Hosszas vita folyt arról, hogy legyen-e feltüntetve a vallási hovatartozás a népszámlálás kérdőívein, és ha igen, milyen részletezettséggel. Végül is egy szégyenlős kis rubrikányi hely jutott ennek a jelentős kérdésnek. Azóta vallási közösségek sokasága – magunkat is beleértve – folytat kampányt azért, hogy híveik vallják meg eme kérdőíveken is vallási hovatartozásukat.

Életének 80. évében, 2017. október 5-én elhunyt Giorgio Pressburger, magyar zsidó származású olasz író. Korábbi riportunkkal emlékezünk rá, melyben nyilatkozva felidézte saját és ikertestvére-írótársa, Nicola élettörténetét és pályaképét.

A nemzetközi világmegváltás, az emberi jogi és szociális mozgalmak után lefutott a kabbala őrület is: jelenleg a test és élettér optimalizálása tartja lázban a New York-i zsidó közösséget. A fenntartható fejlődés olyan központi kérdéssé vált, hogy a különböző irányzatok … Tovább »

Többször megcsípem a karomat, hogy nem álmodok-e. De manapság New Yorkban nem álmot látok. Talán inkább csodát. Váratlan szerencsét, vagy áldást. A zsidóság egyetlen háborítatlan aranykorát. Amilyen sosem volt, még a hispániai ariánusok és az első hispániai muzulmán hódítók … Tovább »

Mert Ön elfogadó, kíváncsi, kritikus és építő ember.
Mert Ön akkor is megtartja értékeit, ha az Önt körülvevő gazdaság és a társadalom éppen nem kedvez az értékeknek.
Mert Ön szereti az igényes folyóiratot.
Mert Ön tudja, a Szombat folyóirat jó ügy.

Még a másik nő volt. Néha összefeküdtünk, ez tartott össze. Vas Gábor
haldokolt Szegeden és agyonnyomtak a feladatok, az utazgatás, hogy nem
tudok mit mondani, amikor besárgult szemekkel rémülten néz, és azt
mondja: „A haláltól iszonyúan be vagyok szarva.”

A zsidósággal kapcsolatos paranoiákról szól Vinnai András Lefitymálva
című darabja, amelyet szeptember 24-én mutat be a Gólem Színház a Sanyi
és Aranka Színházban. Borgula András rendezővel zsidó és nemzsidó
színházról, közhelyekről és abszurditásról beszélgettünk.

Illegális döghúskifőzde Budapest közepén – Döghúsnyesedékekből készít
kutyaeledelt egy bezárt bolt volt alkalmazottja Budapest közepén. A
tevékenységre nincs semmiféle engedélye. Aligha lehetne. A hatóságok
mégis tehetetlenek. Hónapok óta dobálják az ügyet egymásnak. S közben az
orrfacsaró bűz egyre csak terjeng a Bajcsy-Zsilinszky úti ház körül, a
lakók egyre növekvő kétségbeesésére. 

Az örök magyar határpör folytatódik. A kavicsot a pocsolyába ezúttal Kertész Ákos író dobta be, aki szerint a magyar nép „genetikailag alattvaló”, „röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni”. Kertész kemény írására meg is jött a reakció jobbról, akik ismét magyargyűlöletet és Landeszmann rabbit kiáltottak. Nincs új a nap alatt, csak ugyanaz a dühödt és szomorú frusztráció balról-jobbról.

„Másfél órát álltam sorba a dedikálásra várók között, egyik kezemben Gyurcsány könyve, másikban a CD a városgazdálkodási javaslatommal. Mikor sorra kerültem, megmondtam, hogy két éve sikertelenül próbálom eljutatni hozzá az anyagot, mert a tanácsadói féltékenyen őrzik őt. Nevetett, de pár nap múlva fogadtak. Később az egész elakadt a pénzügyminisztériumban – Keller László levelét őrzöm, aki hosszasan bizonygatja, hogy ami másutt igen, Magyarországon miért nem működik.” 

Ómédinél evett utoljára jóízűen spenótot, aztán a folytatásban velük együtt veszett el az étvágya. Amíg Pénzeséket a szomszédjukból el nem hurcolták a Moskovits-téglagyárba, Menyétke hozzájuk járt kosztolni. 

Bármilyen abszurd, Malac a zsidó néppel érzi magát hasonlatosnak, és ki
is mondja, átélte fajtája genocidumát. Ez nagyon sok kérdést vet fel.
Mindannyian számos identitással rendelkezünk, mégis, legtöbben egy fő
alappillért keresnek, amire ráépíthető a többi, holott a több alappillér
mindig stabilabb. A kérdés az, bevállalható-e a társadalomban,
bármelyik elutasított tulajdonságunk?

Éppen annyi idő telt el a rendszerváltástól napjainkig, mint a két
világháború között. Csak hisszük e kétszer huszonegy évről, hogy mindent
tudunk róluk, homály fed sok mindent. Azt is jószerivel, hogy miért
került Anikó, a pesti polgárlány brit egyenruhában nyilas kivégzőosztag
elé. Most lenne kilencvenéves. Bokor László emlékriportja. 

Új kuratórium (és felügyelőbizottság) áll a Magyarországi Zsidó Örökség
Közalapítvány (Mazsök élén) – legkésőbb ez év szeptemberétől. A
kétharmad részben kicserélődött testület a honi zsidó politikában
felborult erőviszonyokról tanúskodik.

„Jól ismerem azt a kérdést, hogy kinek van joga Holokauszt Központot
vezetni. Mint az angliai Nottinghamshire egyik metodista lelkészének
fia, nem mondhatnám magától értetődőnek, hogy én alapítottam meg az
Egyesült Királyság Holokauszt Központját. Az sem tekinthető
nyilvánvalónak, hogy éppen engem választottak a Nemzeti Holokauszt
Emléknap elnöki posztjára.

Korábban  közöltük a szerző írását, melyre kérésünkre Czeizel Endre és
Venetianer Pál reflektált. Az alábbiakban a viszontválaszt olvashatják.
 

Venetianer Pál (1935)
a molekuláris biológia nemzetközi hírű
kutatója, az MTA tagja. 1994 és 1996 között az MTA Szegedi
Biológiai Központjának igazgatója.

A Síp utca szemmel láthatóan nem képes arra, hogy lebonyolítsa a
választásokat. A Budapesti Zsidó Hitközség Központi Jelölőbizottságának
(KJB) azt az ülését, amelyen a delegáltak a többes jelölés „bűnébe
estek” és Heisler Andrást is nominálták BZSH ügyvezető igazgatónak, a
Jelölő Bizottság utólag érvénytelenítette.

Tábor Béla 1939- es esszéje ma fontosabb, mint valaha. ’39-ben az, hogy a zsidóság önzésével magára haragítja a befogadókat és ezzel – létrehozva a dühös nácikat – öngyilkosságot követ el, hallatlan és meghallhatatlan állítás volt. Voltak túlzásai: a talmud-kritikája ijesztően … Tovább »

(…) magyarok bátorsága,
svédek gőgje,
szlávok tunyasága,
zsidók hitetlensége,
bajorok kicsinyessége,
görögök hízelgése (…) – kezdhettem volna előbb és folytathatnám tovább a népeknek a jellemzését az 1400-as évekből, de minek. Nyilvánvaló, hogy a jellemzést készítőknek … Tovább »