Forrás: Hírszerző  Sajóbábonyban az utazó fasiszta látványkonyha újabb sikergyanús receptje valósult meg. Persze ez korántsem csak Vona Gábor pártjának érdeme. Hagyományos gasztronómiai produkciónál a teljesítmény csakis az összetevők minőségén és mennyiségén, … Tovább »

Hagyományteremtő Hanuka Fesztivált szervez a Budapesti Zsidó Hitközség Goldmark termében a Zsidó Idegenforgalmi és Kulturális Központ (ZSIKK) december 12. és 17. között.
 

Júdás Makkabeus, héberül Jehuda HaMakabi, a szír-görög uralom elleni felkelés (i.e. 167-160) vezetője volt, aki harci tetteiért kapta a Makabi (Pöröly) jelzőt. A zsidó történelem egyik legnagyobb harcosaként tartják számon Jozsua, Gideon és Dávid mellett. 

A cím Máthé Áron írásából való. Érdemes átolvasni szerinte, mit ír Kertészről, a bolsevizmusról és az ÉS üvöltő derviseiről Schmidt Mária egy régi Magyar Nemzetben. Részben igaza van. Valóban érdemes átolvasni egy vita anyagait, mielőtt írunk róla. A módszertan tudorai azt mondják, az ilyesmi szerencsét hoz a vélemény-újságírónak. Máthé posztjában felteszi a kérdést, emlékszünk-e az ÉS üvöltő derviseire, akik habzó szájjal őrjöngtek egy Rádai Eszternek adott interjú után, amiben Kertész azt nyilatkozta – ez volt a cím is -, hogy a Sorstalanságot a Kádár-rendszerről írta. Ő mindenesetre nem vagy igen rosszul emlékszik.

A Kertész Imre körüli viták kapcsán Paul Lendvai a magyarországi szélsőjobboldal előretörését mutatja be a Die Weltben.

Sem hitem, sem reményem nem volt a koncentrációs táborban. Kényszerűségből alkalmazkodtam a halálgyár gépezetéhez, bár erről nehéz beszélni, elvégre az alkalmazkodás kollaborálást is jelent – mondta abban az interjúban Kertész Imre, amelyet 80. születésnapja alkalmából közölt szombaton a bécsi Der Standard.
 

Az elhíresült Kertész Imre-interjú kapcsán a Litera körkérdést intézett írókhoz, irodalmárokhoz, történészekhez. Ez alkalommal Bán Zoltán András, Szántó T. Gábor és Tamás Gáspár Miklós reagálását olvashatják. A beérkező válaszokat folyamatosan közöljük.
 

„Vannak, akik tagadják, hogy egy-egy népközösség tagjaiban nagyjából ugyanaz a lélek él. Főleg zsidók szoktak elutasítani minden faj-elméletet, ösztönösen érezve, hogy ezekből fonják nyakukra az antiszemitizmus kötelét. Mások a tudományos exaktság nevében vonják kétségbe a faji elméletek valóban gyakran könnyelmű és pontatlan tételeit. Sem ezekkel, sem azokkal nem vitatkozom;

Minden, minden ideálunk / Másutt megunt ócskaság már, / Harcba szállunk
S már tudjuk, hogy kár a harcért. // Csak cammogva fonjuk éltünk / Mások elhányt guzsalyáról / S nem kár értünk, / Ha elvágják fonalunkat.

A magyar származású Holokauszt túlélő, Elie Wiesel, béke Nobel díjas, világhírű író, a Holocaust óta először érkezik hivatalos látogatásra Budapestre, 2009. december 9-én. 

Kertész Imrét Németország teljesen magáénak érzi, ezt az író egyáltalán nem bánja – az első magyar Nobel-díjas író ma már kikéri magának, ha Magyarországhoz kötik. A Die Welt interjút közölt a születésnapját ünneplő íróval, a német nyelvű sajtó tele van Kertészt méltató írásokkal.
 

Júliusban Obama elnök találkozott az amerikai zsidó szervezetek vezetőivel, ahogy korábban minden elnök tette. Ezúttal azonban hűvösebb volt a partnereivel, ami egyesek szerint annak a politikának a részét képezte, hogy rávegye Izraelt a telepítési folyamat leállítására a megszállt területeken – írja James Traub a The New York Timesban. Amint Obama fogalmazott, „nyolc éven keresztül nem volt a két fél között sem nyíltság, sem előrelépés”.

A főbb világvallások képviselői november 3-án a történelmi Windsor kastélyban találkoztak, hogy hivatalosan elindítsák akcióterveiket, melyekben közösségeik hosszútávú erőfeszítéseket tesznek a környezetvédelem terén. És komolyan gondolják.
 

A korabeli zsidó közösség adakozásából épült nagykőrösi zsinagógában Arnold Schönberg Waltzes for string orchestra, Dmitrij Sosztakovics Kamaraszimfónia és Ernest Bloch Concerto grosso című műve mellett a Solti György Kamarazenekar előadja Darius Milhaud Israel est vivant és Aaron Copland Nonett című alkotását. 

Budapest kulturális, szociális és morális szempontból is egyre élhetetlenebb város. Mivé lett az egykori liberális undergroundhoz tartozó városvezetés, és mire vágynak a hasonló gyökerekkel rendelkező városlakók?

Izraelben élő magyar orvosnő hívta fel figyelmünket levelében családi barátjuk, Breuer Tamás történetére. A férfi saját deportálásáért és a munkaszolgálatban elpusztított édesapja után igényelt jóvátételt a Központi Igazságügyi Hivataltól. Kérelmeit nemrég elutasították azzal: a 2006-os kárpótlási törvény alapján csak a munkaszolgálatot túléltek kaphatnak kártérítést. Apja után pedig azért nem jár kárpótlás, mert a munkaszolgálat nem számít „politikai önkénynek” nálunk. „Hogy is van ez? Ha akarom, a törvény egyik fele érvényes, ha akarom, a másik fele? Kafkai helyzet a 21. századi Magyarországon” – fogalmazott a doktornő.

Székhelyi József mélységesen elkeseredett máig félreértett tokaji beszéde miatt.
 

Egész életében azt tette, amiben hitt és amit szeretett.
 

Különleges zenei és kultúrtörténeti élményben lehet részük mindazon érdeklődőnek, aki ellátogat a rendhagyó koncertsorozatra, mely 2009 őszén két budapesti és két vidéki zsinagógában kerül megrendezésre. A négy koncerten a Solti György Kamarazenekar és fantasztikus előadók tolmácsolásában zsidó zeneszerzők kuriózumnak számító művei, illetve zsidó témájú darabok csendülnek fel a lenyűgöző helyszíneken egy szimbolikus komolyzenei körséta keretében igyekszik betekintést nyújtani a zsinagógák titokzatos világába.

Ez egy közép-európai város zsidónegyede, ahol sokkal asszimilánsabb zsidó népesség élt, mint Kelet-Európában. Itt a házak túlnyomó részét nem zsidók építették, hiszen 1840 előtt nem is szerezhettek tulajdont. Itt a zsidó etnikai szegregáció klasszikus példája – lásd: New York – sem érvényesül…