Az 1956-os forradalom szellemi előkészítői, reformkommunistái között
szép számmal találunk zsidó származásúakat. A holokauszt borzalmai után
válaszút elé került a magyar zsidóság, voltak, akik az emigrációt, mások
a maradást választották. Az utóbbiak közül számosan helyreállították
polgári egzisztenciájukat, fenntartották polgári mentalitásukat,
érdekeltek voltak a tőkés berendezkedés és a többpárti demokrácia
fenntartásában. Mások csatlakoztak a kommunistákhoz, identitást
váltottak, s azonosultak a párt szabadságot, egyenlőséget és
előítélet-mentességet ígérő antikapitalista programjával.

MSZP: Önök gyávák! Gyávák, mert félnek attól, hogy a szélsőjobboldali
látens támogatást elveszítik. Önök együttműködnek a nyilasokkal!
Kormány: Önök idején a Becsület nevű, nyíltan és vállaltan neonáci
rendezvényeket a szocialista kormány rendre engedélyezte.
Egyetlenegyszer sem emelte fel a szavát ellene. A nemzeti együttműködés
kormánya soha nem fogja eltűrni az ilyen megnyilvánulásokat, az ilyen
rendezvényeket. 

A palesztin állam egyoldalú elismertetéséért indított kampány
értékválasztás elé állítja Európát és benne Magyarországot. Eláruljuk-e
múltunkat, zsidó-keresztény értékeinket, melyeken civilizációnk, az
alapvető és elidegeníthetetlen emberi jogok garantálását célul tűző
politikai rendszereink, a szabad világ nyugszanak? 

Az örök magyar határpör folytatódik. A kavicsot a pocsolyába ezúttal Kertész Ákos író dobta be, aki szerint a magyar nép „genetikailag alattvaló”, „röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni”. Kertész kemény írására meg is jött a reakció jobbról, akik ismét magyargyűlöletet és Landeszmann rabbit kiáltottak. Nincs új a nap alatt, csak ugyanaz a dühödt és szomorú frusztráció balról-jobbról.

A mintegy 150 éves török uralom (1543-1686) Pécs városképét és népességét jórészt balkáni jellegűvé alakította, a középkorban kialakult utca és térszerkezetet azonban alapvetően nem változtatta meg. A várost a 17. század végétől többször elpusztították keresztény seregek. … Tovább »

Azonnali hatállyal felmondott Harsányi Lászlónak, a budapesti Holokauszt
Emlékközpont ügyvezető igazgatójának első ülésén az újonnan bejegyzett
közalapítványi kuratórium

Tegyük ezt még hozzá címmel Lajtai Péter alkotásai tekinthetők meg március 17. és május 16. között a Magyar Zsidó Múzeumban.
 

Tegyük ezt még hozzá címmel Lajtai Péter alkotásai tekinthetők meg március 17. és május 16. között a Magyar Zsidó Múzeumban.
 

Az egykor a Monarchia és Budapest világbirodalmi súlyát jelképezni hivatott Európa-szerte ismert épületegyüttesek ma már csak romhalmazok Budapesten. A Várbazárban és a Reitter Kávéházban egykor művészek és királynék fordultak meg, ma már állaguk annyira leromlott, hogy csoda, ha az évtized végéig megmaradnak, ha továbbra sem történik semmi. A privatizációs hullám után többségükbe plázát vagy luxusszállót álmodtak. Az egykor elképzelt Budapestről készített cikksorozatunk első része.
 

A Szombat húsz évfolyamából készült, 2010 decemberében megjelent válogatásszáma kapcsán néhány írásról, terjedelmi okokból, le kellett mondanunk. Az 1996-ban A magyar zsidó irodalom létformái című konferenciánkon elhangzott Heller Ágnes előadás is ezek közé tartozott. A sokszor idézett, vitákat generáló írás interneten mindeddig nem volt hozzáférhető.  

Ablaka előtt a körtefa levelei hamar megsárgultak, ám az egyik közülük sokáig kitartott. Ezt a levelet figyelte. Ahogy szabálytalan mozdulatokkal rángatózik, mint akit kísértet szállt meg. Láthatólag szeretett volna leszakadni az ágról, talán hogy legyen már vége az egész kínlódásnak. Nem leshette meg a pillanatot, indulnia kellett.

Éjszaka és köd, Az élet szép, az Életvonat és még sokáig sorolhatnánk a holokauszt-filmek sorát. Újabb és újabb alkotások születnek, újabb és újabb kérdések merülnek fel. „A történelemnek van egy pillanata, amikor megáll” – mondta Claude Lanzmann, a Shoah rendezője. Megáll, és máshogy folytatódik. Az emberiség létezése során a holokauszt viszonyítási pont marad és annak is kell is maradnia.
 

A Mazsihisz a tavalyi év hatalmas sikerének köszönhetően idén is részt vesz a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozatban. Az izgalmas és színes programokban az alábbi helyszíneken vehetnek részt az érdeklődők 22:00 órától az éjszakába nyúlóan.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége dominálta zsidó ernyőszervezet, a Magyar Zsidó Kongresszus május 16-án tartotta soros közgyűlését. A Mazsihisz budapesti székházában lezajlott fórum meghallgatta Kovács András szociológus előadását és elfogadott egy nyilatkozatot.
 

“Valóban lehetett számítani lakás vagy munkahely elvesztésére, netán útlevél bevonására. Ma sem tudom, hogy engem mennyire figyeltek. Hogy a lakásomat lehallgatják, arra akkor jöttem rá, amikor egy antennaszerelővel felmentem a tetőre, és észrevettem, hogy a kéményből egy olyan kábel is kilóg, amelynek nincs általam ismert funkciója.”

„…minden attól függ, hogy ki adja át tanúvallomásunkat a jövő nemzedékeknek, hogy ki írja meg ennek a korszaknak a történetét (…) ha mi írnánk is meg a vér és könny ezen korszakának történetét – és én szilárdan hiszem, hogy ez így is lesz –, egyáltalán ki fog majd hinni nekünk? Senki sem akar majd hinni nekünk, mert a mi katasztrófánk az egész civilizált világ katasztrófája…

A zsidósnak minősített pesti és a kereszténynek elkönyvelt budai városfél mitológiája már a polgári korszak századfordulós önképében is tartalmazta a több irányú kiterjesztést. Eszerint egyik oldalon áll(t) a polgárosult, nagyvárosias, zsidós és kávéházas Pest, a másikon a múltba tapadt, kivárosias, keresztény, vendéglős és kocsmás Buda. Érdekes és fontos kávéházak – húzódik máig az ítélet –, csak a pesti oldalon voltak…

Gyermekkoromban semmi úgynevezett zsidós nem volt, a Kádár-korszakban ez a téma a szőnyeg alá volt söpörve, legfeljebb a Kosciuszko Tádé utcai általános iskola, mely a Kodolányi Főiskolának adott otthont (mára ez is kiköltözött), folyosóin osztottuk meg a családi ’coming out’ után osztálytársaimmal azt a tényt, hogy ki milyen vallású, vagy ki milyen családból származik.
 

Brechtnél Amerikában üti fel fejét a fasizmus, a „finánctőke legreakciósabb, legimperialistább…” stb. formája (dereng még a dimitrovi meghatározás?), ám az Örkény Színház és a Budapesti Zsidó Színház előadásaiban Arturo Ui végső monológjában, a „védelem alá vont” … Tovább »

A húszas évek ezek, az az évtized, amelynek az elején a magyar felsőoktatásban életbe lép a numerus clausus. 1924-ben, ugyanabban az esztendőben, amikor  Bálint Györgyöt nem  veszik fel a budapesti egyetem bölcsészkarára, megalakul Gömbös Gyula Fajvédő Pártja. Nem légüres térben kezd Komlós Aladár a zsidó lélek fölött meditálni.