100 éve: Albert Einstein erec izraeli körutazása

A napokban ünnepeljük a századik évfordulóját annak, hogy Albert Einstein utazást tett Palesztinában (1923. február 2–14), az akkori brit mandátum területén. „Einstein nevével támogatta és a szívét adta annak a cionista mozgalomnak, amely Izrael államot létrehozta” – írta Isaiah Berlin brit filozófus.

Arthur Biram, a Héber reáliskola igazgatója németül elmondott üdvözlő beszédben kérte, hogy „maradjon Izraelben, és foglalkozzon a gyermekek tanításával, azok legnagyobb gyönyörűségére” – írta riportjában a Doar Hayom.

Magánbeszélgetésekben azonban a nagy tudós világossá tette, hogy nincs szándékában letelepedni, „mivel élvezi a szabadságot Európában, itt viszont fogolynak érezné magát. Nem akar csupán díszítés lenni Jeruzsálemen.” Ezt kísérője, a cionista vezető Friedrich Kisch (a jelenlegi oktatási miniszter, Joáv Kisch nagyapja) jegyezte fel naplójában.

“Minden oldalról győzködnek, szívem szerint maradnék, de az eszem mást diktál. Kisch hozzáteszi, hogy a héber tanulását „terméketlen munkának” nevezte.

Einstein palesztinai tartózkodásának csúcspontját a Scopus-hegyi látogatás jelentette, ahol már nagyban épült a (majd két évvel később fölavatott) Hebrew University of Jerusalem. Menachem Ussishkin, tekintélyes cionista vezető lelkes beszédet tartott: „Innen is látható a Moria-hegy, amelyen Salamon király fölépítette és fölszentelte a templomot, hogy a világ összes népe ott imádkozzon… Mi pedig a Héber Egyetem fölszentelésekor itt a Scopus-hegyen azért imádkozunk, hogy az a tudomány szentélye legyen a világ összes népe számára. Most, hatalmas testvérem, átadom Néked a szószéket, ami kétezer évet várt erre a pillanatra.”

Einstein héberül kezdte beszédét. „Én is boldog vagyok, hogy abban az országban tarthatok előadást, ahonnan a Tóra származik, amely fényt adott a világ fölvilágosodásához, mégpedig egy olyan épületben, amit a Kelet népeinek szánnak, hogy a bölcsesség és tudomány terjedjen onnan szerteszét. Végtelenül sajnálom, hogy előadásomat nem tudom népem anyanyelvén megtartani, hanem egy olyan nyelvet választok, amely talán mindnyájuk számára érthető lesz.”

Majd így folytatta: „Franciául mondom el, mert ezen a nyelven nem vagyok egészen perfekt, és amennyiben az általános relativitáselméletről szóló előadásomat a hallgatóság nem értené, hadd higgyék, hogy annak oka mindössze az, hogy gyöngén beszélek franciául.”

Hamar kiderült, hogy a híres fizikus előadásának megértésével nem csupán az egyszerű hallgatóknak, de a jelen lévő méltóságoknak is akadtak problémái. Meir Dizengoff, Tel-Aviv főpolgármestere erre így emlékezett vissza: „Jeruzsálembe mentem, hogy meghallgassam vendégünk előadását. Az egész előadásból csupán egyetlen dolgot értettem: azt, hogy abból senki semmit sem értett. A következő, tel-avivi előadáson Dizengoff már föltalálta magát, amikor a hallgatóságot így nyugtatta bevezetőjében: „Uraim, ne féljenek, nem lesz túl hosszú.”

A Haarec riportere ezt írta: „Nem könnyű az előadás lényegét egy cikkben összefoglalni. Annak ellenére, hogy a tudós mondandóját gazdagon illusztrálta ábrákkal és diagramokkal, a hallgatóság pedig feszülten figyelt, csupán kevesen értették meg a csodálatos elméletet”.

Mossinson, a Héber Gimnázium igazgatója hozzátette: „Fordítani is lehetetlen volt a beszédet, annyira nehéz. Heteket tölthetnénk a csodálatos elmélet tanulmányozásával, akkor sem lennénk képesek fölfogni.”

Jeruzsálem környékén ipari üzemeket látogatott Einstein, és meglepte az ifjú alijázók tanulékonysága, akik szakértelem nélkül érkeztek, de igen gyorsan elsajátították a készségeket. Naplójában följegyezte, hogy ráadásul a művezetők és beosztottak fizetése alig különbözött.

A jeruzsálemi könyvraktárban, ami akkoriban a belváros abesszin negyedében volt, és később ebből alakították ki a nemzeti könyvtárat, a tudóst felállással köszöntötték a jelenlévők. Einstein a korai könyvnyomtatás idejéből származó héber nyelvű matematikai könyveket ajándékozott az intézménynek. A Becalel Művészeti Akadémián „az ősi zsidó díszítőelemek újjászületését” jegyezte föl magának.”

Mocskosak, de elszántak

Erec északi tájait látogatva Einstein följegyezte, hogy hogy a Kinneret őt a Genfi-tóra emlékezteti, és Tiberiast festői szépségűnek vélte. Ugyanez volt benyomása Názáretről. Onnan Migdal felé utaztában, gépkocsija elsüllyedt a sártengerben, ahonnan öszvérek húzták ki.

A pionírok megnyerték tetszését. „Mocskosak, de telve makacs kitartással és szeretettel eszményük szolgálatában szembeszállnak a maláriával, éhséggel és szegénységgel.” Pontosan jelezte, hogy „ez a kommunizmus nem fog örökké tartani”, és azt is, hogy „mindazonáltal becsületes embereket fog nevelni.” Az arabokról az volt a benyomása, hogy „az egyszerű emberek nem nacionalisták.”

Einstein roppant szerényen viselkedett, saját zsenialitását egy alkalommal így magyarázta: „Az emberi agy különleges sejtekből áll, és amikor a sejtek egy bizonyos módon egyesülnek, abból különleges fölfedezések származhatnak. Ez történt az én agyamban is, és boldog vagyok, hogy éppen az enyémben, egy zsidó agyban, s mondjuk nem más agyában – hogy ez is bátorítson és gazdagítson bennünket.”

Mossinson ehhez a következőket fűzte hozzá: „Tudjuk, hogy a sejtek nem egyesülnek ’csak úgy’, Einstein népünk sarja, elmélete pedig az I-teni szikrák szétszóródásából keletkezett.”

Haifán meglátogatta a reáliskolát és a Technion Műszaki Egyetemet, ahol azt nyilatkozta, hogy az ész fejlesztése mellett a kézbeli ügyesség fejlesztése ugyancsak fontos. A Palesztinába tartó hajón pipája fölmondta a szolgálatot, és egy svájci akadt, aki megjavította.

“Nálunk, zsidóknál minden az agyban összpontosul, a kéznek semmi sem maradt. Itt a Technionban látom a jeleit annak, hogy ez változzon” – mondta egy mindmáig élő fa ültetésekor.

A Forward cikke nyomán Bassa László