Összesen 1,116 találat (841 - 860) : RÉZ ANDRÁS.
Grecsó Krisztián (1976) író, költő, a Bárka című folyóirat szerkesztője. Legismertebb műve, a Pletykaanyu tágabb környezetében nagy botrányt kavart, hisz nem egy olvasója magára ismert. Legutóbbi könyvének – amit nemrég németre is lefordítottak –, az Isten hozottnak egyik központi … Tovább »
Wehner Tibor / 2007. június Nagyszerű művésztől és nagyszerű embertől búcsúzunk, és csak szerény vigasz, hogy a művei fennmaradnak, itt maradnak közöttünk és túlélnek minket. Most hirtelen, kíméletlen visszapillantásra kényszerítve úgy tűnik, hogy legendákká oldódó jelenségek … Tovább »
„Én úgy vagyok a hitközséggel, mint a magyar futballal: már egyáltalán nem érdekel.” Zsidó ismerősöm válaszolt ekképp érdeklődésemre: értesült-e az áprilisban esedékes hitközségi választásokról. Fogalmam sincs róla; nem érdekel; tudod, mi a véleményem róluk – így reflektálnak a fenti kérdésre (magukat a zsidó közösségben exponáló) értelmiségiek.
– Halló, jó napot kívánok, egy lehetséges távoli rokona megbízásából keresem Önt. Ugye unokaöccse annak a Klein Mózesnek, akinek a felesége annak idején… Talán e cikk olvasói között is vannak, akik kaptak már meglepődve – váratlanul – hasonló telefonhívást. Bizonyára volt, akit talán sosem látott, távol élő unokatestvérrel, vagy rég elfeledett rokonokkal hozott össze így a sors, vagyis a családfakutató. Még olyan szerencsések is vannak, akiknek esetleg váratlan örökség pottyant így az ölébe, míg másoknak szomorú, vagy éppen kellemetlen családi titkok szakadtak a nyakukba a múltból.
Zsidókat fényképezni – ez már-már valamiféle külön műfajjá nőtte ki magát. Merthogy fényképalbumról van itt szó, Villányi András fotóiról, melyekhez Lichtmann Tamás írt kísérőszöveget. Persze a „műfaj” szót – annak ellenére, hogy minden kisebbség életének dokumentálása, különösen a fényképészet területén, hálás téma – nem rossz értelemben használom.
Auschwitzban 1966 augusztusában jártam először. Frissen diplomázott tanárként, letelepedési segélyünkből, nászutunkat Krakkóban töltöttük. A közeli sóbánya (Wieliczka) után Oswieczimre is egy napot szántunk. Abban reménykedtem, hogy odaveszett rokonaim nyomára bukkanok. Katolikus arám s én sem sejtettem, hogy utunk szimbólum lesz, az örömben is emlékezés, a meg nem élt rítus, a chupa alatt összetört üvegpohár jelképe. Ugyanis véletlenek nincsenek, az összefüggéseket kell észrevenni, és megérteni. Erről szól az alábbi történet is.
Globális anticionista vízió – Novák Attila a Teheránban tartott konferenciáról
A teheráni konferencia résztvevőit világosan csoportokra lehet osztani. Jelen voltak egyrészt az anticionizmusban utazó, iráni hivatalos akadémiai értelmiség reprezentánsai és jó pár moszlim ország … Tovább »
(Harminc perccel a háború előtt)
regényrészlet
Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l’air de rire.
(Camus)
Van egy kedvenc orvosom.
Nincs semmi bajom az orvosokkal, igazán kedvesek.
De a kedvencem, az más.
Leül mellém az ágyra, mesél nekem, megsimogatja … Tovább »
Két pálya, melyet – bár különböző értelemben – de meghatározott a 20. századi történelem. Noha Karády Viktor közel tíz évvel idősebb, mint Kovács András, mindkettőjük fiatalkori szocializációját a pártállam határozta meg. Karády a hetvenet, Kovács a hatvanat töltötte be. Karády az akkor hihetetlenül alacsony létszámon tartott – hiszen egy „ellenséges” kultúra bázisát jelentő – budapesti angol szakon kezdte meg tanulmányait, húszévesen – 1956-ban – hagyta el az országot, hogy Bécsben és Párizsban tanuljon szociológiát és demográfiát.
Keset-konferencia a Római-parton
November 3-5. között került sor egy római-parti szállodában a Bálint Ház által szervezett, a Joint és a Norfund által támogatott Keset-konferenciára. (Keset héberül szivárványt jelent.) A szervezők a „dilemma, élvezet, harc, önirónia” szavakkal … Tovább »
Sirály – a terézvárosi slakkeráj
Ha a nyájas Olvasó legott a Magyar értelmező kéziszótár felé gravitál, hogy megtudja, mi az a slakkeráj, kérem, ne tegye, nincs benne. A slakkeráj tövéül szolgáló slakker ugyanis Mayer András barátom nyelvújítása az angol slacker … Tovább »
Új arcok – új gondolatok 3.
„Gerillaharcos vagyok…”
Lányi Eszter harminckét éves, végzettsége szerint judaisztika szakos tanár, noha sok egyébbel is foglalkozott: volt kortárs művészeti kollégium hallgatója, rádiózott, néha montázsokat készít, a beszélgetésünk … Tovább »
2006. november / Novák Attila Régóta ismertem Bence Györgyöt, még a pesti egyetem filozófia szakán volt kedves tanárom. Nagy öröm és elégtétel volt mindannyiunk számára, amikor a pártállam bukásakor Bence betehette a lábát arra az egyetemre, ahol mindig is helye lett volna és … Tovább »
„Nem hittem, hogy ezt négy évvel meg lehet úszni”
Interjú Engländer Tiborral, a Magyarországi Cionista Szövetség elnökével az 1945-1956 közötti időszakról
Mikor lettél tagja a Hasomér Hacairnak?
Az iskolában egyik nap láttam egy faliújságot. Az volt ráírva: … Tovább »
Novák Attila
„Kettős megszállás” Hódmezővásárhelyen
A magyar vidékhez kevés köt engem, pedig – mint a legtöbb budapestinek – nekem is vannak vidéki gyökereim. Ezek Hódmezővásárhelyhez kapcsolnak, hiszen apám családja odavalósi. S ebből a kissé álmos, dél-magyarországi … Tovább »
ALÁÍRÁSGYŰJTÉS A ZSIDÓ NEMZETISÉGI STÁTUSZÉRT
Életet a papíron kívül
Nem gyűlt össze ezer aláírás a zsidó nemzetiségi kezdeményezés ívein. A szervezők (és még sokan mások) alighanem magától értetődőnek vélték, hogy ha egy olyan marhaságra, mint a hun nemzetiség, … Tovább »
„Az elnyomás ellen állandóan küzdeni kell…”
Feldmár Andrással beszélget Novák Attila
Feldmár András (Andrew Feldmar) kanadai magyar pszichológus az utóbbi évtizedben egyre inkább része a magyar szellemi életnek, ám nem az akadémikus tudomány, inkább az érdeklődő … Tovább »
Május 28-án tartotta rendes évi közgyűlését az Egységes Magyar Izraelita Hitközség – Status Quo Ante. A közgyűlés elfogadta az elmúlt év eredményeit és rendezvényeit összegző beszámolókat, a Hitközség pénzügyi jelentését és a jövő évi terveket, továbbá visszautasította a MAZSIHISZ részéről nekik címzett zsidózást. A közgyűlés utáni vacsorán megdőlt Murphy tétele, miszerint minőség és mennyiség fordítottan arányos: jót adtak és sokat.
„Nem vagyok magyar. Nem vagyok szlovák. Nem vagyok zsidó”
Pozsony zsidóságáról
A Budapestről Berlinbe közlekedő gyorsvonaton az indulás utáni pillanatokban a hangszórón magyarul, angolul, németül és csehszlovákul köszöntötték az utasokat. A trianoni Magyarország határának … Tovább »
Amit nem csak a polcra teszünk
Interjú Kepets Andrással
Fiatal és sikeres. Rabbinikus tanulmányait félbeszakítva 1998-ban alapította Ulpius-ház nevű kiadóját, amit a könyvszakma – újfajta kiadói szemléletének, gyakran vitát kavaró kiadványainak, irodalmi pályázataiknak … Tovább »