Összesen 55 találat (1 - 20) : Ungváry Rudolf.
Bernovits Vilma Ferencváros egyik legnagyobb embermentője, akit zsidó embertársai megsegítéséért 1944. december 27-én a nyilasok elhurcoltak és a Dunába lőttek.
Emlékművének avatására a Boráros téren kerül sor, a Petőfi híd lábánál, 2025. április 16-án 11 órakor.
Beszédet … Tovább »
A badacsonyi bazaltbányában működött kényszermunkatábor története hiányzik a történelemkönyvekből, iratai eltűntek. Létére pedig sokan emlékeztek, a legidősebbek még emlékeznek is, de úgy tűnik, hogy ez a sötét folt zavaró epizód a bazaltbányászatból felvirágzott város … Tovább »
Én még elcsíptem és érzékeltem azt a csendet, azt az összeszorított szájú némaságot, ami Tapolca megcsappant lakosságú utcáinak jellemzője lehetett 1945 őszén, az első olyan szüreten, mikor a még zsidó tulajdonosok által irányított metszés gyümölcsei a Tapolca körüli hegyoldalak … Tovább »
Ungváry Rudolffal beszélget Várnai Pál.
Noha korábban jelentek meg már szépirodalmi írásai, Önt mégis elsősorban publicisztikájáról ismerik az olvasók. Most azonban nem akármilyen regénnyel állt elő. A Balatoni nyaraló egy családtörténet ürügyén több száz évet átfogó … Tovább »
Megjelent a 2019. novemberi Szombat! Keresse a jobb könyvesboltokban és a nagyobb újságos standokon, vagy válassza a könnyebb megoldást:
Fizessen elő a Szombatra!
A Szombat megvásárolható a Relay nagyobb újságos standjain, valamint az alábbi könyvesboltokban:
Láng … Tovább »
„A megtévesztési hadjárat még Auschwitzban is folytatódott. Adtak egy levelezőlapot meg egy ceruzát – mondotta tanúvallomásában Földi Márton – és ránk parancsoltak, hogy írjunk a családunknak. Én a nővéremnek írtam, Budapestre. A szöveget egy SS-legény vagy egy kápó diktálta. … Tovább »
Több mint egy évtizede jelent meg Gyáni Gábor „Helyünk a holokauszt történetírásában” című, komoly vitát kiváltó írása (Kommentár, 2008/3), melynek lapjain a neves történész a magyar kutatások módszertani gyengeségeire, továbbá nemzetközi jelenlétének meglepően alacsony … Tovább »
Szilágyi Ernő kisnyugdíjasként élt a korai Kádár-rendszerben, s szűk tanítványi körét rendhagyó gondolatokra, Nietzsche, Platón, Jézus tanaira oktatta. A fűtetlen szobában, margarinon és kenyéren élő mesterről senki sem tudta, hogy 1944-ben Adolf Eichmann tárgyalópartnere, Kasztner … Tovább »
A berlini Fal leomlását követő negyedszázadon át úgy látszott, Németországban helyreállt a normalitás. Nem pusztán a kettéosztott város és ország újraegyesítése, a hidegháborús hadiállapot ért véget, hanem véget érni látszott a nemzetiszocialista rémállam folytán a hallgatólagos … Tovább »
Meghívó a Raoul Wallenberg Egyesület megemlékezésére
A Jelenkor márciusi számát a lap által rendezett, Az emlékezés feladata című konferencián elhangzott beszélgetés részletével ajánljuk. Németh Gábort, Szántó T. Gábort és Ungváry Rudolfot György Péter kérdezte.
A Jelenkor Az emlékezés feladata című holokauszt-konferenciája kiállításmegnyitóval veszi kezdetét. A Cseri László és Valkó László képeiből készült – 2014. december 23-ig megtekinthető – kiállítást Havasréti József nyitja meg.
Schmidt Máriának a Heti Válasz 26. számában megjelent írása provokáció és hadüzenet. Sokan úgy gondolják, nem érdemes rá válaszolni, mert az a válaszadót is lealacsonyítja. Én nem így látom. A szerző átlépett egy határt, s jobb, ha tisztán látjuk, mi ez a határ.
Lévai Júlia: A magam nevében írtam
A Tájkép emlékezetpolitikai csaták közben című írásból egyértelműen kiderül, hogy annak szerzője, Szántó T. Gábor azt tartaná jónak, ha a vészkorszak emlékezete a magyar emlékezetközösség szerves részévé válna. (Ez az óhaja a helyzet … Tovább »
A vészkorszak emlékévének méltóságát fenyegeti a szellemében és küllemében egyaránt méltatlan Szabadság téri emlékmű terve, és az elhamarkodott ötletet kísérő kommunikáció is.
Ha a Mazsihisz és a többi szervezet részt vesz a holokausztév állami megemlékezéseiben, az rosszabb a Zsidó Tanács egykori gyávaságánál is – fogalmazott az író a DK rendezvényén.
Tudósítónk szerint több ezren gyűltek össze a Klubrádió melletti
szolidaritási tüntetésen a Magyar Rádió épülete mellett a Pollack Mihály
téren.
Johanna Adorján magyar származású német újságírónőt meglepte, hogy néhány hete, amikor könyvének magyarországi megjelenése alkalmából Budapesten járt, egy magyar újságírónő csodálattal beszélt arról, milyen őszinte a könyvben. – Mire gondol? – kérdezte az írónő – arra, hogy megírta: nagyszülei a kilencvenes évek elején öngyilkosok lettek? – Nem – hangzott a válasz – hanem arra, milyen őszintén beszél zsidó származásáról.
Néhány meszes agyú Horthy-imádót leszámítva van-e bárki, aki elhiszi, amit jónéhány szoclib közíró delirál a ’30-as évek visszatértéről? Matuzsálemi korú nyugdíjas csendőrök és leventeoktatók, egykori irredenta legényegyletek és fajvédő diáktársaságok aggastyán hírmondói valószínűleg reményteljes elégtételtől csillogó szemmel olvasnák sydney-i, clevelandi vagy torontói öregotthonukban Ungváry Rudolf cikkét. Könnybe lábadt tekintettel értesülve arról, hogy jönnek a régi szép idők, restaurálódik a horthysta kormányzat, mert az Orbán – egyem meg a szívét – újra bevezeti.
Ungváry Rudolf író szerint színtiszta politikai antiszemitizmus az egyik szélsőjobboldali lap címlapja, amelyen Szent Gellért püspök látható, jobb kezében a kereszt helyett egy menorával. Az újság azt kérdezi az olvasóitól: „ezt akarjátok?”.