Tábor Béla 1939-es esszéje ma fontosabb, mint valaha. ’39-ben az, hogy a zsidóság önzésével magára haragítja a befogadókat és ezzel – létrehozva a dühös nácikat – öngyilkosságot követ el, hallatlan és meghallhatatlan állítás volt. Voltak túlzásai: a talmud-kritikája ijesztően … Tovább »

…Szememben alapvetően hibás Tábor Béla megközelítése, aki valamiféle „szellemi esszenciának” tekinti a zsidóságot, s a zsidóság (benne a magyar zsidóság) problémái megoldásaként a zsidóság „lényegéhez”, „küldetéséhez” való visszatérést javasolja.Válasz Tábor Béla: A zsidóság két útja című könyvével kapcsolatos körkérdésünkre 

Louise von Dardel szerint nagybátyja, Raoul Wallenberg a mai fiatalok számára is példakép lehet.

A lét és nemlét közti álomban egyensúlyozó zsidóságot annak idején a
szerző azzal a felébresztő kérdéssel törekedett szembesíteni, hogy
akar-e létezni, vagy sem…Talán nem túlzás megállapítani, hogy már maga ez a kérdés is része a
tradíciónak, melyet ilyen élességgel Illés tesz fel elsőként a Karmel
hegyén. Válasz Tábor Béla: A zsidóság két útja című könyvével kapcsolatos körkérdésünkre

Van-e valóságalapja az antiszemitizmus általa vázolt koncepciójának,
vagy a szerző önsorsrontóan – az 1930-as évek zsidóellenes szellemétől
befolyásolva – bírálja a zsidóságot? Mennyiben lehet érvényes Tábor Béla
kritikája a mai (magyar) zsidóságra? Mennyiben
változtatja meg a holokauszt és a zsidó állam megalakulása az általa
felvázolt gondolati kereteket?

Talán egyetlen veszély sem okoz akkora gondot a világnak ma, mint az,
hogy Irán belátható időn belül rendelkezik nukleáris fegyverekkel és a
célba juttatásukhoz szükséges eszközökkel.

Az Észak-Erdélybe visszatérő zsidók demográfiai szerkezete igencsak
csonka képet mutatott. A fiatalok és a középkorúak, illetve a férfiak
felülreprezentáltsága a túlélők között több problémát is felvetett.

A semmit nem felejtő és soha meg nem bocsátó Moszad-ügynökök újabb
kanyarja ezúttal a Kelet-Berlinnek álcázott Budapestre visz, ahol három
lelkes, de ügyetlen zsidó fiatal próbál elbánni egy megkötözött,
hatvanéves nőgyógyásszal. Aztán mégis egy hetvenes éveit taposó
matrónára marad a bosszú.

Ami nálunk történik, igazi apartheid! – mondja telefonon Naomi. Remeg a
hangja a dühtől. Nála az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy a város
büszkeségét, a szupermodern villamost is szegregálni akarják:
elválasztanák benne a nőket a férfiaktól.

Londonban élő magyar író. Évtizedekig a BBC munkatársa volt, három évig Münchenben, a Szabad Európánál is dolgozott. Jelenleg az Info rádió londoni tudósítója. 24 éven át művészeti galériát működtetett a londoni Hamsteadben. Beszélgetésünk apropója népszerű könyvének … Tovább »

Téved, aki a tradíciótiszteletet és a modernizációt vagy-vagy viszonyban képzeli el; aki társadalomszervező elvként képes csak az egyiket, vagy csak a másikat elgondolni. Ami magyarországi viszonyaink között azt is jelenti, hogy talán a népi és az urbánus kifejezéseket is ideje volna kivonnunk aktuális szókészletünkből, és nyugodtan átadhatjuk őket az irodalomtörténetnek.

A hétfői összecsapás annál a kórháznál robbant ki, ahol a vasárnapi
erőszakos cselekmények halálos áldozatainak holttestét tárolták. Az
összetűzés néhány órával azelőtt történt, hogy a kairói kopt keresztény
katedrálisban megkezdődött volna az áldozatok tiszteletére tartandó
gyászszertartás.

Rosszkor volt jó helyen a Nemzetközi Vegyépszer Zrt.: a társaság líbiai
vállalkozásának székhelyéül választott Al-Zawiyah városa a hónapok óta
tartó fegyveres harcok során jó párszor cserélt gazdát. Mindez meg is
látszik épületein, köztük a Vegyépszer International Libya Branch
(VILBO) székházán, amely oldalán hatalmas lyuk tátong. Környéke idővel a
romeltakarítóké, újjáépítőké lehet. Köztük talán a Vegyépszeré, amely
eredetileg is építeni érkezett a sivatagba.
 

Lehangolhatta az összeesküvés-elméletek kedvelőit az a napokban
nyilvánosságra került jelentés, miszerint a Palesztin Hatóság
vizsgálóbizottsága Mohamed Dahlant, a Fatah egyik volt vezető
politikusát vádolta meg Jasszer Arafat megmérgezésével. Az arab világban
mindmáig magától értetődő alapigazságnak számított, hogy Arafat
haláláért Izrael a felelős.

“Ne merj mosolyogni, zsidó fattyú” – elítélik-e Képírót?
Képíró Sándor egykori csendőr-százados “újnyilas barátai” hasonló
módszert alkalmaznak, mint vészkorszakbeli elődeik: hőbörgéseikkel és
izomzatukkal próbálják megfélemlíteni a csendes többséget. Mindezt a
Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának épületében. Ha a II. világháború
során elkövetett háborús és népellenes bűncselekmények miatt folyó
perben felmentő ítélet születik, hősként ünnepelhetik a 97 éves
vádlottat, ha elmarasztalják, újabb ürügy adódik a vérszagú zsidózás
folytatására. 

Tábor Béla 1939- es esszéje ma fontosabb, mint valaha. ’39-ben az, hogy a zsidóság önzésével magára haragítja a befogadókat és ezzel – létrehozva a dühös nácikat – öngyilkosságot követ el, hallatlan és meghallhatatlan állítás volt. Voltak túlzásai: a talmud-kritikája ijesztően … Tovább »

Hatvanhét: ezekben a napokban lesz ennyi esztendeje, hogy 1944. április 7-én a náci Németország legtitkosabb, legjobban őrzött haláltáborából, Auschwitz-Birkenauból megszökött két fogoly, a szlovákiai Rudolf Vrba és Alfred Wetzler. Felbőgtek a szirénák, kutyás SS-őrök vizsgálták át a táborrészeket, járőrök fésülték át a szomszédos területeket. A szökevényeknek, ha kézre kerülnek, esélyük sincs: a láger főterén akasztották fel mindazokat a menekülőket, akiket utolértek, miközben indulók szóltak a hangszórókból.

Mindennek, ami Izraelben történt velem, ez a másnaponta ismétlődő lótrágya-takarítás adja a hátterét, az istálló ugródeszkaként szolgált kalandjaimhoz, egyúttal erős vár is volt, amelybe bármikor visszatérhettem. A kibuc ma az új bevándorlók lábtörlője, egy másik kornak azonban alapmítosza.

Nathan Sharansky, a legnevesebb szovjet „refuznyik” volt. Kémkedés vádjával kilenc évet töltött szovjet börtönökben és kényszermunka-táborokban, mivel nem volt hajlandó felhagyni a kivándorló útlevélért folytatott küzdelmével. 1986-os szabadulása után alijázott, Izraelben közéleti szerepet vállalt, majd a nagy szovjet alija időszakában az orosz ajkúakat képviselő pártot alapított (Jiszrael Baalija).

1992 egy derűs tavaszi napján futótűzként terjedt a lakóházban a hír: Fritz Józsika négy küzdelmes év után abbahagyta a hegedülést. Az emberek fellélegeztek, a folyosókra tódultak, egymás hátát lapogatták: hát ennek is vége! Amúgy maga Fritz József is elismeri, hogy a hegedűhöz szemernyi tehetsége sem volt. A zeneiskola előkészítő évfolyamában lényegében nem produkált semmit, az elsőben kicsit még ehhez képest is visszaesett, ezért a másodikban az elsőt ismételte meg, a harmadikban pedig már csak felejtett, úgyhogy nem lehetett leosztályozni. Pedig nagypapája az Aranyszarvas étterem prímása volt, örökölhetett volna némi tehetséget is, de csak egy legendát örökölt, amely a zeneművészi pályához aránylag kevés.