Április 18-án vasárnap emlékezett a magyar közélet a vészkorszakra. Idén aznap zajlott több mint tízezer ember részvételével az Élet Menete, s aznap rótták le kegyeletüket az áldozatok emléke előtt politikusok, egyházi vezetők, zsidók és nem-zsidó emlékezők egyaránt. 

Háromnapos programsorozatot szentel a Trafó a rasszizmus kérdésének március 8. és 10. között: a neves kortárs író, Elfriede Jelinek darabjai mellett a programban szerepel drámapedagógiai foglalkozás, beszélgetés, előadás a “kedélyes zsidózásról”. A programok egy része ingyenes.
 

Ma Belső-Erzsébetvárost hívjuk zsidónegyednek, pedig azelőtt sosem nevezték így. Egyrészt, mert bár nagyrészt zsidók lakták, nem kizárólagosan; másrészt, mert bár nagyrészt ott laktak a zsidók, de nem kizárólagosan. A Belső-Erzsébetváros történetét taglaló epizód után sorozatunk folytatásában Lipótváros, Újlipótváros, Újpest és Józsefváros zsidó arcával nézünk szembe.
 

„A izraeli holocaust-irodalom különböző fázisait legjobban a költészettel szemléltethetjük”, mondja Hanna, „ahol három jól elkülöníthető irodalmi generációról beszélhetünk. Az első generáció a harmincas és negyvenes években írt, legtöbbjük családja és hozzátartozói Európában voltak.
 

Miután a Legfelsőbb Bíróság elutasította a gárdisták felülvizsgálati kérelmét, jóváhagyta a szervezet feloszlatását, s ily módon a Magyar Gárda minden lehetséges hazai jogi fórumot kimerített, a Jobbik elnöke elérkezettnek látja az időt, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához forduljon jogorvoslatért.
 

A Legfelsőbb Bíróság kedden visszautasította a Magyar Gárda Egyesület felülvizsgálati kérelmét, és helyben hagyta a szervezet feloszlatását jogerőre emelő nyári ítéletet. Ezzel a gárda az összes lehetséges magyarországi jogi fórumot kimerített önmaga feltámasztására. Vona gábor Jobbik-elnök szerint most Strasbourg következik.
 

„Vannak, akik tagadják, hogy egy-egy népközösség tagjaiban nagyjából ugyanaz a lélek él. Főleg zsidók szoktak elutasítani minden faj-elméletet, ösztönösen érezve, hogy ezekből fonják nyakukra az antiszemitizmus kötelét. Mások a tudományos exaktság nevében vonják kétségbe a faji elméletek valóban gyakran könnyelmű és pontatlan tételeit. Sem ezekkel, sem azokkal nem vitatkozom;

Kertész Imre nemrégiben nagy vihart kavart egy német lapnak adott interjújában, szélsőséges reakciókat, többek között a magyarellenesség vádját váltva ki az itthoni közvélemény egy részéből. Jogosak-e a Nobel-díjas írót ért vádak? Igaza volt-e Kertésznek?

A magyar származású Holokauszt túlélő, Elie Wiesel, béke Nobel díjas, világhírű író, a Holocaust óta először érkezik hivatalos látogatásra Budapestre, 2009. december 9-én. 

A Die Welt Kertész Imrével 80. születésnapja alkalmából interjút készített, amiről az utóbbi napokban sokan írtak és beszéltek. Itt a teljes interjú fordítása

A mai magyar közéleti (inkább baloldali/liberális) publicisztikákban csak úgy röpködnek a fasizmus és a fasiszta kifejezések, nagyjából leírva (fogalmilag) azt a tömeghangulatot (és a szereplőit), mely – úgymond – megteremtette a romák elleni gyilkosságok légkörét, és tíz százalék fölé emelte a Jobbik támogatottságát.

A baloldali publicista attól tart, hogy a brit szélsőségesek előbb-utóbb ismét terrortámadásokba kezdenek. Az erőszak terjedésében jelentős szerepe van a rasszista szélsőjobboldali radikális párt megerősödésének.
 

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke szerint komoly aggodalomra ad okot az, hogy a rasszista, antiszemita kijelentések mára a politikai közbeszéd részévé váltak Magyarországon.

Politikai vita robbant ki Nagy-Britanniában amiatt, hogy a BBC televízió – most első ízben – meg akarja hívni legnézettebb vitaműsorába a brit szélsőjobb legnagyobb pártjának vezetőjét, akivel a kormányzó Munkáspárt képviselői eddig nem kívántak együtt mutatkozni.

Némi késéssel, de a téma súlyosságához mérten sose későn, reagálnék a Népszabadság nyár eleji négyoldalas mellékletére, melyben egy Gyurgyák nevezetű történész azt fejtegeti, hogy a baloldalnak nincs nemzeti identitása, nemzetképe, nemzettudata, nemzetstratégiája, nemzetvízió­ja – egyáltalán: nemzete sincs. Bár a vád ősrégi, nem értettem, a történész miért a magyar ultranacionalizmus – ne kerteljünk –, a magyar nácizmus, nyilas mozgalom elképesztő tempójú újjáéledésének idején tartja szükségesnek megjelentetni opusát.
 

Pénteken a leeds-i büntetőbíróság több mint négy-, illetve több mint kétévi elzárásra ítélt két észak-yorkshire-i férfit, akik némi túlzással jogi történelmet csináltak, amennyiben ők az elsők, akiket többrendbeli rasszista uszításért, antiszemita anyagok világhálós megjelentetéséért és terjesztéséért küldenek börtönbe.

Rámcsörgött!  Latyak-havas, január végi küszködés a kimúlni készülő téllel, a harmadik, de már múló félben lévőnek hitt tüdőgyulladással, mozgásnehezítő téli göncökkel és egy hatalmas műanyagkosár szörnnyel. Ez utóbbit a boltban, ahol az unokám közelgő születésnapjára katicabogárforma hátizsákra vadásztam, kötelező cipelni

Ezt a levelet nem azért írom, hogy békét kössek a magyarországi jobboldallal. Nem azért, hogy rokonszenvet ébresszek magam iránt, hogy „jó pontokat szerezzek” a küszöbönálló hatalomváltás előtt. Nem azért, hogy összefogásra buzdítsak, hogy kiegyezésre törekedjem, még csak azért is csak kevéssé, hogy meggyőzzem a jobboldalt erről vagy arról, és nem azért, hogy kerülő úton érveket hozzak föl ellene, vagy szelídebb retorikával megismételjem a szokásos hadüzeneteket és harci riadókat.

Semmilyen valós alapja sincs annak az állításnak, hogy a jelenlegi gazdasági válság a legnagyobb volna az 1929-33-as világválság óta; ez egy sokak által szajkózott mítosz – állapítja meg Peter Zeihan tanulmánya, melyet az amerikai biztonságpolitikai elemzőközpont, a Stratfor tett közzé. 

A politikai korrektség kultúrájával Európa háború előtti rémképeket üldöz. A hazai kulturális hagyomány térvesztése és a bevándorlók iránti toleranciamítosz oda vezetett, hogy az európaiak nem tudnak mit kezdeni a fundamentalista szélsőségekkel.