Összesen 733 találat (641 - 660) : mindennapi.
AZT ÁLMODTA, hogy a színpadon áll.
Pontos és tömör mondatokat olvas fel, melyek igazát feszengő csend fogadja.
Hallgatói is felelősek a helyzetért, ám amit és ahogy elemez, nem vált ki haragot, bár szigorú szókimondás jellemzi.
Arról beszél, hogy fontos a jelenlétük, s … Tovább »
Április
ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT a háború teljes bevégződését vártuk Szegeden, ahová összebeszélés nélkül, az onnan érkező jó hírek hatására menekültünk sokan a romos, éhező Budapestről.
Pesten márciusban még tántorogtak az emberek, s olyan elemi dolgokkal voltak elfoglalva, … Tovább »
Márciusi számunk egy olvasói levele indulattal szólt egy korábbi cikkünkről. Nem kívántuk kommentálni a szélsőséges hangvételű írást (gondoltuk, az önmagát minősíti), inkább elnéző mosollyal illettük, de a beérkezett olvasói telefonok és élőszóbeli közlések meggyőzték … Tovább »
(Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I-II. Bevezető tanulmány és bibliográfia: Borsányi Ferenc, Bethlen Gábor Könyvkiadó 1994. I-XLVIII. + 334 + 334 oldal, 792 Ft)
HA NEM VOLNA FRIVOL a kifejezés ennek a könyvnek kapcsán, azt mondhatnánk: igazi csemege. A tudós rabbi átfogó … Tovább »
Tudnivaló, hogy a nagy Jehuda Löw ben Becalel addig tartózkodhatott ezen a földön – nem tudni, jutalomból vagy büntetésképpen -, ameddig minden gondolata a Tóra körül járt. A rabbi egész életét a Törvény tanulmányozásának szentelte, minden, amit tett vagy mondott, csak e szélesebb … Tovább »
Lődi Tamásnak
E CÍMET OLVASVA BIZONYARA SOKAKBAN fogalmazódik meg a kérdés: van-e objektív alapja két, jelrendszerében gyökeresen különböző művészeti ág – az irodalom és a zene – tartalmi szempontok szerint történő összevetésének, bizonyos azonosnak vélt motívumok kimutatásának? … Tovább »
„Nagyapáink jiddis nyelven beszéltek, szüleink németül, és mi, akik megmaradtunk, szülőföldünk nyelvét használjuk.”
EGY PRÁGAI ZSIDÓTÓL származik fenti megjegyzés, az európai zsidóság nagy részének nyelvi és kulturális történetét foglalja össze, a tizennyolcadik század … Tovább »
Gimes Katalin: Átkozottul sok szenvedés
(Götz): Mindennapi abszurdok
Rónai Ádám István: Az Ének ideje…
Götz Eszter: A megállóközökben sincs semmi
Gervai András: Woody Allen „gyilkos” komédiája
Az elfelejtett magyar expresszionizmus: Bokros Birman Dezső
Erős Ferenc: Hollybugyi
Berczeller … Tovább »
(Spiró György: T-boy (rémnovellák) AbOvo Kiadó, 1994., 172 oldal, 380forint.)
Huszonhét tömören szerkesztett „rémnovella” tölti meg Spiró György új kötetét. Hajmeresztőén lehetséges, sőt valószínű történetek – némi fikcióval, nem sokkal, megtoldva. Csatlakoznak ahhoz … Tovább »
Interjú Schweitzer József professzorral, az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatójával
Milyen állapotban találta a rendszerváltás a Rabbiképző Intézetet, s milyen eredményeket hozott az elmúlt fél évtized? Mi a helyzet ma, s milyen jövőkép vázolható fel a honi zsidó oktatás … Tovább »
Interjú Lippner Györggyel, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola igazgatójával
Mi hozza a Javne iskolába a gyerekeket?
Több okból jönnek ide a gyerekek. A szülőknek – kevés kivétellel – van valami közük a zsidósághoz s szeretnének erről többet tudni. Fontos szempont az … Tovább »
Philip Rothtal beszélget Alain Finkielkraut
– Több regényét is egyes szám első személyben írta. És hőseinek sok a közös vonása Önnel. Portnoy Newarkban nőtt fel, akárcsak Ön; David Kepesh, a The Professor of Desire (A vágy professzora) hőse egyetemi tanár, és ugyanazokról az irodalmi … Tovább »
Komoróczy Gézának
Az 1961-es évben Jeruzsálemben két esemény zajlott figyelemreméltó egyidejűségben: egyfelől kezdetét vette az Eichmann-per, amely a művelt köztudatban végül a „Gonosz banalitása” néven foglalta el helyét, ezzel is jelezve, hogy semmiféle kérdésre nem hozott … Tovább »
Apai nagyapám hajókovács volt. Foglalkozása elfelejtődött volna, ha kovácsmesterségéből származó stigmája erre nem emlékeztet. Munka közben a forró forgács egyik szemét kiégette. Üres szemgödrébe üvegszem került. Nem emlékszem, mikor vettem észre először, hogy csak az … Tovább »
Szarajevó. Ennek a városnak a neve nem csak a tenger szenvedést, mindennapi vért, ártatlan áldozatok tömegét jelenti, de egyben az európai civilizáció legfontosabb konfliktuscsomója is. A város lakói ellenállásukkal, hősiességükkel, s leginkább: életükkel fizetnek a kultúránkat … Tovább »
(Második, befejező rész)
„Felszabadult” pogromok
Bármilyen hihetetlennek tűnik, de tény, hogy Szlovákiában az antiszemitizmus a zsidók 95%-ának meggyilkolása után is elevenen ható erő maradt, amit bizonyos politikai erők képesek voltak a saját céljaikra felhasználni. Éppen … Tovább »
Könyvespolc
(Turczi István: Uram, nevezze meg a segédeit! Maecenas Könyvkiadó, 1993. 177 oldal, 200 Ft)
Ha valaki nem tud szabadulni rögeszméitől, általában reménytelen esetnek szokták mondani. Az emberek többsége nem tud szabadulni a rögeszméktől – úgyszólván az egész világ … Tovább »
Ben Jehuda: Nyelv és nemzet
Eliezer Ben Jehudáról (1858-1922) főként a beszélt héber nyelv újjászületésével kapcsolatban szokás megemlékezni. Az elsők között képviselte azt a nézetet, hogy a hébert a mindennapi érintkezés nyelvévé kell tenni, s nem pusztán a zsidó nép kulturális, … Tovább »
Kaczér Illés egyedülálló volt a magyar zsidó írók között, amennyiben mind saját életében, mind műveiben, áthidalta a hagyomány kötelékében élő, stetl-lakó kelet-európai közösségek és az emancipált, egyre inkább asszimilálódó városlakó zsidók közötti űrt. Főművében, … Tovább »
Velence, 1993
A világ jó ideje legnagyobb képzőművészeti mustrájának, a Velencei Biennálé területének közepét az idei kiállításon első pillantásra furcsa, félig épület-félig kertszerű pavilon foglalta el. Különös zavarodottságot okoz maga a helyszín is, mert az is park, … Tovább »