Benedek István Gábor regényéről már a harmadik izraeli városban tartanak kerekasztal beszélgetést.
 

A mai magyar közéleti (inkább baloldali/liberális) publicisztikákban csak úgy röpködnek a fasizmus és a fasiszta kifejezések, nagyjából leírva (fogalmilag) azt a tömeghangulatot (és a szereplőit), mely – úgymond – megteremtette a romák elleni gyilkosságok légkörét, és tíz százalék fölé emelte a Jobbik támogatottságát.

Izraelben élő magyar orvosnő hívta fel figyelmünket levelében családi barátjuk, Breuer Tamás történetére. A férfi saját deportálásáért és a munkaszolgálatban elpusztított édesapja után igényelt jóvátételt a Központi Igazságügyi Hivataltól. Kérelmeit nemrég elutasították azzal: a 2006-os kárpótlási törvény alapján csak a munkaszolgálatot túléltek kaphatnak kártérítést. Apja után pedig azért nem jár kárpótlás, mert a munkaszolgálat nem számít „politikai önkénynek” nálunk. „Hogy is van ez? Ha akarom, a törvény egyik fele érvényes, ha akarom, a másik fele? Kafkai helyzet a 21. századi Magyarországon” – fogalmazott a doktornő.

Egész életében azt tette, amiben hitt és amit szeretett.
 

91 éves korában elhunyt Fekete János bankár, közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese – értesült az atv.hu
 

Az idei Magyarországi Zsidókért díjat vasárnap a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) vezetőitől Jancsó Miklós filmrendező, Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, Navon Ágnes és Navon Smuel, a szarvasi zsidó ifjúsági tábor imatermének és konyhájának vezetője vette át.
 

Faludy György Szépség, boldogság című versének egy részletét választottam mottónak, eleget téve Andrassew Iván kérésének, hogy idén Faludy versekkel ünnepeljük október huszonharmadikát. „Meg kell mutatni a Jobbiknak és más sötét erőknek, hogy mi vár rájuk, ha beteljesülnek az olyan fenyegetéseik, mint az, hogy a „cionista zsidó és magyarellenes” Faludy György állami ünnepeken való szavalását be kell tiltani” – írja Andrassew az ismerőseinek és a barátainak címzett levelében.
 

Az aranyidőkben, a hetvenes évek végén minden második nyugati család rendszeresen rendelt a Quelle katalógusából, a fürthi cég évente 25 millió pakkot adott postára. Három évtizeddel később a Gustav Schickedanz által 1927-ben alapított vállalkozás végleg befuccsolt, a csődeljárás alatt lé  vő Arcandor kereskedelmi konszernhez tartozó csomagküldőt felszámolják, miután a több mint tízezer embert foglalkoztató Quellére egyetlen vevő sem akadt.

Miután Békéscsabán az aradi vértanúkra emlékezők október elején egy Faludy-verset olvastak fel, sajtóhíradások szerint a szélsőjobboldalon tiltakoztak a szerintük „cionista és magyarellenes” költő művének nyilvános szavalása ellen. Sőt, a jövőben előzetes cenzúrához kötnék, hogy hivatalos ünnepségeken melyik költő verseit olvashatjuk föl.
 

Előre szeretném bocsátani, hogy nem vagyok az amerikai politikának, legyen az bel- vagy külpolitika, semmi módon szakértője, de gondolom azok sem, akik eddig Barack Obama békedíjáról írtak véleményt ennek az újságnak a lapjain. Mindössze úgy általában érdekel a politika és figyelemmel kísérem az itt és a világban folyó eseményeket. Ugyanakkor azt is meg szeretném jegyezni, hogy, talán nem meglepő módon, nem vagyok teljesen objektív, mint ahogy gondolom senki sem, mert tökéletes objektivitás maga a lehetetlenség. Csak olyanok vannak, akik meg akarnak minket győzni arról, hogy véleményeik sem erre, sem arra nem hajlanak.

A magyarországi zsidóság jövőjéről tartottak a Mensch Alapítvány szervezésében a budapesti Bálint Zsidó Közösségi Házban kerekasztal-beszélgetést. Ez a jövő változatlanul ellentmondásokkal terhes.
 

A nyilvánosság legnagyobb hatású fórumán – a televízióban – Orbán Viktort egyetlen interjúban szembesítették azzal a kérdéssel, hogy pártja kizárja-e az edelényi polgármestert. Ez utóbbi az európai civilizációs normák felől nézve tiszta egyértelműséggel tett tanúbizonyságot arról, hogy rasszista gondolkodású. Orbán viszont igyekezett elkerülni az egyértelműséget, amihez biztonságot adón segítette hozzá a riporter viselkedése. A pártelnöknek két olyan mondata is elhangzott, amelyre vissza kellett volna kérdezni, ráadásul nem feltétlenül konkrét ismeretek, hanem egyszerűen az elemi logika, illetve az említett, civilizációs normák ismerete jegyében. Visszakérdezés nem volt.

Kati Marton magyar származású neves amerikai író, újságíró a kommunizmus elől 1957-ben külföldre menekült szüleinek történetét írta meg új, A nép ellenségei című könyvében.
 

A holokauszt áldozatainak emlékére márványtáblát avattak az egykori zsinagóga bejáratánál Várpalotán vasárnap, s a ma képzőművészeti kiállítóhelyként funkcionáló épületben megnyitották a Jeruzsálem című fotókiállítást.
 

1944. október 16-án Horthy Miklós kormányzó rádiószózatot intézett a nemzethez, melyben bejelentette Magyarország kilépését a szövetségesek ellen vívott háborúból. Bizalmas körökben elmondta, hogy pisztollyal a kezében az utolsó golyóig harcolni fog a nácik ellen, ha meg akarnák akadályozni a békekötést. Terve azonban azonnal összeomlott.
 

Noha akad nála még nyíltabb zsidógyűlölő is, Edelény polgármestere a mai Magyarország antiszemitáinak nemcsak afféle frontembere, hanem az új rasszista taktika egyik bajnoka is. Figyeljük a helyi televíziót! 
 

Mi újat mondhatunk vajon a modernkori magyar múlt egyik leggyakrabban ecsetelt kérdéséről? Vörös Károly máig érvényes módon határozta meg a „zsidó Budapest” és a „zsidós Budapest” számos érdemi vonását. Az elsőt illetően rámutatott, hogy az 1873-at követően a fővárosba áramló, majd ott tartósan gyökeret eresztő izraeliták társadalmi arculatát polgári jellegük adta.
 

Elég ocsmány az is, ahogy az MSZP nem adja Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt, persze. Ahogy szoci parlamenti képviselők felülbírálják az ügyészséget, és elmondják, az miért is nem indokolta kellőképpen a két fórumos mentelmi jogának felfüggesztési kérelmét. Holott annyira nem bonyolult az UD Zrt.-ügy ezen szála. Zsarolás. Zsa-ro-lás. Ez a gyanú például Herényivel szemben.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke szerint komoly aggodalomra ad okot az, hogy a rasszista, antiszemita kijelentések mára a politikai közbeszéd részévé váltak Magyarországon.

Az Oszkár-jelenség félreértéséről tanúskodik, ha valaki egy Fideszbe ékelődött rasszista ámokfutásaként interpretálja az eseményeket. Nem ez történt, hanem az, hogy egy jobb sorsra érdemes tehergépjármű-vezető megpróbálta kicsi fejében összerendezni mindazt, amit az elmúlt években a jobboldali médiában látott, hallott, olvasott.