Iró, fílmforgatókönyv író. Dolgozott a Napi Világgazdaságnál, szerkesztette a Magyar Naplót és a Jak Füzeteket. Szerkesztő-műsorvezető a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztőségében, a Litera nevű internetes portál főszerkesztője, forgatókönyvírókat tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.  József Attila, Márai Sándor, a Szépírók Társasága, valamint az 1998-as Filmszemle díjak kitüntettje. Művei: Angyal és bábu (1990), A semmi könyvéből (1992), Eleven hal (1994), A huron tó (1998), Kész regény (2000 Szilasi Lászlóval), Elnézhető látkép (2002), Zsidó vagy? (2004)

2007. május 7. Állami akarattal ellenkező politikai sírgyalázás, antiszemitizmus (s ami még lehet: túszejtés, vörösbrigád-mágia) csak demokráciában lehetséges. Mert ott szabadság van. A szabadság oszthatatlan: beletartozik a gyávák, ostobák, politikai megváltók szabadsága is. … Tovább »

Dr. Harmai Gábor, az Érseki Papnevelő Intézet tanára, prefektus levelet írt a szerkesztőségünk által működtetett
www.antiszemitizmus.hu címére, melyben kritikai észrevételeket fogalmazott meg lapunk honlapjával kapcsolatosan. Termékeny eszmecsere alakult ki közöttünk, melynek lényegét az alábbi két cikk tartalmazza

Rövid betegség után elhunyt Székely Magda költő.Székely Magda, ez a nálam negyvenhárom évvel idősebb asszony– furcsa módon, távolról, de valami sajátos, bizalmas távolságban – a barátom volt, azt hiszem. Mindenesetre volt valami felszabadítóan bizalmas, pontosabban kitüntetően bizalmas távoli kapcsolatunkban. Ez nem nekem szólt, mindenkivel így volt, akit szeretett. A nagyság minden jele nélkül volt nagy költő és nagy ember. Számára hatvanhárom évvel ezelőtt valóban felfüggesztődött az idő, akkor, amikor az édesanyját elvitték mellőle meggyilkolni.

Március 1-én, a Király utcai Sirályban a konzervatív, vallásos zsidó ifjúsági szervezet, a Marom vitaestet rendezett, a fenti címmel. A vitaest előzménye az volt, hogy az Amerikai Konzervatív Mozgalom rabbigyűlése 2006. december 6-i döntést hozott, melynek értelmében a homoszexuális kapcsolatok bizonyos formái megengedhetők.

Egy kötetben, azaz egyszerre olvasni egy életmű összegyűjtött verseit valahogyan mindig regényszerű, városszerű élmény. Regényszerű, hiszen olyan, mint egy indigóra másolt önéletrajz. Az Útérintő esetében az időbeli fesztáv, az első vers és az utolsó darab születése között majdnem hatvan évet fog össze. Már az elképesztő, hogy ekkora idő így kézbevehető, hát még az, hogy Gergely Ágnes költészete micsoda mítikus és konkrét idősíkokat hidal át, szertefutó rendezettségével.Egymás után olvasva a maga idejében külön-külön szerkesztett, és kiadott verseskönyveket, tendenciákat, elmozduló, valahonnan valamerre tartó irányokat vélünk felfedezni.
 
 

2004 júniusa óta huszonnégy magyar képviselő is részt vesz az Európai Parlament munkájában. A Szombat megkereste a négy magyar parlamenti párt egy-egy képviselőjét, hogy válaszoljanak az olvasóinkat érdeklő kérdésekre: létezik-e együttműködés a magyar képviselők között?; hogyan fogadta az EP az új, szélsőjobboldali frakció létrejöttét?; mi a frakciók álláspontja az iszlám fundamentalizmussal, illetve a közel-keleti válsággal kapcsolatban?

Néhány éve még parázs viták zajlottak a Mazsihisz közgyűlésén – pedig akkor sem volt valódi demokrácia. Akik kritikusan léptek fel az elmúlt években, azokat a Zoltai Gusztáv vezette apparátus eltávolította a hatalomból. Az április 22-i választáson néhány önálló javaslatot tettek vezetőségi tagokra, és az egyik alelnökjelölt helyett egy másikat szavaztak be – eddig terjedt a kurázsi a tisztújító közgyűlésén. Egy bíráló szó sem hangzott el, noha tavasszal számos külső kritika érte a Mazsihiszt az 1%-os kampány, a március 15-i otthonmaradásra biztató megnyilatkozás és az antiszemitizmus növekedésével kapcsolatos politikai helyzetértékelés kapcsán. A zsinagógai választásokon országosan mindössze néhány száz ember vett részt. Ennek ellenére egyhangúan újraválasztották az elnököt és az ügyvezető igazgatót. (A szerk.)

Április 22-én Franciaországban elnökválasztást tartanak. Ha a választás első fordulója nem lesz eredményes – és erre minden esély megvan –, akkor május 6-án második fordulóra kerül sor. Ketten pályáznak reális eséllyel arra, hogy az Élysée-palotába költözzenek: Nicolas Sárközy belügyminiszter, a jobboldali kormánypárt, az Unió egy Népmozgalomért jelöltje, illetve Ségolène Royal, akit a baloldali ellenzék fő ereje, a Szocialista Párt kíván elnökké emelni.

„Én úgy vagyok a hitközséggel, mint a magyar futballal: már egyáltalán nem érdekel.” Zsidó ismerősöm válaszolt ekképp érdeklődésemre: értesült-e az áprilisban esedékes hitközségi választásokról. Fogalmam sincs róla; nem érdekel; tudod, mi a véleményem róluk – így reflektálnak a fenti kérdésre (magukat a zsidó közösségben exponáló) értelmiségiek.

„Ez az én hazám, itt akarok élni, ne vegyétek el népem szabadságát” – énekli Tallin óvárosának főterén egy hatalmas gyerekkórus: száz meg száz szőke gyerek, élükön egy észt nemzeti viseletbe öltözött karnaggyal. A megakoncert végén a karnagy – aki mintha egy Andersen meséből lépett volna elő – az angol királynőhöz lép, és mélyen meghajol. 

Nátán Alterman és Jehuda Ámicháj a héber költészet 20. századi klasszikusai. Uri Asaf fordításában közöljük verseiket.

A Yad Vasem által adományozott „Világ jámborai” címet a mai napig 21 ezer ember kapta meg. A legtöbben (sokak számára ez talán meglepetés) – 5733-an – lengyelek, majd utánuk következnek a hollandok, 4513-an. 600 magyar érdemelte ki ezt a kitüntetést. 60 moszlim zsidómentő – csaknem mindegyikük boszniai vagy albán – kapta meg a „Világ Jámborai” címet, ám arab nincs közöttük. Illetve, eddig egy arab sem volt közöttük, most azonban,  Dr. Robert Satloff amerikai kutató felterjesztette a Yad Vasemnek az 1997-ben elhunyt Haled Abdel Wahab tunéziai földbirtokos nevét és kérte, hogy részesítsék a „Világ Jámborai” kitüntetésben.

Ahogy azt korábbi cikkünkben írtuk, Edgar Bronfman, a Zsidó Világkongresszus elnöke, egy telefonos körkapcsolás során jelentette be 2007. március 14-én, hogy megválik Israel Singertől, aki 1972 óta dolgozott a ZSVK-nak.

A Zsidó Világkongresszus (ZSVK) köreiben megütközést keltett, hogy a szervezet elnöke, Edgar Bronfman teljesen váratlanul ­ egy telefonos körkapcsolás keretében – értesítette őket: Israel Singer korábbi főtitkár „már nem tartozik a ZSVK kötelékébe”. 

Egy halott tragédia, tíz halott hatalmas tragédia, hatmillió halott statisztikai adat. Ez ellen a téves közhiedelem ellen kíván küzdeni immár Magyarországon is a német-magyar Stolpersteine (körülbelül: kőakadályok)-projekt. Európa-szerte egyre több városban lehet találkozni Günter Demnig alkotásaival.
 

– Halló, jó napot kívánok, egy lehetséges távoli rokona megbízásából keresem Önt. Ugye unokaöccse annak a Klein Mózesnek, akinek a felesége annak idején… Talán e cikk olvasói között is vannak, akik kaptak már meglepődve – váratlanul – hasonló telefonhívást. Bizonyára volt, akit talán sosem látott, távol élő unokatestvérrel, vagy rég elfeledett rokonokkal hozott össze így a sors, vagyis a családfakutató. Még olyan szerencsések is vannak, akiknek esetleg váratlan örökség pottyant így az ölébe, míg másoknak szomorú, vagy éppen kellemetlen családi titkok szakadtak a nyakukba a múltból.

Az 1976-ban rendezett Miss Universe-t a világ nagy szépségkirálynő-versenyeinek során először izraeli versenyző nyerte meg. Zsidó szépségkirálynők azonban többször is diadalmaskodtak különböző nemzetközi szépségversenyeken.

Az alábbi írás nyolc karikatúra segítségével kísérli meg bemutatni, hogy a mai demokratikus nyugati világ, ezen belül is elsősorban Európa egyik legfontosabb véleményformáló eszköze, a mértékadó sajtó Izraellel kapcsolatos narratívája többrétegű. Miközben – forma szerint – a napi politikai történéseket és ezek hátterét mutatja be, a mélyben mindez időről-időre összekapcsolódik a zsidósággal kapcsolatos (elő)ítéletekkel, akár a legrégebben rögzült hiedelmekkel. 

– Szülei egy diktatúra kiszolgálói voltak, egyben annak a rendszernek a bürokratái, amelyik önt és társait megfosztotta állampolgárságuktól. Melyiket volt nehezebb feldolgozni? – Igazán azzal volt szörnyű szembesülni, hogy azok a szülők, akiket én ismertem, 1945 és 1953 között az ÁVH-nál dolgoztak.