MTK – „Természetes nyitás a zsidóság felé”

Az MTK és a zsidóság viszonyával kapcsolatban szembetűnő, hogy az egyesület ugyanúgy nem nézett szembe a saját történelmével, mint az egész ország.

A zsidóság, mint egy vörös fonál húzódik keresztül a klub történetén, mégis csak most, 120 évvel az alapítása után indul el egyfajta közeledés a klub gyökerei felé. Ez figyelhető meg a Baráti Körnél, az MTK Családnál és a szurkolói focicsapatnál is.

Az egyetlen civil kezdeményezés, amely nem ebbe az irányba megy, az MTK ultrái, a kemény mag, amely 2003 óta

Blue Brothers

néven ismert. Ennek oka a generációs szakadék is lehet, legalábbis fiatal, csoporton kívüli, MTK-szurkoló informátorom szerint.

–          A huszonéves szurkolók körében a zsidóság és az MTK összekapcsolása nem központi téma. Az idősebbeknél ez egy öndefiníciós kérdés, a fiataloknál ez nincs igazán így. Aki zsidó, az sem azért jár ki meccsekre, hogy zsidónak érezze magát. Vallásról, politikáról mindenki azt gondol, amit akar. Az MTK mindig is nyitott volt, vegyes volt: ha csak az alapításra gondolunk, akkor sem volt tisztán zsidó klub, hiszen ott is jelen volt a Szekrényessy-család – ezt a heterogenitását az MTK az évtizedek során megtartotta.

–          Ápol a Brothers valamelyik szurkolótáborral barátságot?

–          Nem, az MTK egyértelműen a leggyűlöltebb magyar klub. Úgy tudni, egyének között van jó kapcsolat, de csoportszinten nincs.

–          Azt akarod mondani, hogy egy másik tábornak kellemetlenséget jelent az MTK-val jóban lenni?

–          Igen, noha sok helyen korrekt, semleges viszony van: nincs arról szó, hogy alapból minden tábor ellenséges lenne. Szerintem nagyon sok helyen nem. Az a ritkább. Beszólások, zrikák vannak, konkrét gyűlölet feltűnően kevés. Főleg a sztereotípiákhoz és a médiában elhangzottakhoz képest. Amikor én vidéken járok, egyre inkább átveszi a zsidózás helyét az, hogy mi vagyunk a mocskos pestiek. Már csak a nagy rangadókon vannak igazán nagy feszültségek.

–          Ki hogyan lett MTK szurkoló közületek?

–          Jókora sarkítással: nem minden MTK-s zsidó, de minden zsidó MTK-s.* Sokan így kerültek oda. Aztán voltak gyerekek, akik a közelben laktak, evidens volt, hogy a Hungária körútra jártak ki. Aztán, ha valaki a kilencvenes években volt kis srác, és elkezdett érdeklődni a foci iránt, akkor természetes volt, hogy az Illés-féle csapatot csak imádni lehetett. És ez igaz az egész nyolcvanas években született nemzedékre. Azért a csapatért tényleg fanatikusan lehetett rajongani. Visszaemlékezve a saját gimnazista éveimre: amikor az ember a lázadó korszakát éli, harcban áll mindennel és mindenkivel és nagyon tud utálni mindent, ami divatos, akkor tökéletesebb klub nincsen számára, mint amit mindenki utál, viszont mindig nyer.

A Brothers szerint gyengült az antiszemitizmus a magyar pályákon. Érdekes módon ugyanezt támasztotta alá a másik három civil kezdeményezés vezetőjének véleménye is.

A több mint három évtizedes múltra visszatekintő

Baráti Kör

elnöke, Stern Péter szerint sok helyen kedvesen fogadják az MTK-t. Szerinte eddig pozitív a reakció arra is, hogy az MTK most jobban felvállalja a múltját, kötődéseit.

–    Mennyire azonosul a Baráti Kör a zsidósággal?

–    Vannak árnyalatok, a Baráti Körön belül is. Butaság lenne tagadni, vagy nem egyértelműen vállalni, hogy ez egy zsidó gyökerű csapat. Itt rengeteg zsidó szurkoló van, ezért a kérdés itt kiemelt figyelmet kap. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az MTK mindig is befogadó, toleráns klub volt, tehát Isten őrizz, hogy mi a felvállalt zsidóságunk okán legyünk kirekesztőek. Ez abszurd is lenne. De azt gondolom, az MTK egyre jobban vállalja ezt a kötődését. A kabalaliba, Gedeon bevezetése is hatalmas lépés volt ebbe az irányba. Nagy vita előzte meg, de ez volt a szurkolóink akarata. Átléptük a saját árnyékunkat, nagyon egyértelműen felvállaltunk valamit. Ráadásul Gedeonnak minden oldalról pozitív a fogadtatása.

– Természetesen, folyamatosan kapcsolatban vagyunk zsidó szervezetekkel, iskolákkal, intézményekkel. Nyilvánvaló, hogy a szurkolói aktivitás keretében kiemelten célozzuk meg ezeket az intézményeket. Keressük őket és igyekszünk őket kicsábítani a Hungária körútra.

– Az MTK szurkolótábora tehát elindult a Tottenham és az Ajax útján, teljes mellszélességgel kiállva a gyökerei mellett?

–    Igen. Nincs más út, és ezt mostanra sokan megértették. Az MTK-nak szurkolókra van szüksége, és arra, hogy végre ne lehajtott fejjel járjunk meccsre. Amit mindenki tud, azt pont mi ne merjük kimondani? Miért ne mondanánk ki? De ez nem cionista vonalat jelent, hanem egy befogadó toleráns közeget. Ki kell nyilvánítanunk, hogy kik vagyunk, nem szabad magunknak hazudnunk.

*

Van bizonyos párhuzam az MTK és a szurkolói csapat története között: utóbbi is viszonylag homogén zsidó közegből indult, amit aztán felváltott egy igen heterogén hátterű társaság. Hiszen a csapat kezdetben zsidó iskolák növendékeiből verbuválódott, vagy olyan fiatalokból, akik büszkén vállalták a zsidó származásukat. Ezt erősíti meg Földvári Dániel csapatvezető is:

– Igen, bár akkor sem ennek alapján állítottuk össze a csapatot. Az MTK lényege a befogadás, a nyitottság, nem volt ez másképp a szurkolói csapatnál sem. Az évek folyamán számtalan olyan srác csapódott hozzánk, aki egyrészt nem zsidó, másrészt nem is olyan vérmes MTK-drukker, inkább csak vidékiként kijárt a meccsekre vagy egy családi barát révén került hozzánk. De amikor szóba került, hogy felvesszük a Maccabi nevét, ami nem a széles körben elfogadott MTK márkanév, ezek a srácok, akiknek nem családi evidencia, hogy csatlakoznak a zsidósághoz, azonnal igent mondtak. Aki pedig a Maccabiban futballozik nem zsidóként, azelőtt le a kalappal.

– Milyen volt NB1-es labdarúgók játszanak az MTK Maccabiban?

– Korábban játszott Handel Gyuri, a harminc felettiek számára igazi MTK-s ikon, játszik velünk a mai napig Cservenkai Donát és Komódi Laci. Ennek a korosztálynak ők hatalmas nevek, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy most már nem csak csapattársainknak, hanem barátainknak is nevezhetjük őket. És hogy ilyen jó kollektívát alkotunk.

– Hogy fogadnak az ellenfelek titeket?

– Egy-két esettől eltekintve nagyon pozitívak a tapasztalataim. Volt egy-két csapat, ahol egyszerűbb fiatalemberek futballoztak, ott csapott át kicsit zsidózásba a dolog. Lejátszottunk kétszáz találkozót és mindössze 3-4 alkalommal fordult elő, hogy rossz élményeink voltak. Majdnem mindenhol futballcsapatként fogadnak minket.

Így történhetett meg, hogy a 2005 őszén, a BLSZ utolsó osztályában, első hivatalos meccsén 16-0-ás vereséget szenvedő csapat ma már két osztállyal feljebb játszik.

„A zsidóság még mindig tabutéma a hivatalos MTK-ban” – mondja a legújabb civil MTK-s szervezet, az

 

MTK Család Hagyományőrző Egyesület

vezetőségének tagja, Bodrogi Tamás.

– Nincs feldolgozva az MTK múltja – és itt nem a történészi feldolgozásra gondolok. A II. világháborúban eltűnt játékosok és szurkolók, a valaha volt legsikeresebb klubelnök, Brüll Alfréd mártírhalála, mind-mind a múlt ködébe vesztek. Másrészt van bennünk egy kisebbségi érzés: mi van például az 1916-os bajnoksággal, amit elvettek tőlünk? Miért hallgatunk a minket ért sérelmekről? A klubon belül sincs feldolgozva semmi, hivatalosan senki sem kíván nekünk boldog hanukát, az ’aki kritizál, az nem létezik’ szemlélet uralkodik. Ha szóba állnak velünk az utóbbi időben, annak is inkább anyagi okai vannak. Mégsem lehet azt mondani, hogy ide a pénzt és kuss. El kell ismerni, hogy amióta az MTK Család megvan, nagy sikereket nem tudtunk elérni. Sem a nézőszám növelésében, sem az anyagi helyzet javításában. Amiben javulást tudtunk felmutatni, az az MTK szellemiségének feltámasztása. Van hírlevelünk, weboldalunk, facebook oldalunk, melyeket szép számmal látogatnak, és próbáljuk ápolni a kapcsolatot a régi MTK-sokkal. Ők pontosan tudják, hogy valamikor az MTK valóban egy család volt, hogy be lehetett menni a Szántó Béla utcai (vagy korábban a Bajza utcai) MTK-klubba, ahol ott szórakozott együtt a teljes gárda, kézilabdástól vízilabdásig, jégkorongozótól atlétáig. Most egy területileg teljesen szétdarabolt klubot próbálunk összekovácsolni. Támogatjuk a szakosztályokat, mert ami most az MTK-nál megy, az egy katasztrófa (lásd kajak-kenu, vívás). A célunk az, hogy anyagilag is segítsük az MTK-t. Vannak olyan terveink, amelyek hosszútávon jelentős összegeket fialhatnak.

Bodrogi Tamást nem lepi meg az ellenfél táborából gyakran hallható zsidózás. Szerinte a többség ott sem antiszemita, a zsidó csak olyan szitokszó nekik, mint a hülye. Az viszont megrázza és nem érti, hogy már az MTK táboron belül is vannak szélsőjobboldaliak. Amikor arról kérdeztem, hogy a vallásos zsidó körökben mekkora az MTK támogatottsága, meglepő számokat mond:

– Még mindig jelentős. Olyan kétharmados többség lehet a felnőttek körében, de ők is, és a fiatalok is kevés hajlandóságot mutatnak a meccslátogatásra. A klasszikus ortodoxokat nem érdekli a sport, de azok, akik neológokból lettek ortodoxok, pozitívabban álnak a sporthoz és az MTK-hoz is. Egy-két rabbi is megfordul MTK meccseken.

---