézkedés alól mentesülnek, tehát a keresztény vallású zsidók az országban fognak maradni. Igaz ugyan, hogy az említett zsidók továbbra is elkülönített lakásokban fognak lakni, de intézményes gondoskodás történik arról, hogy vallásuk szabad gyakorlata, a templomok látogatása és általában lelki gondozásuk zavartalansága feltétlenül biztosíttassék.

A keresztény vallásfelekezetek lelkészeinek hozzátartozói (szülői, testvérei, a protestáns egyházak lelkészeinek feleségei és gyermekei) a megkülönböztető jelzés viselése és az ahhoz fűzött összes következmények alól mentesíttetni fognak.

(9) Lévai Jenő: Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer / alezredes dührohama

Eichmann július 8-án megdöbbenéssel értesül Endrétől (6) arról, hogy a kormányzó által Sztójaynak adott utasítás értelmében – amelyet a miniszterelnök Serédi hercegprímáshoz intézett néhány soros levélben is megerősített – elmarad a budapesti zsidók soron következő deportációja.

“Hosszú gyakorlatom alatt először történik ilyesmi velem – hangoztatta Ferenczy (7) előtt is, fuldokolva a dühtől –, ez nem járja, nem ez volt a megegyezés, ebbe nem lehet belenyugodni!”

(10) Edmund Veesenmayer távirata Joachim Ribbentropnak, 1944. július 8

A kormányzó (…) a zsidókérdésben elrendelte a kikeresztelkedettek ügyének elkülönítését, és hajlandó a munkaszolgálatos századok kivételével a budapesti zsidók eltoloncolásához rövidesen hozzájárulni. Súlyt fektet azonban arra, hogy kerüljék az eddigi durva bánásmódot, mert az ellentmond egész természetének. (8) (…) Végül a zsidókérdésben újból nagyon egyértelműen foglaltam állást, rámutattam a veszélyre, amit több százezer zsidó jelent egy ötödik éve harcban álló ország fővárosában, és nyomatékosan kértem, hogy a leállított zsidóellenes akció folytatására hamarosan tűzzön ki újabb határnapot.

(Edmund Veesenmayer
11) Edmund Veesenmayer távirata Joachim Ribbentropnak, 1944. július 9

Most keresett fel Jaross belügyminiszter… (…) Tájékoztatott arról, hogy ő a kormányzó utasítása ellenére hagyta befejeződni a zsidóakciót az V. zónában és Budapest elővárosaiban. Ez valóban gyakorlatilag tegnap este súrlódásmentesen befejeződött. (…) A következő napokban befejeződik a keresztény zsidók kiválogatása, akiknek számát Jaross 15–20 ezerre becsüli.

Hajlandó azután, akár a kormányzó ellenére is, kerülő úton Budapest további zsidótalanítását végrehajtani. Az ezzel járó nagyobb nehézségeket úgy gondolja elkerülni, hogy azokat először néhány táborban, feltehetően a korábbi V. zóna területén gyűjti össze, és esetenként, ha 30–40 ezer zsidó együtt lesz, átadja őket a birodalomba történő deportálásra. Ez az eljárás körülményesebb ugyan és több időt is igényel, de mindenesetre biztosítja az akció folytatását, és én minden eszközzel támogatom Jarosst, hogy terveit akadálytalanul és mielőbb megvalósíthassa.

(12) Joachim Ribbentrop távirata Edmund Veesenmayernek, 1944. július 17

A Führer elvárja, hogy a magyar kormány most már további késlekedés nélkül végrehajtja a budapesti zsidók elleni rendszabályokat azokkal a kivételekkel, amelyeket Veesenmayer követ javaslatára a német kormány a magyar kormánynak engedélyezett. De az általános intézkedéseket nem késleltethetik ezek a kivételek, mert egyébként a Führer a kivételezésre adott engedélyt kénytelen lenne visszavonni.

(13) Edmund Veesenmayer távirata Joachim Ribbentropnak, 1944. július 29

Legutóbbi, három nappal ezelőtt folytatott tárgyalásunkon ismételten nyomatékosan követeltem Sztójaytól, haladéktalanul folytassa a zsidók deportálását a birodalomba, és figyelmeztettem, ellenkező esetben nem számíthat a birodalmi kormány nagyvonalú előzékenységére (…). Sztójay (…) ígérte, hogy újból kéri majd a kormányzót, járuljon hozzá a zsidóakció újrafelvételéhez. Reméli, néhány napon belül befejeződik az 1941. január 1-i határnappal kikeresztelkedett zsidók kiválogatása. Azt válaszoltam, további halogatást nem tűrünk, és azt javasoltam, hogy legelőbb is azonnal vigyenek 50 ezer zsidót néhány fővároson kívüli táborba, és onnan szállítsák azokat a birodalomba. Szükség van erre, mert egyrészt a budapesti zsidók ismét elszemtelenedtek (wieder frech wurden), másrészt a zsidók kitelepítésének leállítása nagyon ártott a magyar kormány tekintélyének.

(14) A minisztertanács ülésének jegyzőkönyvéből, 1944. augusztus 2

A minisztertanács elején a belügyminiszter úr (9) a zsidókérdés mai helyzetéről adott általánosságban tájékoztató ismertetést. Előadja, hogy ez idő szerint a Budapesten tartózkodó zsidók létszáma 280 000-re tehető, zsidó lakásokban 170 000 zsidó van nyilvántartva. A hiányzó 100 000 zsidó keresztény lakásokban elbújtatva tartózkodik vagy másutt szerzett magának búvóhelyet. A megkeresztelkedett zsidók száma Budapesten 20 000-re tehető. Elgondolása az volna, hogy ezeknek a kikeresztelkedett zsidóknak kímélésével lehetne a többi zsidót kiszállítani. Legmegfelelőbb megoldásnak azt tartaná, hogy Budapestről a VI., a VII. és a VIII. kerületben zsidó házakban elhelyezett zsidók kiszállításával kezdenék meg e nehéz probléma megoldását. A kiszállítás technikája az volna, hogy a kiszállítandó zsidókat Budapestről egy táborba terelnék és onnan kezdenék a kiszállításukat. Nézete szerint katonai és közbiztonsági szempontok szólnak a mellett, hogy a budapesti zsidók száma mielőbb csökkentessék. Rámutat arra, hogy a németek is csak akkor engedik meg egyes zsidóknak Svájcba, Svédországba való kiszállítását, ha a zsidók folytatólagos kiszállítása Magyarország területéről, azaz most már csak Budapestről újból megkezdődnék.

A miniszterelnök úr úgy ítéli meg a helyzetet, hogy egy-két hét múlva veszi ismét kezdetét a zsidók kiszállítása, nézete szerint Budapesten ily nagyszámú zsidóság nem maradhat. Nagy súlyt helyez arra, hogy mindennemű brutalitás, egyéni akciók mellőztessenek és a humanitás és a hygiénia szempontjai érvényesüljenek, úgyszintén a zsidóknak a szállító vagonokba való elhelyezése is kifogástalan legyen, nehogy ismét az egész világ közvéleménye Magyarországgal és a magyar kormánnyal szemben támadólag lépjen fel.

(15) Edmund Veesenmayer távirata Joachim Ribbentropnak, 1944. július 29, 1944. augusztus 14

Az újonnan kinevezett magyar belügyminiszter (10) tegnap közölte az itteni SD (11) különleges kiegészítő osztag (SD-Sondereinsatzkommando) vezetőjével, Eichmannal a legutóbbi (12) magyar minisztertanácsnak azt az elhatározását, hogy a kormányzónak javaslatot tesznek a zsidók Budapestről való elszállításának e hó 25-én való megkezdésére. Eichmann kérésére a belügyminiszter beleegyezett a határidőnek e hó 20-ára való előrehozatalába. Feltehető, hogy a kormányzó, csupán azért, hogy a javasolt és a svájci és svéd követség közvetítésével lebonyolítandó, német részről már jóváhagyott kivándorló szállítmányok megkezdését biztosítsa, bele fog egyezni. (…)
A Budapest akció lebonyolítására egyébként minden technikai előkészület megtörtént.

(16) A budapesti német követség szóbeli jegyzéke a magyar kir. külügyminisztériumhoz, 1944. augusztus 12

Kapcsolatban azzal a magyar részről más összefüggésben már kinyilvánított óhajjal, hogy a magyar zsidók birodalmi területre irányuló munkabevetési transzportja lehetőleg emberi és az érintetteknél panaszra okot nem adó módon történjék, a német követség a magyar királyi külügyminisztériumnál tisztelettel utal arra, hogy a jelenlegi körülmények között hosszabb utazási időt igénybe vevő transzportoknál a szállítást irányító illetékes német helyek közlése szerint a kielégítő ellátás különösen kívánatos.

Kérjük ezért az illetékes magyar hatóságoknál elrendelni, hogy legyenek különös figyelemmel az ilyen szállítmányoknak az egész menetidőre szükséges élelmiszerekkel való ellátására.

A fentebb kinyilvánított kívánságoknak megfelelne az illetékes német hatóságok részéről felállított azon követelés is, hogy a munkabevetésre a Birodalom területére érkező zsidók kielégítően legyenek ruházattal, háztartási eszközökkel, takarókkal stb., továbbá, cipőkkel, s ha lehetséges, szalmazsákokkal felszerelve, hogy munkahelyükön való elhelyezésük mindjárt az első időben is a lehetőség szerint kellemesen legyen eszközölhető.

A német követség hálás lenne, ha ezt a kérését is illetékes helyek megvizsgálnák, és megakadályoznák, hogy a zsidó munkakötelesek által e célból magukkal vitt felszerelési tárgyak vagy a rendelkezésükre adott élelmiszerek nem megfelelően kioktatott határszervek által a kiszállítottaktól elvétessenek.

(17) A német követség tanácsosának feljegyzése, 1944. augusztus 15

Eichmann különleges bevetési kommandójának jelentése szerint a birodalomba irányuló, augusztus 20-án újból kezdődő zsidószállítások egyáltalán nem zárják ki, hogy a budapesti német követség lehetővé tegye magyar zsidók kiutazását Románián keresztül Palesztinába. A kapott utasítások alapján álláspontja az, hogy a zsidók Palesztinába vándorlását, ha az bármiképp lehetséges – de nem elvszerűen – meg kell akadályozni.

(18) A német követség tanácsosának távirata a német külügyminisztériumak, 1944. augusztus 19

A magyar belügyminiszter közölte Eichmann SS-Obersturmbannführerrel, hogy a magyar kormány, a kormányzó hozzájárulásával, f. hó 25-én megkezdi a zsidók kitelepítését Budapestről. Bár a kormányzó csak korlátozott számú zsidó kitelepítéséhez járult hozzá, a kormány mégis elhatározta, hogy minden zsidót kitelepít, kivéve az 1941. január 1-je előtt kikeresztelkedett és már elkülönített, valamint egyéb kikeresztelkedetteket, így pl. azt a háromezer főből álló csoportot, amelynek kivételezettségét (Ausnahmebehandlung) a kormányzó személyesen rendelte el. A terv szerint koncentrálásuk augusztus 25-én kezdődik, három táborba. A hat vonatból álló első szállítmány 20 ezer zsidóval augusztus 27-én indul, azt követően napi 3 vonat szállít 9 000 zsidót. A koncentrálást kizárólag a külön erre a célra összevont magyar csendőrség végzi.

Carl Ivan Danielsson
(19) A semleges hatalmak követségeinek jegyzéke a magyar kormányhoz, (13) 1944. augusztus 21

A semleges hatalmak Budapesten akkreditált, alulírott képviselői a fájdalmas meglepetés érzelmével értesültek arról, hogy hamarosan meg akarják kezdeni a magyarországi összes zsidók deportálását. Arról is tudomásunk van, mégpedig abszolut biztos forrásból, hogy a deportálás a legtöbb esetben mit jelent, még ha külföldön végzendő munkaszolgálat néven álcázzák is.

Eltekintve attól a sajnálatos ténytől, hogy az új deportálások az Önök hazájában mintegy halálos csapás volna Magyarország jó hírnevére, mely máris komolyan érintve van az eddig végrehajtott deportálásokkal, a semleges hatalmak képviselői az emberi szolidaritás és a keresztény szeretet érzelmeitől vezettetve kötelességüknek érzik, hogy erélyes tiltakozást jelentsenek be ez ellen az indítékaiban is már igazságtalan és kivitelében embertelen eljárás ellen – abszolut megengedhetetlen lévén az, hogy faji eredetük egyszerű ténye miatt üldözzenek és halálba küldjenek embereket. És kérik a királyi magyar kormányt, hogy végérvényesen vessen véget ennek az eljárásnak, amelynek az emberiesség becsületére sohasem lett volna szabad elkezdődnie. (…)
Angelo Rotta apostoli nuntius
Carl Ivan Danielsson svéd követ
Carlos de Liz-Teixeira Branquinho portugál ügyvivő
Angel Sanz-Briz spanyol ügyvivő
Antoine J. Kilchmann svájci ügyvivő

(20) Fenyő Miksa, Az elsodort ország. Naplójegyzetek 1944–1945-ből, 1944. augusztus 22

A hír mind határozottabb alakot ölt: kiadják a megmaradt magyar zsidóságot a németeknek. Már gyűjtik a vagonokat és a csendőröket. Talán már holnap megszállják a csillagos házakat és vonszolják az emberek tízezreit…

(21) Magyar kormánynyilatkozat tervezete, 1944. augusztus 23 (14)

[I.] (…) A magyar királyi kormány – a Kormányzó Úr Őfőméltósága hozzájárulásának elnyerése után – késznek nyilatkozik arra, hogy:
(a) valamennyi munkaszolgálatra behívott zsidót, akinek családja már Németországban van (kb. 55–60 000 fő),
(b) azokat a büntetett előéletű vagy közveszélyes zsidókat (amely tényt a magyar kormányhatóságok állapítják meg), akiknek jelenléte a közrendet, a közélelmezést, az ország belső biztonságát veszélyezteti, a német hadigazdálkodás céljaira – 1944. augusztus 28-ától kezdődően – a német birodalmi kormány rendelkezésére bocsátja. (…)

II. A Magyarországon visszamaradt zsidókat Budapesten kívül védőőrizetbe helyezik, táborokba gyűjtik és a magyar hadigazdálkodás szolgálatába állítják.

(22) Edmund Veesenmayer távirata a német külügyminisztériumnak, 1944. augusztus 24

A magyar belügyminiszter imént közölte Eichmann SS-Obersturmbannführerrel, hogy korábbi nyilatkozatával ellentétben, a kormányzó parancsára most azt az utasítást kapta, kezdje meg f. hó 28-án a budapesti zsidók koncentrálását öt nagy táborba, amelyek a város területén kívül létesítendők; anélkül, hogy e táborokból az elszállítás birodalmi területre tervbe lenne véve. (15)

(23) Edmund Veesenmayer távirata a német külügyminisztériumnak, 1944. augusztus 24 (16)

Kormányzó ma déli 12 órára magához kéretett. (…) A zsidókérdéshez megjegyezte, néhány napon belül megkezdi a zsidók eltávolítását Budapestről, akiket a városon kívül fekvő táborokban gyűjtenének össze. De lelkiismeretével továbbra sem egyeztetheti össze, hogy azoknak a birodalomba történő deportálásához hozzájáruljon, és ehhez megértést kér a Führertől. De hajlandó a zsidókat gyökerestől kiirtani, ha azok a legcsekélyebb disznóságot elkövetnék; kellő csendőrségi erők állnak készenlétben a szükséges biztonsági intézkedések végrehajtására. (…)

Kiegészítésül közlöm még, hogy számos itteni, úgynevezett barátunk, eddigi álláspontját feladva, helyesli a kormányzó intézkedéseit a zsidókérdésben, mert a pusztító bombatámadások miatt páni félelem uralkodik a nép széles köreiben.

(24) Edmund Veesenmayer távirata Joachim Ribbentropnak, 1944. augusztus 25

Winkelmann SS Obergruppenführer (17) most közli távbeszélőn, hogy ma éjjel három órakor géptávíró útján kapta meg az SS birodalmi vezető (18) parancsát, amely azonnali hatállyal legszigorúbban megtiltja magyar zsidók bárminő deportálását a birodalomba. Arra a kérdésemre, hogy hivatalos-e a parancs, és én azt felhasználhatom-e, Winkelmann igennel felelt.

(25) Magyarországi Zsidók Lapja, 6, no. 35 (1944. augusztus 31), p. 1

A felelőtlen hírek ellen

A mai nehéz, komoly napokban, amikor súlyos gondok nehezednek mindenkire, nyomatékosan ismételjük meg figyelmeztető szavunkat: érezze át mindenki a helyzet komolyságát, és magatartásával legyen méltó a mai nehéz időkhöz. Az elmúlt napokban is felelőtlen híresztelések és alaptalan szóbeszédek zavarták meg a magyarországi zsidóságot. Nyomatékosan hívunk fel tehát mindenkit arra is, ne üljön fel az ilyen kósza híreszteléseknek, és nyugodjék meg abban a tudatban, hogy a Magyarországi Zsidók Szövetségének Intézőbizottsága, mint a magyarországi zsidóság hivatalos érdekképviselete, híven szolgál mindenkor – e lap hasábjain is – azokkal a közlésekkel, amelyek a zsidóságot érintik vagy érdeklik. Ne adjunk hitelt semmiféle álhírnek, amely alaptalanul megzavarhat bennünket, és teljeítsük híven kötelességeinket, amelyeket ezek a mai komoly idők reánk rónak.

(26) Hennyey Gusztáv vezérezredes, külügyminiszter számjeltávirata a lisszaboni magyar ügyvivőhöz, 1944. szeptember 2

A zsidókérdés kezelését a jövőben kizárólag a magyar kormány intézi, és saját szerveivel hajtja végre. Magyarországi zsidók többé nem fognak deportáltatni külföldre, csupán a budapesti zsidók egy része lesz vidéken táborokban és gettókban elhelyezve.

(27) Munkácsi Ernő, A Zsidó Tanács tájékoztatója a Magyar Vöröskeresztnek, 1944. szeptember 10 k.

A budapesti zsidóság munkába állításával kapcsolatban munkaképtelenek vidéki táborba való elhelyezésének gondolata hosszabb történeti előzményből indult ki. Eredetileg a német csapatok bevonulása után a magyar kormány oly értelmű megállapodást kötött a németekkel, hogy a zsidókérdés rendezése teljesen azok hatáskörébe tartozik. Ennek alapján eszközölték azután a magyar és német hatóságok a vidéki zsidóság deportálását. Miután már csak a szorosan vett budapesti zsidóság maradt meg, július 10-ike után az intézményes deportálás leállott, és csak szórványosan fordult elő, a magyar hatóságok tudta és engedélye nélkül, sőt azok akarata ellenére, újabb deportálás. (…)

Belföldi vezető személyiségek és az egész külföld tiltakozására és nyomására, a magyar kormány augusztus legvégén olyan értelmű újabb megállapodást kötött a németekkel, hogy a zsidókérdés a magyar kormány hatáskörébe megy át. Ezzel kapcsolatban kötelezte magát, hogy a zsidóság munkaerejét az ország érdekébe állítva Budapestről a zsidóságot elszállítja és őket vidéki táborokban helyezi el.

Szeptember 3-án még Ferenczy csendőralezredes úr azt közölte hivatalosan, hogy a munkábaállítás meglesz, de a vidéki koncentrálás elmarad. 4-én a sorozás megkezdésére adott utasítást, és 5-én közölte, hogy az alkalmatlanokat mégis vidéki táborokba fogják szállítani és a sorozást 7-én megkezdik. A sorozás azóta folyik. Az ismert kommüniké alapján a vidéki koncentrálás munkájába a Magyar Vöröskereszt Egyletet is bekapcsolják. A kommünikéből kiolvashatóan a Vöröskereszt szerepe a vidéki telepek berendezése körül domborodik ki. (…)

Stern Samu(28) Munkácsi Ernő, Stern Samu titkos látogatása a kormányzónál, 1944. szeptember

Szeptember közepe táján Horthy fogadta a Zsidó Tanács elnökét: Stern Samut. A kihallgatás előzményei még ismeretlenek, de nyilván kapcsolatosak azzal, hogy a vidéki koncentrálást és a munkaszolgálatosokat a németek számára való átadását akarták megakadályozni. Már szürkülőben volt a szeptemberi nap, amikor a Zsidó Tanács autója befordult a Vár udvarára. Benne ült a magyar zsidóság látható feje, egy megviselt, öreg ember, aki szürke ruhában lépett be Ambrózynak, (19) a kabinetiroda főnökének szobájába és ő titokban, melléklépcsőn vezette be Magyarország akkori kormányzójához. A közöttük lefolyt beszélgetésből egyelőre csak a következő ismert: “Ugye kiszabadítottam magukat?” – szólalt meg Horthy, majd részletesen tájékoztatta magát a dolgok állása felől. Stern elnök beszámolt a helyzetről és rámutatott arra a veszélyre, amit a zsidóságnak közmunkára a vidéki táborokba való koncentrálása jelentene. Megmagyarázta Horthynak, hogy ha egyszer a budapesti zsidóságot a vidéki falvakba hurcolják, akkor a kormány a legnagyobb jóakarat mellett sem tudja őket a németek ellen megvédeni. Horthyt az érvek meggyőzték, és Stern elnök az audienciáról Horthynak azzal az ígéretével távozott, hogy koncentráció sem lesz.

Ennyi szivárgott ki e nevezetes audiencián történtekről, amely kétségtelenül a magyar zsidóság tragikus korszakának egyik legdrámaibb jelenete volt. Nehéz a lelkekbe látni, de elképzelhető-e, hogy Horthy – aki már ekkor a fegyverszünet kéréséhez való előkészületi lépéseket megtette és tudta, hogy a második világháború Magyarországot a végromlás szélére taszította – nem gondolt volna arra, hogy hová vezetett a “szegedi gondolat”, amely “keresztény és nemzeti” borgőzössé lett jelszavak után a numerus claususnak és a zsidó törvényeknek isteni és emberi jogokat tagadó világába torkollott. Ebben a pillanatban, amikor egész politikai rendszere megbukott, trónja összeomlóban volt, előtte állott egy idős zsidó ember, képviselője annak a magyar zsidóságnak, amelynek százezreit, legjobbjait, magyar csendőrök kergették a halálvonatokba, “magyar királyi csendőrök”, csákójukon a koronás címerrel. És gondolt-e az ország akkori ura ezekben a percekben arra, hogy valóra vált a zsidók protestációjának az a jóslata, amit az ellenük hozott törvényekkel szemben írtak: “A mi vesztünk az egész ország pusztulását jelenti.” És vajon eszébe jutottak-e mindezek a zsidóság képviselőjének, amikor be kellett számolnia a magyar zsidóság nagy többségének kegyetlen legyilkolásáról, és könyörögnie kellett a megmaradottak életéért?!

(29) Edmund Veesenmayer távirata a német külügyminisztériumak, 1944. október [10] (20)

A magyarországi zsidókérdés megoldásáról folytatott további tárgyalások – annak ellenére, hogy a birodalmi kormány lemondott a zsidóknak a birodalom területére való szállításáról, nevezetesen Budapest városának zsidótlanításáról, és beleegyezett ennek a kérdésnek Magyarországon belüli rendezésébe – igen egyenetlenül és nem kielégítően végződtek. Magyar részről több ízben kijelentették és biztosítottak róla, hogy készek rá és minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a még Magyarországon, lényegében már csak Budapest területén fellelhető zsidókat biztonsági okokból a nyugat-magyarországi térségbe deportálják és ott munkaszolgálatra fogják. A zsidó fogalmának meghatározása a magyar törvények alapján történnék.

Ennek ellenére eddig még nem került sor Budapest egyetlen részének tényleges kiürítésére sem. Ezt azzal indokolják, hogy az ezzel a feladattal megbízott hatóságoknak minden fáradozása ellenére sem sikerült mindeddig megfelelő táborokat vagy más elhelyezési lehetőséget találniuk. A már meglévő és felszerelt táborok legnagyobb részét magyar vagy német csapategységek tartják lefoglalva a magyar térségben jelenleg folyamatban lévő hadműveletek miatt. Bár ez a tény megfelel a valóságnak – és a dolgok jelenlegi állása mellett belátható időn belül nem lehet szabad elhelyezési lehetőségre számítani –, mégis, valamivel több energiával és a táborok felszerelését illetően kevesebb humánus meggondolással (bei … weniger humanitären Bedenken) feltétlen sikerült volna valamilyen kezdeti eredményt elérni az utolsó három hónap folyamán a zsidók Budapestről való kiürítése tekintetében. Ezzel szemben valóban történtek intézkedések abban az irányban, hogy körülbelül 5 000 munkaképes zsidót az újabb pótsorozási előírásnak megfelelően katonai munkára Budapest közelébe irányítsanak. (…)

Úgy látszik azonban, hogy a zsidók Budapestről való kiürítésére belátható időn belül nem fog sor kerülni. Ennek egyik oka kétségtelenül a fennálló technikai nehézségekben rejlik, mindenekelőtt azonban a mértékadó magyar helyek alapvetően elutasító és halogató taktikájával magyarázható. A mértékadó magyar körök láthatólag a politikai és katonai helyzet alakulásától teszik függővé a zsidókérdéssel szembeni további állásfoglalásukat, illetve arra törekszenek, hogy bizonyos netán bekövetkezhető eshetőségre alibit szerezzenek maguknak. Mint közvetítő megoldást magyar részről újabban a deportálás helyett egy varsói mintára berendezett (21) budapesti gettó felállítását ajánlották fel.

A német csapatoknak a magyar térségben való megerősítésére, valamint a frontvonal közelebb kerülésére való tekintettel többek között az is mérlegelendő, vajon az elöljáróban megemlített német állásfoglalás elvileg megváltoztatandó-e, és ha igen, milyen mértékben. Értendő ezalatt, hogy a fennmaradt magyarországi, illetve budapesti zsidóság eltávolítását újból saját kezébe vegye-e, vagy a magyar kormányra gyakorolt megfelelő nyomással igyekezzék eredményt elérni. Az utóbbi idők tapasztalatai egyértelműen megmutatták, hogy a zsidók megmaradása a német–magyar hadműveleti területen, különösen Budapesten – hasonlóan a román térséghez, nevezetesen a Bánáthoz – közvetlen veszélyt jelent mind a harcoló csapatok, mind a hátország részére, másrészt ismételt jelentések megerősítik, hogy a Budapesten észlelhető negativ és depressziv hangulattal ellentétben, a vidéki lakosság magatartása éppen azért kedvezőbb és pozitivabb, mivel mentes a németellenes propagandát hordozó zsidó elemtől.

(30) Edmund Veesenmayer távirata a német külügyminisztériumak, 1944. október 18

A politikai helyzet változásával a zsidókérdés is új stádiumba jutott. Itteni legfelsőbb SS- és rendőrparancsnok (22) javaslatára és a Biztonsági Rendőrség vezetőjének parancsára ma visszatért Budapestre Eichmann Obersturmbannführer, aki a magyar hatóságokkal megkezdte tárgyalásait arról, hogy 50 ezer munkaképes zsidó férfi munkaszolgálatra gyalogmenetben újraindítandó a birodalomba, további munkaképes budapesti zsidók azonnal a város körüli katonai erődítési munkákhoz vezénylendők; az összes többi zsidót városszéli gettószerű táborokba kell összegyűjteni.

Lábjegyzetek:

1 Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Loránt & Juhász Gyula, szerk., A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról, 1933–1944 (Budapest: Kossuth Könyvkiadó – A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, 1968).

2 Ezek “a magyar hadsereg felügyelete mellett a magyar hadiüzemekbe kerülnek munkaszolgálatra.” Uo.

3 Helyesen: 1944. június 7-én.

4 Hitler és Sztójay tárgyalásán, mint a hivatkozott Feljegyzésből kitűnik, az egyik leglényegesebb kérdés a zsidók helyzete volt. Hitler: “Mi nem csorbítjuk a magyar szuverenitást, hanem megvédjük Magyarországot a saját zsidai és zsidóbérencei ellen.” Sztójay: “A zsidókérdés megoldása Magyarországon maximális teljesítmény.”

5 Értsd: a főváros környékéről.

6 Vitéz Endre László belügyminisztériumi adminisztrativ államtitkár, a vidéki zsidók deportálásának egyik fő irányítója.

7 Vitéz patakfalvi Ferenczy László csendőr alezredes, a csendőrség és a Gestapo zsidó ügyekben illetékes összekötő tisztje.

8 NB: Horthy az Emlékirataim-ban ezt írja: “(…) hivatalosan is tudomására adtam a birodalmi kormánynak, hogy a zsidók elszállítását Budapestről elhatározott szándékom szerint meg fogom akadályozni.” És: “a Budapesten lévő zsidóságot ez a közbelépésem mentette meg”. Közbelépésen az Esztergom mellett állomásozó páncéloshadosztály Budapestre rendelését (július 5/6 éjjel) érti.

9 Ti. Jaross Andor

10 Vitéz Bonczos Miklós 1944. augusztus 7-én vette át Jarosstól a belügyi tárcát.

11 Sicherheitsdienst.

12 Augusztus 10.

13 A jegyzéket Angelo Rotta apostoli nuntius és Carl Ivan Danielsson svéd követ adta át Reményi-Schneller Lajosnak, a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával és a külügyminisztérium vezetésével megbízott pénzügyminiszternek.

14 A nyilatkozatot az éppen aznap felmentett Sztójay-kormány már nem adta ki.

15 1944. október 19-én, egy nappal azután, hogy Eichmann visszatért Budapestre, és el akarta kezdeni a budapesti zsidók deportálását, Theodor Horst Grell SS-Hauptsturmführer / százados, követségi tanácsos egy szolgálati Feljegyzésben a következőket írta: “(…) az akkori kormányzó folyó év augusztusában közölte a Birodalmi Kormánnyal azt az elhatározását, hogy (…) a még Magyarországon – lényegileg csak Budapest főváros területén – létező zsidóságra nézve egy oly belső magyarországi megoldást egy oly formában fog keresztülvinni, hogy ezeket a zsidókat ugyancsak evakuálja és táborokban, Magyarországon belül munkaszolgálatra koncentrálja. Ezt az ígéretét azonban nem valósította meg, mert állítólag minden fáradozásuk ellenére nem találtak olyan alkalmas tábort, amelyet a külföldi sajtótámadások elkerülése érdekében közbeiktatott nemzetközi ellenőrző szervek megfelelőnek találtak volna…”

16 Románia az előző napon, 1944. augusztus 23-án ugrott ki a háborúból.

17 Otto Winkelmann SS-Obergruppenführer / tábornagy, a magyarországi német SS- és rendőri erők parancsnoka.

18 Ti. Heinrich Himmler.

19 Ambrózy Gyula.

20 Az iraton (fakszimile) a dátum (nap) helye üres.

21 A varsói gettót a németek akkor már több mint egy éve felszámolták.

22 Ti. Otto Winkelmann.