Gőzerővel folyik az antiszemita szervezetek elleni álharc: miután Bácsfi Dianát és a Vér és Becsület Egyesületet elsöpörte a demokrácia, most a Magyar Gárdán a sor. Eközben a parlamenti pártok és a mindenkori kormányok a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) együttműködve keményen dolgoznak a mintegy százezer zsidó identitású magyar világi érdek-képviseleti szervezeteinek kialakulása ellen, amelynek egyetlen eredménye lehet: a teljes asszimiláció.

A 2002-es választás után Vona Gáborral együtt tagja lettem az Orbán Viktor vezette Szövetség a Nemzetért polgári körnek. Bár a Makovecz-házban tartott összejöveteleken az aktuális politikai kérdésekről élénk eszmecsere folyt, nem emlékszem, hogy Vona Gábor bármilyen, az általános nézetrendszertől eltérő megjegyzéssel észrevétette volna magát. Ezért meglepetésként ért, hogy 2003-ban párttá alakította mozgalmát.

Ezt a levelet nem azért írom, hogy békét kössek a magyarországi jobboldallal. Nem azért, hogy rokonszenvet ébresszek magam iránt, hogy „jó pontokat szerezzek” a küszöbönálló hatalomváltás előtt. Nem azért, hogy összefogásra buzdítsak, hogy kiegyezésre törekedjem, még csak azért is csak kevéssé, hogy meggyőzzem a jobboldalt erről vagy arról, és nem azért, hogy kerülő úton érveket hozzak föl ellene, vagy szelídebb retorikával megismételjem a szokásos hadüzeneteket és harci riadókat.

Több demonstráció is válaszolt szerdán a Duna-parton található holokauszt-emlékművet ért szélsőséges provokációra. A “Magyarok a nácik ellen” civil szerveződés flashmob akcióján harminc-negyven ember vett részt, a Magyar Demokratikus Charta esti tüntetésén több százan jelentek meg.

Június 12-én, az izraeli Könyvhét idején, a Tel Aviv-i Magyar Nagykövetségen mutatják be az Itamar Jaoz Keszt fordításában és szerkesztésében megjelenő Kortárs magyar költészet című héber nyelvű antológiát.

Obszcén és antiszemita hangvételű levelet küldött egy, az Egyesült Államokban élő magyar zsidónak Morvai Krisztina. A Jobbik EP-listájának vezetője szimplán azt ajánlotta Barát Gábornak, hogy: Nagyon örvendenék, ha a magukat “büszke magyar zsidóknak” titulálók szabadidejükben aprócska metélt farkincájukkal játszadoznának az én gyalázásom helyett. A Jobbik nem határolódik el a megnyilatkozástól.

Nemrég került bemutatásra a kolozsvári Tranzit házban a Budapesten megjelenő Szombat, zsidó politikai és kulturális folyóirat 2008 decemberi lapszáma, amely az erdélyi magyar-zsidó élet sajátosságaira fókuszál.
 

Épül nálunk egy konzervatív gondolkodói iskola (jórészt a Konzervatórium, a Reakció, a Hírszerző c. lapok, a Pázmány Péter Tudományegyetem néhány oktatója és a viszonylag új Közjó és Kapitalizmus Intézet körül), melynek tagjai büszkén vállalják a külföldi, döntően angolszász szellemi műhelyekhez való vonzódásukat (akár a magyar valósággal, nota bene a magyar múlttal szemben is).
 

Radnóti Miklós élettörténete, sorsa kitéphetetlenül az életmű részévé vált, halálával és utolsó verseivel a magyar holokauszt “arcává” vált, és egyben a saját magyar identitásválasztásához töretlenül hű, magyar zsidóság emblémájává.  

Nem csak történelmi, hanem morális üzenete is van a holokauszt-túlélők és szemtanúk életútinterjú-gyűjteményének, amit a közép-kelet-európai régióban elsőként a Közép-Európai Egyetem (CEU) könyvtárában mutatnak be csütörtöktől – mondta Kovács András professzor a budapesti bemutatón.

Tíz szervezet és ötszáz magánszemély írta alá eddig azt a manifesztumot, amelyet a holokauszttagadás bűncselekménnyé nyilvánításáért kezdeményezett a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete – közölte Erdei Éva ügyvivő csütörtökön az MTI-vel.

Ilyen közelről még sosem érezte, mit jelent kegyetlenül gyilkolni, pedig Günter Morsch történészként évtizedek óta foglalkozik a náci korszak szörnyű bűneivel. – Nagyon nyomaszt, ami 1945 februárjában Jamlitzban történt. Remélem, most végre lezárhatjuk az ügyet – mondja a professzor oranienburgi irodájában, nem messze az egykori sachsenhauseni koncentrációs tábortól.
 

Része-e a városimázsnak a meghatározó kisebbségi csoportok – a melegek, a romák vagy a zsidók – identitása és kultúrája Berlinben és Budapesten? – teszi fel a kérdést a BudapestBerlinSzalon. A 2008 őszén indult, “városdialógusra” épülő eseménysorozat negyedik kiadása építészekkel, szociológusokkal és művészekkel keresi a választ ma este a Tűzraktérben.

Ez egy sokszereplős játék, amelyet nem lehet egyikre vagy másikra kenni, bár mindkét fél felelőssége óriási. De hol van a vállalkozók meg az egyház felelőssége, a szakszervezeteké, a nemcigány társadalmi szervezeteké, meg a nagycsaládosok szövetségéé, amely egy tipikusan vallásos  és szegény középosztály-orientált társadalmi csoport. Miért nem nyújtanak segítséget? 

Gadó János: Tettesek és vagy / áldozatok – Romák a honi közbeszédben
A cigányság gondjai olyan súlyosak, hogy azokat nemzedékek alatt lehet fölszámolni – ha egyáltalán. A problémák „megoldását” zászlóra tűzni irreális. Az elsődleges feladat az lenne, hogy megtaláljuk, … Tovább »

Sólyom László: „A párbeszédhez eleve a kölcsönös elfogadás szándéka kell, de ez nem elég. Tárgyi ismeretek híján hogyan is lehetne finom megkülönböztetéseket tenni, ami pedig a másik pontos megértésének feltétele? Az az átlagos tudás, ami a hazai zsidóság történelméről, szerepéről a nem zsidókban megvan, ehhez túlságosan kevés.”
 

A Művészetet Kedvelők Délutánján ezúttal a Kogart Ház kiállítását tekinti meg, melynek témája az impresszionista magyar festészet.
 

Tony Curtis dedikált, Esterházy és Parti Nagy beszélgetett jeles román írókkal. Bemutatkoztak európai sokadik könyvesek és elsőkötetesek, megjelent étteremajánló, huszonnégy kötetes történelmi munka indítókötete s népszerű képregény-sorozat új darabja. Sőt A butaság enciklopédiája is olvasható immár magyarul. 

A bori munkaszolgálatos Radnóti Miklós abdai kivégzésének körülményei nemcsak a közvéleményt és az irodalomtudományt, de a Belügyminisztériumot is foglalkoztatták.
 

Tíz éve még senki nem akadt Erdélyben, aki az itteni magyar zsidóság identitásáról beszélt volna. Mára elkészült a Szombat folyóirat erről szóló lapszáma.