Az amerikaiak több mint harmada valamilyen mértékben „a zsidókat” hibáztatja a gazdasági válságért. A sajtó jobban tenné, ha nem firtatná egyes bűnelkövetők származását.
 

A holland liberálisok vezetője eltörölné a gyűlöletbeszédet és a diszkriminációt büntető törvényt. A holokauszt-tagadást sem tiltaná. A szólásszabadság mellett párttársai is kiállnak, de szélsőséges javaslatától elhatárolódnak.

Az európai baloldal befogadó és jóléti politikája zsákutcába jutott. A konzervatív szerző csak azt fájlalja, hogy a kudarcból sokszor nem a mérsékelt jobboldal profitál, hanem a szélsőségesek.
 

A politikai korrektség kultúrájával Európa háború előtti rémképeket üldöz. A hazai kulturális hagyomány térvesztése és a bevándorlók iránti toleranciamítosz oda vezetett, hogy az európaiak nem tudnak mit kezdeni a fundamentalista szélsőségekkel.

Nem igaz, hogy az iszlamizmus a középkorba vezet vissza. Modern jelenséggel állunk szemben, már csak azért is, mert globális.
 

Spanyolország politikai korrupció terén kezdi utolérni Olaszországot. A hasonlóság a közös múlttal magyarázható: a fasizmus bukása után mindkét országban elitváltás nélkül zajlott le a rendszerváltozás.
 

Tíz éve jelent meg a brit rendőrséget intézményes rasszizmus miatt elmarasztaló jelentés. Az igazságügyi miniszter szerint sikerült előrelépni az előítéletek elleni harcban. Mások szerint nem eléggé.
 

A gazdasági válságban újra előkerültek a régi antiszemita összeesküvés-elméletek. Mi magyarázza, hogy még azokban a távol-keleti országokban is terjednek, ahol zsidók gyakorlatilag nem is élnek?
 

A terrorizmus elleni harcot nem lehet pusztán fegyverekkel megnyerni. Az iszlám fundamentalizmus feletti győzelemhez a szélsőséges szervezetek eszméit terjesztő propagandaadókra is csapást kell mérni.
 

A decemberben elhunyt Samuel Huntingtonról még vitapartnerei is elismeréssel emlékeztek meg. Pedig a civilizációk harcának elmélete tudománytalan általánosítás, a bevándorlókra és a kultúrák keveredésére vonatkozó nézetei az apartheidet idézik.

A jobboldali párizsi napilap képmutatónak minősíti azokat a tüntetőket, akik Izrael gázai hadműveletei ellen tiltakoztak Franciaország és Európa szerte. A francia filozófus szerint a televízió és az iszlám találkozása új, veszélyes jelenség.

Sajtószemle napról-napra
2009. január 10.
Izrael- és palesztinbarát tüntetők véres összecsapása Oslóban
Hírszerző
Az ellentüntetők Molotov-koktélokkal, kövekkel és tojásokkal dobálták a zsidó állam támogatóit, izraeli zászlókat égettek. A helyi média szerint a nyolcvanas évek óta nem volt ilyen súlyos incidens a norvég fővárosban. Több tízezres, százezres tüntetések, tiltakozó akciók követték egymást az arab világban is.

A válság a korábban virágzó helyi lapok piacát is elérte. Az Egyesült Államokban a nagy napilapoktól a helyi újságokig a nyomtatott média minden szereplője bajban van.

A közelmúltban több kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy az alapvető politikai beállítottság az ember veleszületett tulajdonsága. Ha ez igaz, használ-e vajon a demokráciának, vagy árt?
 

Az iszlám szélsőségesek minden eszközt bevetnek a nyugatellenes háborúban. Ha a szenzációhajhász nyugati média hitelt ad a Nyugatot lejárató, botrányszagú, ám alaptalan híreszteléseknek, akkor akaratlanul is a terroristák malmára hajthatja a vizet.

A brit filozófus szerint a liberalizmus megfosztotta az életet etikai értelmétől. A liberálisok erkölcsön csak jogok és kötelességek együttesét értik. Régen az erények adták az erkölcs tartalmát. Talán egy új vallás visszahelyezi jogaiba az erényt.

Spanyolország máig nem nézett szembe a múltjával – véli a baloldali történész annak kapcsán, hogy a jobboldal a sebek felszaggatásától tart, miután egy vizsgálóbíró a Franco-rendszer köztársaságpárti áldozatait kezdte számba venni.

A terrorszervezetek alacsonyabb rangú tagjai a busás nyomravezetői jutalmak ellenére sem adják föl társaikat. Két amerikai politológus szerint a lojalitás oka nem a fanatizmus, hanem a jól felfogott érdek.

Oroszország nem tűri, hogy a szomszédban demokratikus átalakulás zajlik. Kínában virágzik a kapitalista kommunizmus. Pakisztánban tíz éve katonai diktatúra van hatalmon. Afrikában reneszánszát éli a diktatúra. Fukuyama szerint mégis győzött a liberális demokrácia.

Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász szerint a nyugati kormányok neoliberális elveket prédikálnak, de protekcionista intézkedéseket hoznak. Az álszent politika károsultjai azok a szegény országok, amelyek bedőltek az instant kapitalizmus guruinak.