A zsidó, aki alkut kötött a nácikkal
“A körülmények hőse volt. Valakinek kellett tenni valamit. Jobb megmenteni életeket, mint nem tenni semmit” – mondta az egyik túlélő.
Összesen 7,038 találat (4241 - 4260) : Magyar Idők.
“A körülmények hőse volt. Valakinek kellett tenni valamit. Jobb megmenteni életeket, mint nem tenni semmit” – mondta az egyik túlélő.
Kertész Imrét Németország teljesen magáénak érzi, ezt az író egyáltalán nem bánja – az első magyar Nobel-díjas író ma már kikéri magának, ha Magyarországhoz kötik. A Die Welt interjút közölt a születésnapját ünneplő íróval, a német nyelvű sajtó tele van Kertészt méltató írásokkal.
Hetven évvel ezelőtt, 1939. november 11-én tartotta meg első előadását a pesti Goldmark-teremben a magyar színpadokról a zsidótörvények következtében száműzött zsidó színészekből alakult színház. A letiltott művészeket az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) több száz rendezvénnyel próbálta megmenteni a fizikai és szellemi pusztulástól. Az utolsó előadást 1944. március 19-én, a németek bevonulása napján tarthatták meg.
„A zsidók történelmi okokból nem szokták hamvasztatni magukat – világosított fel Ferenc, akinek eleinte felfoghatatlan volt a családom hozzá való viszonyulása. Hát még az anyukájának, akinek lehetetlen volt megmagyarázni, hogy a fia milyen okból készülhetett több héten át nálunk a vizsgáira. Miközben nálunk evett. És ivott.”
Három-négy fős kommandók fésülnék át a könyvtárakat, s kilopkodnák, majd megsemmisítenék “a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait”. Az irodalmi szabadcsapatokra tett javaslat a Demokratában jelent meg.
Az ötvenes-hatvanas évek Németországa nagyon különbözött a maitól. Amíg ma teljes szembenézés van, akkor kétségbeesett ellenállás volt a múlttal szemben. Nem tagadtak, csak azzal érveltek, hogy ők is sokat szenvedtek. A zsidók szenvedése nem az ő fájdalmuk volt. A felelősség akkor még szóba se jött. Nekem ott annyira nehéz volt, hogy már az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam…
Nem a halottak számáról kell beszélni, hanem arról, hogy mi vihet rá valakit emberirtásban való részvételre, vagy éppen az életét kockára tevő embermentésre. Ez a Jad Vasem Intézet, a világ legnagyobb holokauszt-kutató, oktató és emlékező helyének üzenete. A jeruzsálemi giga-intézményben kiállítások, oktató-, kutatóhelyek, emlékművek emlékeztetnek a legyilkoltakra és mindazokra a zsidókra és nem zsidókra, akik megpróbáltak tenni az erőszak ellen.
Benedek István Gábor regényéről már a harmadik izraeli városban tartanak kerekasztal beszélgetést.
Izraelben élő magyar orvosnő hívta fel figyelmünket levelében családi barátjuk, Breuer Tamás történetére. A férfi saját deportálásáért és a munkaszolgálatban elpusztított édesapja után igényelt jóvátételt a Központi Igazságügyi Hivataltól. Kérelmeit nemrég elutasították azzal: a 2006-os kárpótlási törvény alapján csak a munkaszolgálatot túléltek kaphatnak kártérítést. Apja után pedig azért nem jár kárpótlás, mert a munkaszolgálat nem számít „politikai önkénynek” nálunk. „Hogy is van ez? Ha akarom, a törvény egyik fele érvényes, ha akarom, a másik fele? Kafkai helyzet a 21. századi Magyarországon” – fogalmazott a doktornő.
Joggal hinné az ember, hogy David Copperfielden kívül senki sem képes egyetlen lánccal és egy lakattal elbirtokolni egy több százmilliót érő telket Budapest közepén, a várhegy oldalában. Pedig igen.
Az idei Magyarországi Zsidókért díjat vasárnap a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) vezetőitől Jancsó Miklós filmrendező, Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, Navon Ágnes és Navon Smuel, a szarvasi zsidó ifjúsági tábor imatermének és konyhájának vezetője vette át.
Az aranyidőkben, a hetvenes évek végén minden második nyugati család rendszeresen rendelt a Quelle katalógusából, a fürthi cég évente 25 millió pakkot adott postára. Három évtizeddel később a Gustav Schickedanz által 1927-ben alapított vállalkozás végleg befuccsolt, a csődeljárás alatt lé vő Arcandor kereskedelmi konszernhez tartozó csomagküldőt felszámolják, miután a több mint tízezer embert foglalkoztató Quellére egyetlen vevő sem akadt.
Cigányozást, zsidózást és politikai propagandát hallgathattak a nevetgélő diákok az Antall- kormány volt miniszterétől.
A magyarországi zsidóság jövőjéről tartottak a Mensch Alapítvány szervezésében a budapesti Bálint Zsidó Közösségi Házban kerekasztal-beszélgetést. Ez a jövő változatlanul ellentmondásokkal terhes.
A holokauszt áldozatainak emlékére márványtáblát avattak az egykori zsinagóga bejáratánál Várpalotán vasárnap, s a ma képzőművészeti kiállítóhelyként funkcionáló épületben megnyitották a Jeruzsálem című fotókiállítást.
A hungarista Magyar Nemzeti Arcvonal újabb kiképzőtáborokat szervez a következő hét végén, többfelé az országban, amelyeken “buzik, cigányok és zsidók továbbra sem vehetnek részt” – írja a Népszabadság.
A múlt héten a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban dokumentumfilmet mutattak be az Üvegházról, arról az épületről, ahol 1944-ben mintegy háromezer üldözött zsidó talált menedéket, miközben nagyüzemi módszerekkel folyt az életmentő papírok, a schutzpassok előállítása Carl Lutz alkonzul irányításával.
1944. október 16-án Horthy Miklós kormányzó rádiószózatot intézett a nemzethez, melyben bejelentette Magyarország kilépését a szövetségesek ellen vívott háborúból. Bizalmas körökben elmondta, hogy pisztollyal a kezében az utolsó golyóig harcolni fog a nácik ellen, ha meg akarnák akadályozni a békekötést. Terve azonban azonnal összeomlott.