2009. november 2., Ha Ausztráliában úgy döntenek, hogy kiadják Zentai Károlyt a magyar hatóságoknak, ez nem jelenti azt, hogy az 1944-ben, 18 évesen kegyetlenül meggyilkolt Balázs Péter ügyében gyorsan megszületik a jogerős ítélet. A jogi eljárást a háborús bűnökkel vádolt férfi pénztárcája határozza majd meg: jó ügyvédekkel még Magyarországon is hosszúra nyúlhat az ítélkezés, újabb kérvényekkel késleltetheti a felelősségre vonást. Már majdnem öt éve versenyt fut az idővel. Őrizetben még csak egy hete van.
 

David Rubinger fotóriporter képein keresztül mutatja be a zsidó állam történetét a Bécsi Zsidó Múzeum Izrael: 60 év – 60 kép című vándorkiállítása, amely hétfőn nyílik újabb állomásán Szekszárdon, a Művészetek Házában.
 

Az ötvenes-hatvanas évek Németországa nagyon különbözött a maitól. Amíg ma teljes szembenézés van, akkor kétségbeesett ellenállás volt a múlttal szemben. Nem tagadtak, csak azzal érveltek, hogy ők is sokat szenvedtek. A zsidók szenvedése nem az ő fájdalmuk volt. A felelősség akkor még szóba se jött. Nekem ott annyira nehéz volt, hogy már az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam…

Az 1930-as évek elején régiónkban alakult meg az első magyar nyilaskeresztes párt, ami hamarosan nagy támogatottságra tett szert Zalában, főként a kistelepülések lakói körében.
 

A mai magyar közéleti (inkább baloldali/liberális) publicisztikákban csak úgy röpködnek a fasizmus és a fasiszta kifejezések, nagyjából leírva (fogalmilag) azt a tömeghangulatot (és a szereplőit), mely – úgymond – megteremtette a romák elleni gyilkosságok légkörét, és tíz százalék fölé emelte a Jobbik támogatottságát.

Egész életében azt tette, amiben hitt és amit szeretett.
 

Budapesten, az egykori Pest-Budán a 17. századtól kezdődően színes, sokrétű zsidó közösség jött létre sajátos szellemiséggel, szokásrendszerrel, életmóddal. Szükségessé vált a vallási nevelés mellett olyan polgári oktatás kialakítása is, ami lehetővé tette ennek a rétegnek a változó társadalomba való beilleszkedését és boldogulását. 

“Tenni fogok azért, hogy a holokauszt-tagadást mint büntetőjogi tényállást feloldják”, írta Henryk M. Broder német újságíró. Szavainak az ad jelentőséget, hogy Broder a németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöki pozíciójára pályázik.
 

A főváros vezetése szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni három nagy kihívással: a szuburbanizációval, a regenerációval és a Duna-part fejlesztésével. A zsúfolt, rossz levegőjű, lepusztult állagú Budapestről az elmúlt két évtizedben több mint kétszázezer ember menekült el a környező településekre. A középosztály ezzel a „néma forradalommal” lázadt a főváros vezetése ellen. 

A holokauszt áldozatainak emlékére márványtáblát avattak az egykori zsinagóga bejáratánál Várpalotán vasárnap, s a ma képzőművészeti kiállítóhelyként funkcionáló épületben megnyitották a Jeruzsálem című fotókiállítást.
 

A múlt héten a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban dokumentumfilmet mutattak be az Üvegházról, arról az épületről, ahol 1944-ben mintegy háromezer üldözött zsidó talált menedéket, miközben nagyüzemi módszerekkel folyt az életmentő papírok, a schutzpassok előállítása Carl Lutz alkonzul irányításával.
 

Az Oszkár-jelenség félreértéséről tanúskodik, ha valaki egy Fideszbe ékelődött rasszista ámokfutásaként interpretálja az eseményeket. Nem ez történt, hanem az, hogy egy jobb sorsra érdemes tehergépjármű-vezető megpróbálta kicsi fejében összerendezni mindazt, amit az elmúlt években a jobboldali médiában látott, hallott, olvasott.
 

  Komoróczy GézaKözismert, hogy Karl Lueger (1844–1910) bécsi polgármester, aki ebben a minőségében igen hatékony volt, és Bécsben ennek megfelelően népszerű maradt, de aki szenvedélyes zsidógyűlöletéről vált hírhedtté: hogy Lueger Budapestet Judapest-nek nevezte. Tudni … Tovább »

„A magyar a választott nép”; „Jézus magyar volt”; „a zsidók kizsákmányolnak minket”; „radikális politikai megoldásokra van szükség” – mondják az ősmagyar hit követői.
 

Nálunk nem annyira valós probléma, mint Amerikában, ahol elvitatkoztak az emberek azon, hogy ha szombat délután elfáradnak a moziba, akkor szabad-e kólát és popcornt vinniük magukkal a nézőtérre. Persze hogy szabad. Na jó, de ha a Toscát játsszák, akkor is? Mert a Művészetek Palotájában, 10-én este héttől nem filmen mutatják a darabot, hanem a Metropolitan Opera előadását vetítik, élőben, valós izgalmakkal, amikor nem tudni előre, hogy gikszerezik-e a tenor az ária végén, és visszapattan-e Tosca a gumiasztalról, amikor leveti magát az Angyalvárból a mélybe. 

Van-e „zsidó lélek”?

Vita Komlós Aladárral – a Szombat folyóirat októberi számában

A Szombat októberi száma az irodalomtörténész-író nyolcvan éve megjelent, nagy port kavart, ma is kérdéseket provokáló írásával foglalkozik, melynek a témája: a zsidó lélek.

„Vannak, … Tovább »

Egy indiai, egy amerikai és egy izraeli tudós kapta a 2009-es kémiai Nobel-díjat. A kutatók a riboszómák felépítésének és működésének leírásáért kapták a legrangosabb tudományos elismerést.
 

Megalapozottan folytatja a büntetőeljárást az ügyészség Képíró Sándor ellen háborús bűntett elkövetésének gyanújával – derül ki a Fővárosi Bíróság szerdai tájékoztatásából.
 

Lisznyay-Szabó Gábor római katolikus egyházzenész évtizedeken át egyszerre orgonált a terézvárosi plébániatemplomban és a Dohány utcai zsinagógában. A mózesi törvények szerint szombaton tilos munkát végezni – az orgonálás pedig annak számít -, ezért itt hagyományosan keresztény művész szólaltatja meg a hangszert. Lisznyay-Szabó Mária 1971-ben vette át édesapja örökségét a zsinagógában.
 

A megállapodás elítélendő bűncselekmény volt a béke ellen, amelyért a részes felek közül csak Helmut Kohl kért bocsánatot – Oroszország máig adós ezzel.