Két sikeres New York-i évad után a New York-i Zsidó Színház (The Jewish Theater of New York) Európa utolsó zsidója című színdarabja megkezdi második évadját a nagyhírű varsói Na Woli politikai színházban is Lengyelországban. Ezen kívül Tuvia Tenenbom rendezésében Magyarországon is bemutatja a darabot a Tűzraktér a 2010 májusában rendezendő Művészettel a diszkrimináció ellen fesztiválon.
 

A Fidesz nagyarányú győzelme nem volt kétséges, hiszen az ország választóképes lakosságának zöme gyökeresen elégedetlen volt a szocialista (korábban szocialista-szabaddemokrata) kormánnyal, s Bajnai Gordon (amúgy korrekten kormányzó) szakértői csapatát is a Szocialista Párttal kötötte össze. Ez eleve eldöntötte a választás kimenetelét.
 

Az április 22-25 között sorra kerülő Budapesti Könyvfesztivál díszvendége a világhírű izraeli alkotó, Amosz Oz lesz. Izrael többször is irodalmi Nobel díjra jelölt írója látszólag 70 éves. Valójában legalább háromszáz esztendősnek tartja magát, hiszen más vidéken ennyi idő is kevés lett volna mindazon dolgok átéléséhez, melyeken keresztülment.

„Kisszínházi” estek ismert és kevésbé ismert írónők regényeiből. Nem csak hölgyeknek, élőzenével és gasztronómiával

A filmet a Vörösmarty ART moziban 2010. május 13-án, csütörtökön, este 6 órától tekinthetik meg az érdeklődők kedvezményes 600 forintos áron a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület szervezésében.
 

Minden jel arra utal, hogy Ámosz Ozt különös, már-már mítikus kapcsolat fűzi a taxisofőrökhöz, derült ki azon a pódiumbeszélgetésen, amin Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idei díszvendégét látták vendégül. Az izraeli író fesztelen közvetlenséggel válaszolgatott Váradi Júlia okos kérdéseire, és noha itt-ott előkerült egy-egy előre gyártott, panelszerű válasz, összességében üdítő élményben volt része a hallgatóságnak.
 

Mikor helyet foglaltam a szokásos sarokban, az akvárium és a könyvszekrény között, valaki a nevemen szólított. Körülnéztem, de nem láttam, ki az. Tőlem jobbra ismeretlen nő ült, olyan ötvenes, akinek a haja, a tarkóján kis konty félébe volt szedve. Szemben volt az ablak, mögötte eső és sötétség, bal felől díszhalak úszkáltak az akváriumban. Ki szólíthatott a nevemen?
 

Izraelben több tucat cég foglalkozik könyvkiadással, a szépirodalom mellett vannak köztük főleg szakirodalommal, tankönyvekkel foglalkozó egyetemek, valamint és jogi és szakkönyvkiadók is. A nagyobb újságok is megjelentetnek irodalmat, s az egy-két köztulajdonban, kibuci kézen lévő cég ellenére a kiadás üzlet, amely ha veszteséget termel, akkor csődbe megy.  

Figyelem, ez itt nem egy jóslat. Jóllehet, választások előtt még inkább megnövekszik a kereslet Delphoi vélt örökösei iránt, mi, politikai elemzők jobban tesszük, ha önmérsékletre intjük magunkat, és még a nyilvánosság legnagyobb nyomása alatt sem próbáljuk megmondani januárban, hogy mi lesz áprilisban.
 

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész, a Madách Színház egykori igazgatója 82 évet élt.
 

„…minden attól függ, hogy ki adja át tanúvallomásunkat a jövő nemzedékeknek, hogy ki írja meg ennek a korszaknak a történetét (…) ha mi írnánk is meg a vér és könny ezen korszakának történetét – és én szilárdan hiszem, hogy ez így is lesz –, egyáltalán ki fog majd hinni nekünk? Senki sem akar majd hinni nekünk, mert a mi katasztrófánk az egész civilizált világ katasztrófája…

Április 18-án vasárnap emlékezett a magyar közélet a vészkorszakra. Idén aznap zajlott több mint tízezer ember részvételével az Élet Menete, s aznap rótták le kegyeletüket az áldozatok emléke előtt politikusok, egyházi vezetők, zsidók és nem-zsidó emlékezők egyaránt. 

Elhunyt Popper Péter, az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb pszichológusa. Számos könyvet írt, tanított, gyakran tartott előadásokat, sokat szerepelt újságokban, rádióadásokban, tévében. Hosszú betegség után, életének 76. évében távozott. Bár az utóbbi időkben folyamatos orvosi kezelésre szorult, az utolsó napig dolgozott.

2010. április 30-án “Türelmetlenség – Hatalom – Történelem” címmel zajlik a Történeti Kollégium és a Romaversitas Alapítvány konferenciája, ahol az érdeklődők a toleranciáról, a cigánykérdés egykori kezeléséről és a miskolci gettóügyről is hallhatnak előadásokat.
 

Fájdalmas lélekkel, kavargó gondolatokkal, megrendülten állok itt most Önök előtt egy olyan közösség küldötteként, amely átszenvedte a történelem legnagyobb sorscsapását.
 

Néhány meszes agyú Horthy-imádót leszámítva van-e bárki, aki elhiszi, amit jónéhány szoclib közíró delirál a ’30-as évek visszatértéről? Matuzsálemi korú nyugdíjas csendőrök és leventeoktatók, egykori irredenta legényegyletek és fajvédő diáktársaságok aggastyán hírmondói valószínűleg reményteljes elégtételtől csillogó szemmel olvasnák sydney-i, clevelandi vagy torontói öregotthonukban Ungváry Rudolf cikkét. Könnybe lábadt tekintettel értesülve arról, hogy jönnek a régi szép idők, restaurálódik a horthysta kormányzat, mert az Orbán – egyem meg a szívét – újra bevezeti.
 

A brit Reklámetikai Ügynökség megtiltotta, hogy a Siratófal képe izraeli turisztikai hirdetésekben szerepeljen.
 

Aki szemből rám néz, látja, hogy mindig egy ezüst kéz fekszik a mellemen. Fekete szíjon lóg, ami alig látszik, mert én mindig fekete ruhát hordok. Kérdezik: Minek öregítem magam? Vagy papos benyomást akarok kelteni? Egyik sem. Csak nem szeretek átöltözni. A fekete mindig, mindenhova jó, talán kicsit elegáns is. Ámbár mindig minden lóg rajtam. Az elég nagy ezüst kéz is.

Aki szemből rám néz, látja, hogy mindig egy ezüst kéz fekszik a mellemen. Fekete szíjon lóg, ami alig látszik, mert én mindig fekete ruhát hordok. Kérdezik: Minek öregítem magam? Vagy papos benyomást akarok kelteni? Egyik sem. Csak nem szeretek átöltözni. A fekete mindig, mindenhova jó, talán kicsit elegáns is. Ámbár mindig minden lóg rajtam. Az elég nagy ezüst kéz is.

Palesztin menekültek – mítosz és valóság, Budapesti Könyvfesztivál – díszvendég Izrael és Amosz Oz

„A palesztin–zsidó viszony újabb tragikus paradoxona – s ezt már sokan megfogalmazták – hogy az eredeti képletet tekintve nem elnyomók és elnyomottak, gyarmatosítók és … Tovább »