Több iráni hadihajó is beúszott a Földközi-tengerre, ami precedens értékű: az iráni iszlám forradalom óta nem járt perzsa hajó az övezetben. Most a hírek szerint közös gyakorlatra érkeztek Szíriába, és a két ország tovább erősítené a katonai együttműködését. Szíria perzsa szövetségese, a többször nyíltan Izrael elpusztításáról nyilatkozó iszlamista Irán a szomszédos síita muszlim Hezbollah terrorszervezettel is jó kapcsolatokat ápol.

Érdemes eltűnődni azon különbségen, amely a két világháború közötti korszaknak a hazai politikára meghatározó befolyást gyakoroló két miniszterelnöke, Teleki Pál és Bethlen István nézetei között állt fenn a „zsidókérdés” megítélésében.
 

„Feltaláltam a rövid élet titkát!” – e szavakkal állított be egyszer Darvas Szilárd a Ludas Matyi szerkesztőségébe. Sajnos, igaza lett: alig múlt ötven éves, amikor éppen ötven esztendeje meghalt- Költőként indult, később közkedvelt humorista és konferanszié lett. Humoreszkjein kívül filmforgatókönyvet, librettót is írt: számos népszerű operett átdolgozása szintén az ő nevéhez fűződik.

 Maimonidesz vigasza a szenvedőknek Misné Tóra: Hilchot Tesuvá 3,11. RaMBaM (Maimonidesz, 1138-1204) a zsidó középkor egének legfényesebb csillaga, nemcsak éles elméjű gondolkodó és elismert haláchikus autoritás volt, de közösségével együtt élő, szenvedéseiben vele osztozó … Tovább »

A huszadik század volt – a Templom lerombolása óta először – a zsidó évszázad. A zsidók példátlan, az európai modernséget meghatározó kulturális-tudományos teljesítménye és politikai radikalizmusa, majd az európai zsidóság kiirtása (a második világháború centrális eseménye, nem is olyan titkos lényege), Izrael állam megalapítása és védelme a szovjet tömb által támogatott arab hadseregekkel és gerillákkal szemben…

Tom Segev: Simon Wiesenthal. The Life and Legends. London: Jonathan Cape, 2010. 482 Pgs. A héber eredetiből angolra fordította: Ronnie Hope.

Tom Segev az izraeli „új történészek” egyik legismertebb reprezentánsa. E csoport az elmúlt évtizedek során kulcsszerepet … Tovább »

Daniel Cohn-Bendit már diákként igazi liberális volt, aki a 68-as párizsi tüntetések szószólójaként új társadalmat álmodott meg. Soha sem a hatalom érdekelte, a kormányzati pozíció. Inkább vállalta a száműzetést, az ellenzékiséget, de számára az eszme mindig szent és sérthetetlen maradt. Nyugat-Európában ma is ugyanúgy odafigyelnek arra, amit mond, mint harminc évvel ezelőtt.
 

Mindennek, ami Izraelben történt velem, ez a másnaponta ismétlődő lótrágya-takarítás adja a hátterét, az istálló ugródeszkaként szolgált kalandjaimhoz, egyúttal erős vár is volt, amelybe bármikor visszatérhettem. A kibuc ma az új bevándorlók lábtörlője, egy másik kornak azonban alapmítosza.

20 év. 200 lapszám. Három szerkesztő. Ennyien nézik át két évtized közleményeit, hogy néhányat – a lehető legnagyobb tárgyilagossággal és a lehető legnagyobb szubjektivitással – válasszanak a válogatásszámhoz. Szempont ezernyi, a feladat lehetetlen. Bármit hagyunk ki, frusztráltak vagyunk, mintha – mint mondják – az egyik kezünket vágnánk le.

Izrael Állam két nemzetközi születési anyakönyvi kivonattal jött a világra, mindkettő a zsidó nép eljövendő nemzeti otthonáról, avagy a zsidó államról beszélt. A Népszövetség 1922-ben törvénybe iktatta a zsidó állam létrehozásának nemzetközi támogatását, melyet az ENSZ felosztási terve 1947-ben megerősített.

2010-ben emlékezünk Lucien Hervé születésének 100 évfordulójára. Az alkalom kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a Szépművészeti Múzeumban állítsunk méltó emléket a magyar és nemzetközi fotótörténet jelentős alakjának. Fotóiból szerte a világon több mint 150 alkalommal, Magyarországon 1963 és 2008 között kevesebb, mint 10-szer rendeztek önálló kiállítást. E kiállítások kevés kivétellel tematikus kamara-kiállítások voltak. A korábbiak tematikáját a művész maga válogatta, míg az utóbbi évtizedek tárlatai egy-egy aktuális téma köré szerveződtek.
 

Koen Peeters flamand író A Nagy Európai Regény című kötetét a szerző jelenlétében mutatták be október 18-án. A regény tétje nem kevesebb, mint hogy lehet-e Európában múlttudat és identitások nélkül élni. Gyógyíthat-e a feledés, vagy egy emlékezet- és identitásvesztett világban az érzelmek is elenyésznek. A Gondolat Könyvkiadó „Akcentusok” sorozatában megjelent kötet lapunk főszerkesztője által írt előszavát közöljük és egy részletet a regényből.
 

Tuvia Tennenboim 1994-ben alapította a New York-i Zsidó Színházat, melynek azóta rendezője és igazgatója. Az utolsó zsidó Európában című darabját május 28-án és 29-én mutatták be a Tűzraktérben, saját rendezésében, a radikális Szabadidő Színház és a Budapesti Zsidó Színházból Salto Mor(t)ale társulattá vált színházi csapattal. Az interjú is itt készült.

Hogyan emlékezünk meg egy klasszikus íróról? Úgy, hogy fényesre csiszoljuk a sírkövét? Vagy úgy, hogy hamis pátosszal könnyezünk az emlékművénél? Netán úgy, hogy elzengünk néhány agyonhasznált és -koptatott közhelyet? Vagy pedig úgy, hogy megpróbálunk minél többet megtudni … Tovább »

A zsidók, a keresztények és a muzulmánok Istenét számkivetették, ez a számkivetettség a mi megosztottságunk eredménye. A szövetségek Szövetségének felkutatásával azt szeretnénk elérni, hogy a három vallás közt teljes legyen az elismerés, és valódi a megbékélés, hiszen mindhárman … Tovább »

1920. szeptember 21-én szavazta meg a Nemzetgyűlés a XXV. törvénycikket, az úgynevezett numerus clausus (zárt szám) törvényt, amely az első világháború utáni Európa első antiszemita törvénye volt. A Holokauszt Emlékközpont október 14-én nyíló történeti kiállítása és a hozzá kapcsolódó nemzetközi konferencia e törvényt helyezi a középpontba, bemutatva a hozzá vezető utat, fogadtatását a Népszövetségben, s létrejöttének máig ható következményeit.

Minden felvilágosult, gondolkodó ember számára világosnak kell lennie, hogy a bibliai idézet, mely szerint „uralkodjék a tenger halain és az ég madarain és a barmokon, meg az egész földön és minden csúszómászón, amely a földön mozog” nem a zsarnoki uralomról, nem egy zsarnokról beszél, aki durván bánik népével és szolgáival, hogy saját vágyait és szeszélyeit kielégítse. 

Kos szarvával jelezzük lelkünknek és testünknek nagyünnepeink közeledtét. Felteszem a kérdést: Milyen lehet egy kívülállónak a reggelenként megszólaló sófár hangja? Először egy, aztán három szaggatott, majd kilenc rövid, végül egy nagyon hosszan zengő hang. Mindegyiknek külön jelentősége van.
 

A zöldpártok hívei idegenkednek a tekintélyelvű konzervatív pártoktól… A szekularizáció és modernizáció gyermekei. Urbánusok. A zöldek haszonélvezői a jóléti társadalomnak, de egyúttal a fogyasztói társadalom kritikáját is nyújtják. Kialakul egy kulturális-fogyasztási miliő, mely az ún. „poszt-materiális” értékek híve: számára nem az anyagi gyarapodás a legfontosabb, hanem az „értelmes élet”…

Matthew Paul Miller rekonstrukcionista, azaz liberálisan vallásos zsidó családban született Pennsylvaniában. Tizenhat éves korától Izraelben tanult, ahol rálépett a bál tsuvai rögös útra. Az egykor füvező és rastafrizurát viselő Miller ortodox lett, keresztnevét lefordította héberre: Matisyahu, s most egy New York-i lubavicsi közösség tagja. Emellett kitűnő és méltán elismert reggae-énekes.