Az utóbbi években több fontos elemzés jelent meg a magyar zsidók kifosztásáról, talán a legismertebb Vági Zoltán és Kádár Gábor könyve, a „Hullarablás – A magyar zsidók gazdasági megsemmisítése” című munka. A magyarországi zsidóság vagyonának sorsát a legtöbb adattal alátámasztott módon, csak az 1938-1949 közötti időt vizsgálva Botos János történész, egyetemi docens legújabb, 2015-ben publikált könyve mutatja be.[*]

Cionista ellenállók, akik fütyültek a nácikra és a nyilasokra

Gáli József (Gyula, 1930. febr. 10. – Bp., 1981. márc. 5.). író, költő, drámaíró mára feledett alakja a 20. századi irodalomnak, s a hősök panteonjában sem jutott neki hely. Sokszor halt meg, de sohasem jókor.

Életének 87. évében hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Kertész Imre. Vele készült interjúnkkal emlékezünk rá.

Hóman Bálint történelmi, jogi megítéléséről vitáztak az Akadémián

– Hóman Bálint két világháború közötti történész, kultuszminiszter megítéléséről, politikai, kultúrpolitikai szerepéről és az antiszemitizmushoz való viszonyáról vitáztak az Akadémia jogtudományi … Tovább »

Január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján az Uránia Nemzeti Filmszínház (1088 Bp., Rákóczi út 21.) a Hajnali láz, Az Eichmann show és a Saul fia című alkotásokkal, valamint Szilágyi Varga Zoltán Mementó című animációjával emlékezik meg az áldozatokról. Január 30-án, az emléknaphoz kapcsolódva műsorra tűzik az 1984-ben Oscar-díjra jelölt Jób lázadását is.

Égetően fontos ez a probléma, ugyanakkor úgy érzem, képtelen vagyok megválaszolni ezeket a kérdéseket. Ambivalens, vagyok, nagyon is.

Gárdos Péterrel beszélget Szentgyörgyi Rita

A Szombat áprilisi számában körkérdést intéztünk a magyar zsidó közélet néhány szereplőjéhez illetve jó ismerőjéhez arról, honnan hová jutott a magyar zsidóság 25 év alatt.

Dr. Lőwy Adolf, Marcali utolsó főrabbija

Presser Gáborral interjút készíteni könnyű, mert rengeteg mesélnivalója van, és nehéz, mert az annyira rengeteg, hogy valójában interjúkötetet kellene készíteni vele. Lassan ötven éve van a pályán. Régi gyerek vagyok – jegyzi meg lakonikusan, amikor találkozunk a Vígszínházban.

Aki nincs – így hangzik Forgách András 1999-es könyvének címe, amely a héber Zehuze (jelentése kb. „Ez van”) címet viselő, nagyszabású prózakísérlete közvetlen előzményének, szerves részének, avagy ellenpárjának tekinthető.

„Az utcán járkáltak fegyverrel, nem szaroztak.

Ha valahol vész volt, abban a pillanatban lőttek. Ezek ilyen vagány zsidók voltak.

Sokakat hazavágtak és lerendeztek.”

Több száz civil szervezet, alapítvány és magánszemély nyert összesen 1.8 milliárd forint kormányzati támogatást a Civil Alaptól a magyar holokauszt emlékév alkalmából kiírt pályázaton tavaly. A nagyobb összeget elnyert pályázatok közül néztünk meg közelebbről tízet. Közülük egy visszaadta a támogatást, négyen halasztást kértek, egy projekt gazdáját pedig nem sikerült elérnünk. Öt pályázó viszont, saját beszámolója szerint, megvalósította vállalását. Közülük hármat (egy honlapot, egy komplex drámapedagógiai workshopot és egy folyóiratot) bárki megtekinthet.

Nicolas Roth (Róth Miklós) visszaemlékezése Tizenhat évesen Auschwitzban címmel jelent meg. A kiváló memóriával megáldott, ma is Párizsban élő szerző már a világháború befejeződése után jegyzeteket készített az iszonyatos megpróbáltatásról, amin keresztülment, de csak fél évszázaddal később írta meg az emlékeit. Bepillantást nyújt a tábor mindennapjaiba, megörökíti a „munkával történő megsemmisítés” borzalmas mechanizmusát. Pontos, eddig csak töredékesen ismert képet rajzol Auschwitz belső, emberi viszonyairól. A könyv Pelle János fordításában, a Debreceni Zsidó Hitközség és a Merkava Kiadó gondozásában jelent meg.

Nemzetközi tanárképzési program magyar résztvevőkkel és oktatóval a Soá Alapítvány szervezésében

Kapedli és kokárda
A Szombat körkérdése a 21. századi magyar-zsidó identitásról.

Forma és tartalom összefüggései Jancsó Miklós egy vagy több filmjében – ezzel a témával hirdetett esszépályázatot fiatal, pályakezdő filmkritikusok, esztéták, történészek számára a Filmkultúra folyóirat, az „Urbán Mari barátainak és tisztelőinek köre”, valamint a Francia Új Hullám Kiadó.  Urbán Mária filmkritikus, a Filmkultúra volt főszerkesztője idén lett volna 60 éves.

Az alábbiakban a zsűri különdíjasának esszéje olvasható.

Nehogy már nekem azt kelljen nézni valakiben, hogy nem volt-e a dédapja csendőr, vagy nem volt-e a nagyapja ávós – mondja Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

„1924-ben születtem. Az egész életemet meghatározta a fasizmus. Szüleimnek már gyerekkoromban megélhetési gondjai voltak az antiszemitizmus miatt. Anyám kalaposságot tanult, apám fuvarozást vállalt bérkocsival. Később állandóan munkaszolgálaton volt, távol tőlünk. Annyi jövedelmük nem volt, hogy engem eltartsanak: a nagymamámnál voltam, akinek fűszerüzlete volt. Ott nőttem fel.”