“A körülmények hőse volt. Valakinek kellett tenni valamit. Jobb megmenteni életeket, mint nem tenni semmit” – mondta az egyik túlélő.

Hetven évvel ezelőtt, 1939. november 11-én tartotta meg első előadását a pesti Goldmark-teremben a magyar színpadokról a zsidótörvények következtében száműzött zsidó színészekből alakult színház. A letiltott művészeket az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) több száz rendezvénnyel próbálta megmenteni a fizikai és szellemi pusztulástól. Az utolsó előadást 1944. március 19-én, a németek bevonulása napján tarthatták meg.

 2009. november 25. szerda, 18:00 óraA Szabad Zsidó Tanház programjában a zsidóság kultúrájának, történelmének és vallásának alapkérdései mellett kiemelten szerepelnek korunk problémái, melyekre megpróbálunk a zsidóság kultúrájából merített, korszerű válaszokat adni.Az … Tovább »

Terézvárosi Jazz Estek keretén belül a Bálint Ház a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Terma Zrt. szervezésében

A kortárs, improvizatív kamarazenét játszó Ektar 2002 őszén mutatkozott be a Győrfree zenei fesztiválon

„A zsidók történelmi okokból nem szokták hamvasztatni magukat – világosított fel Ferenc, akinek eleinte felfoghatatlan volt a családom hozzá való viszonyulása. Hát még az anyukájának, akinek lehetetlen volt megmagyarázni, hogy a fia milyen okból készülhetett több héten át nálunk a vizsgáira. Miközben nálunk evett. És ivott.”
 

2009. november 2., Ha Ausztráliában úgy döntenek, hogy kiadják Zentai Károlyt a magyar hatóságoknak, ez nem jelenti azt, hogy az 1944-ben, 18 évesen kegyetlenül meggyilkolt Balázs Péter ügyében gyorsan megszületik a jogerős ítélet. A jogi eljárást a háborús bűnökkel vádolt férfi pénztárcája határozza majd meg: jó ügyvédekkel még Magyarországon is hosszúra nyúlhat az ítélkezés, újabb kérvényekkel késleltetheti a felelősségre vonást. Már majdnem öt éve versenyt fut az idővel. Őrizetben még csak egy hete van.
 

Nem a halottak számáról kell beszélni, hanem arról, hogy mi vihet rá valakit emberirtásban való részvételre, vagy éppen az életét kockára tevő embermentésre. Ez a Jad Vasem Intézet, a világ legnagyobb holokauszt-kutató, oktató és emlékező helyének üzenete. A jeruzsálemi giga-intézményben kiállítások, oktató-, kutatóhelyek, emlékművek emlékeztetnek a legyilkoltakra és mindazokra a zsidókra és nem zsidókra, akik megpróbáltak tenni az erőszak ellen.

Székhelyi József mélységesen elkeseredett máig félreértett tokaji beszéde miatt.
 

Egész életében azt tette, amiben hitt és amit szeretett.
 

„Öntöttvasból, fából, téglából és terrakottából spontán íródott könyv” – írja Klein Rudolf újonnan megjelent, a Dohány utcai zsinagóga történetéről szóló könyvében. Ezt a metaforát kiterjeszthetjük a zsidónegyedre, és olvashatjuk könyvként a régi pesti zsidónegyed házait is. Végtelen számú történetet rejtenek a domborművek, az öntöttvas korlátok, a lodzsák és keramitburkolatok.

Az augusztusi utcabál sikerének köszönhetően úgy határoztak a szervezők, hogy felpezsdítik és színesítik a környék kulturális életét.

Keretlegények és áldozatok – ma egy helyütt nyugszanak a Nemzeti Sírkert 298-as és 301-es parcellájában. Október 23-án is együtt koszorúzták őket.
 

Különleges zenei és kultúrtörténeti élményben lehet részük mindazon érdeklődőnek, aki ellátogat a rendhagyó koncertsorozatra, mely 2009 őszén két budapesti és két vidéki zsinagógában kerül megrendezésre. A négy koncerten a Solti György Kamarazenekar és fantasztikus előadók tolmácsolásában zsidó zeneszerzők kuriózumnak számító művei, illetve zsidó témájú darabok csendülnek fel a lenyűgöző helyszíneken egy szimbolikus komolyzenei körséta keretében igyekszik betekintést nyújtani a zsinagógák titokzatos világába.

Futótűzként terjed az interneten egy Budapestről szóló imidzsvideó. A kisfilm körül rengeteg a találgatás, forrnak az indulatok, többségben mégis a kitörően lelkes vélemények vannak. A magyar reakciók arról árulkodnak, hogy az ország végletesen ki van éhezve a pozitív énképre, az önbecsülésre.
 

Miután Békéscsabán az aradi vértanúkra emlékezők október elején egy Faludy-verset olvastak fel, sajtóhíradások szerint a szélsőjobboldalon tiltakoztak a szerintük „cionista és magyarellenes” költő művének nyilvános szavalása ellen. Sőt, a jövőben előzetes cenzúrához kötnék, hogy hivatalos ünnepségeken melyik költő verseit olvashatjuk föl.
 

Cigányozást, zsidózást és politikai propagandát hallgathattak a nevetgélő diákok az Antall- kormány volt miniszterétől.

A nyilvánosság legnagyobb hatású fórumán – a televízióban – Orbán Viktort egyetlen interjúban szembesítették azzal a kérdéssel, hogy pártja kizárja-e az edelényi polgármestert. Ez utóbbi az európai civilizációs normák felől nézve tiszta egyértelműséggel tett tanúbizonyságot arról, hogy rasszista gondolkodású. Orbán viszont igyekezett elkerülni az egyértelműséget, amihez biztonságot adón segítette hozzá a riporter viselkedése. A pártelnöknek két olyan mondata is elhangzott, amelyre vissza kellett volna kérdezni, ráadásul nem feltétlenül konkrét ismeretek, hanem egyszerűen az elemi logika, illetve az említett, civilizációs normák ismerete jegyében. Visszakérdezés nem volt.

A holokauszt áldozatainak emlékére márványtáblát avattak az egykori zsinagóga bejáratánál Várpalotán vasárnap, s a ma képzőművészeti kiállítóhelyként funkcionáló épületben megnyitották a Jeruzsálem című fotókiállítást.
 

1944. október 16-án Horthy Miklós kormányzó rádiószózatot intézett a nemzethez, melyben bejelentette Magyarország kilépését a szövetségesek ellen vívott háborúból. Bizalmas körökben elmondta, hogy pisztollyal a kezében az utolsó golyóig harcolni fog a nácik ellen, ha meg akarnák akadályozni a békekötést. Terve azonban azonnal összeomlott.