Az ultrajobb pozitív hallucinációira (hogy olyat látnak, ami nincs, pl. zsidó világkonspiráció), nem felelet, hogy olyat sem akarunk látni, ami van: jobbszélső kihívás a pluralista többpártrendszernek.
 

Milyen ország az, amelynek egyik országos napilapjában le lehet írni a következőket? “Fellármázták Európát bértollnok álíróikkal, Kertésszel, Nádassal, Esterházyval és még sok más szarházival, hogy Magyarországon rasszizmus van, antiszemitizmus, ölik a cigányt, és a potens entellektüelek becsomagolt bőrönddel várják az ordas eszmék megjelentét.” 

Egy esztendő a múlt félhomályából: 1938. Az amerikai Time magazin címlapján Hitler az év embere. Még tart a spanyol polgárháború. Budapesten az Eucharisztikus Világkongresszus. Bekopogtat a feltartóztathatatlan történelem: Anschluss, müncheni egyezmény, első bécsi döntés s a magyar csapatok bevonulása a Felvidékre. Kristályéjszaka és az első hazai zsidótörvény. Szálasi és Rákosi egyaránt a szegedi Csillag börtön lakója. Csak kőhajításnyira a II. világháború hetven évvel ezelőtti kitörése. Mi éltette vajon a (mindhalálig) reményt – az illúziók kergetésén kívül – az „idillikus” utolsó békeévben? Nem kizárt, hogy önmagát ismétli a történelem.

Gőzerővel folyik az antiszemita szervezetek elleni álharc: miután Bácsfi Dianát és a Vér és Becsület Egyesületet elsöpörte a demokrácia, most a Magyar Gárdán a sor. Eközben a parlamenti pártok és a mindenkori kormányok a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) együttműködve keményen dolgoznak a mintegy százezer zsidó identitású magyar világi érdek-képviseleti szervezeteinek kialakulása ellen, amelynek egyetlen eredménye lehet: a teljes asszimiláció.

“Mocskos zsidók!” – harsant fel többször is a kórus az Erzsébet téri gárdatüntetésen. Azon a rendezvényen, amelyről mindenfelé azt hallani, hogy a résztvevők békésen és csendesen demonstráltak.
 

A szombati tüntetésnél a gárdisták és a rendőrség is hibázott – véli a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje. Szerinte a hatóságok úgy jártak volna el jogszerűen, ha tudomásul veszik a tüntetést, ám azonnal oszlatni kezdenek. Vona Gábor szerint ugyanakkor a rendőri intézkedés jogszerűtlen volt, hiszen békésen demonstráltak. A rendőrség úgy tűnik, új taktikát választott: engedélyezte a július 11-i újabb Jobbikos tüntetést a Magyar Gárda mellett.

A zsidók vagy a magunkfajták – kit válasszunk. Ez a címe a kurucinfó nevű, a Jobbikhoz közel álló neonáci hírportál nyitócikkének, melyben sorra veszi a parlamenti pártok és a Jobbik EP képviselő-jelöltjeit.
 

Leo Kleinschmidt barátaihoz indul feleségével, Gizellával a frissiben hozomra vett, hiányzó önérzetét pótló, túlságosan hivalkodó autóján, hogy hatalmas lakásban baloldali egyetemista szokásaikat dédelgetve összeverődjön az egykori RAF-szimpatizánsokból, lengyel Solidarnosc-aktivistákból álló vidám társaság.

Vitray Tamással beszélget Várnai Pál 2009. május 30.  – Írásban is, szóban is szokta emlegetni, hogy szerencséje volt az életben. Ez a gyakran használt fogalom több mindent jelenthet. Azt is jelentheti, hogy valaki, mint többek között én is, 1944-ben a „jó” vonatra szállt. … Tovább »

A cigányság gondjai olyan súlyosak, hogy azokat nemzedékek alatt lehet fölszámolni – ha egyáltalán. A problémák „megoldását” zászlóra tűzni irreális. Az elsődleges feladat az lenne, hogy megtaláljuk, milyen értelmezési keretben szabad beszélni a kérdésről, hogy egyik szélsőség se kavarjon fölösleges indulatokat, és ne erősítse a másikat.
 

A Marosvásárhelyről és környékéről deportált zsidó áldozatokra emlékeztek tegnap a volt Iskola utcai (ma Aurel Filimon) zsinagógában.
 

A háromszéki zsidók deportálásának 65. évfordulóján emlékművet avattak Sepsiszentgyörgyön. A csiszolt gránitlapokon annak a 611 áldozatnak a neve olvasható, akik náci haláltáborokban pusztultak el.
 

Mára már egyértelművé vált, hogy az a pusztítással együtt járó, a negyed leértékelődését eredményező átalakulás, ami az utóbbi évtizedben a régi pesti Zsidónegyedben történt, tovább nem folytatható!
 

1945-ben a zsidó értelmiségnek nem volt életformája. A családok többsége elpusztult, a csonka családoknál nem maradt családfő, családok fiatal reményei vesztek oda és a korábbi foglalkozások folytatására sem volt remény. Majdnem mindent előröl kellett kezdeni. Kivételek csak azok … Tovább »

2009 MÁJUSI SZÁM

Shlomo Avineri: Miről beszéljünk a Hamasszal?
Részletek a Hamasz Alapokmányából
Heller Ágnes: A zsidó értelmiség életformája a felszabadulás után
„Azért élek itt, mert itt vagyok honpolgár” Heller Ágnessel beszélget Várnai Pál
„Az antiszemitizmus … Tovább »

Ez egy sokszereplős játék, amelyet nem lehet egyikre vagy másikra kenni, bár mindkét fél felelőssége óriási. De hol van a vállalkozók meg az egyház felelőssége, a szakszervezeteké, a nemcigány társadalmi szervezeteké, meg a nagycsaládosok szövetségéé, amely egy tipikusan vallásos  és szegény középosztály-orientált társadalmi csoport. Miért nem nyújtanak segítséget? 

Sólyom László: „A párbeszédhez eleve a kölcsönös elfogadás szándéka kell, de ez nem elég. Tárgyi ismeretek híján hogyan is lehetne finom megkülönböztetéseket tenni, ami pedig a másik pontos megértésének feltétele? Az az átlagos tudás, ami a hazai zsidóság történelméről, szerepéről a nem zsidókban megvan, ehhez túlságosan kevés.”
 

Tony Curtis dedikált, Esterházy és Parti Nagy beszélgetett jeles román írókkal. Bemutatkoztak európai sokadik könyvesek és elsőkötetesek, megjelent étteremajánló, huszonnégy kötetes történelmi munka indítókötete s népszerű képregény-sorozat új darabja. Sőt A butaság enciklopédiája is olvasható immár magyarul. 

A bori munkaszolgálatos Radnóti Miklós abdai kivégzésének körülményei nemcsak a közvéleményt és az irodalomtudományt, de a Belügyminisztériumot is foglalkoztatták.
 

Tamás Gáspár Miklós a rendszerváltás óta eltelt két évtized egyik legszínesebb figurája. Bár világnézetét úgy váltogatja, mint divatdrukker kedvenc focicsapatát, igaz, legalább nem pillanatnyi érdeke, hanem meggyőződése és lelkiismerete szerint.