103 évesen távozott a holokauszttúlélő, ellenálló, újító sebészprofesszor

Gyászol a tudományos világ: százhárom éves korában, augusztus 30-án eltávozott közülünk a kiváló sebész, innovátor, a bátor, igaz ember, a holokausztot túlélő George Berci professzor (Bérci György 1921 – 2024).

Százéves születésnapját az egész világon megünnepelték.

Lapunkban részletesen beszámoltunk akkor a kivételes tehetségű magyar orvos-tudós életművéről, mely keresztmetszete az elmúlt száz év történelmi-politikai viszonyainak. Négy országban: Magyarországon, Ausztriában, Ausztráliában és az Egyesült Államokban élt.

Rendkívül kalandos, megpróbáltatásokkal terhelt életpálya, a zene világának bűvölete, üldöztetés a szélsőjobb, majd a szélsőbal oldalról, menekülés hazájából, Magyarországról, majd a modern sebészet világának úttörője, újfajta eljárások és berendezések megalkotója – így foglalható össze dr. George Berci (Bérci György) életének 103 éve.

Keserves körülmények között, az éhhalállal küszködve, túlélte és megszökött a munkaszolgálatból, majd a budapesti Svájci Követség pincéjében bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. Gyártotta a hamis igazolványokat, melyeket – pisztollyal a zsebében – személyesen vitt el az üldözötteknek…

Budapesten érte a felszabadulás, ahol bravúros módon kijátszotta a szovjet katonát, aki a „Málenkíj Robotba” akarta elvinni. Beiratkozott a Szegedi Egyetem orvosi fakultására, és már ekkor, 1947-ben, orvostanhallgatóként jelentős kísérletes sebészeti kutatómunkát végzett. Kezdő sebészként dolgozott, amikor politikai okokból eltávolították az egyetemi klinikáról.

1956 októberében Budapesten, a Szabolcs utcai kórházban végigélte azt a megpróbáltatást, hogy olyan sok sérült érkezett a sebészeti osztályra, hogy gyógyszerek, infúzió, kötszerek hiányában nem tudták ellátni a sérülteket – így szeme láttára haltak meg a kórház folyósóján. Ott, a kórházban került kezébe a pártirodából előkerült dokumentum, amelyben olvashatta: a műtősnők feljelentették, mert a műtétek során reakciós vicceket mesélt! Elege lett a politikai megpróbáltatásokból, és novemberben családjával Ausztriába, onnan pedig Ausztráliába emigrált. 1962-ben ott készítette azt a minikamerát, mellyel – először a tudomány történetében – egy élő ember hasüregéből videó-közvetítést lehetett létrehozni. Ez a találmánya indította el a világhír felé. Közben, az ausztrál kórház szilveszteri ünnepségén, ahol mindenki viselte háborús kitüntetését – George Berci büszkén viselte a számára egyetlen háborús kitüntetést: a sárga csillagot…!

Pályafutása az Egyesült Államokban folytatódott.

Neve összefonódik a modern műtéti technika, a laparoszkópos sebészet létrejöttével. Többszáz közlemény, tizenkét könyv, 35 szabadalom, tanító videók sora mutatja aktivitását. Kényszerű emigrációja után többször visszatért Magyarországra, segített az újfajta eljárások megismerésében.

A Semmelweis Egyetem Kísérletes Kardiológiai és Sebészeti Tanszékének herceghalmi sebészeti gyakorlóközpontja az ő nevét viseli. Még megélte, hogy halála előtt egy hónappal láthatta ennek az immár nemzetközleg is elismert intézetnek továbbfejlesztési terveit.

Az Egyesült Államok egyetemein az a szokás, hogy egy-egy katedrát valaki, híres egyéniségről neveznek el, így jött létre már a professzor életében egy tanszék a „Minimálisan Invazív Sebészet George Berci Tiszteletére” Los Angelesben.

Dolgozószobájának falait a világ számos egyetemének elismerő oklevele díszíti, öt kontinens sebészeit tanította.

2011-ben megkapta a hetvenhétezer tagot képviselő American College of Surgeons legnagyobb elismerését a „Jacobson Innovation Awardot”. Ezzel a kitüntetéssel kívánják elismerni azokat az „élő sebészeket, akik a sebészet bármely területén innovatív technikai eljárást vezettek be”. A korábbi díjazottak között szerepel Thomas Starzl (májtranszplantáció), J. C. Parodi (endovaszkuláris sztentek), T. J. Fogarty (kardiovaszkuláris technika), M. R. Harrrison (endofoetalis sebészet), L. J. Greenfield (vena cava filter) stb. Magyar, vagy magyar származású sebész korábban nem részesült ekkora kitüntetésben.

2012-ben, munkássága elismeréseként egyetemünk a „Doctor Honoris Causa” címmel ruházta fel, a Magyar Sebész Társaság Tiszteleti Tagjává avatta, centenáriumi születésnapján a Magyar Köztársaság a „Magyar Érdemrend tisztikeresztje” kitüntetésben részesítette.

(E sorok íróját az a megtiszteltetés érte, hogy halálát egy hónappal megelőzően George Berci professzor megkérte, látogassa meg őt Los Angelesben, az idősek szeretetotthonában. A nála töltött egy hét során, akcentus-nélküli magyarsággal mesélt gyermekkoráról, az emigrációs évekről, tudományos kutatásairól. Saját könyvemet olvasva ezt az elismerést kaptam: büszke vagyok rád! Magam, sebészi pályafutásom során számtalan elismerést kaptam – de George barátom szavai mindennél többet jelentettek számomra!)

Dr. George Berci azonban nemcsak kiemelkedő sebész, hanem végtelenül szerény, jó humorú, segítőkész egyéniség volt– egy kongresszuson nem tudott úgy végig menni a folyósón, hogy ne lett volna néhány kedves szava a világ minden tájáról összesereglett résztvevőkhöz.

Első tudományos közleménye 1947-ben, még medikus korában jelent meg. Haláláig, még százhárom éves korában is, Los Angelesben, az Idősek Otthonában változatlanul lenyűgöző aktivitással dolgozott, utolsó megjelent közleménye is páratlan invenciozitását jellemezte: a nervus trigeminus endoszkóposan asszisztált dekompressziójának gyakorlatát mutatta be.

Hazáját szerető, nagy ívű kutatói és gyakorlati-sebészi pálya!

George Berci (Bérci György) példakép marad számunkra, nem feledjük – nem is felejthetjük: minden egyes laparoszkópos-műtétünk kivitelezésében az Ő munkássága is benne rejlik.

Hiányozni fog személyes jelenléte, bölcsessége, csendes humora.

Életművét áttekintve, nyomon követhetjük minden politikai és személyes megpróbáltatást legyőző lelkesedését a tudomány, a medicina iránt – a salus aegroti szellemében.

Nyugodjék békességben!