2010. február 21 és 28 között nyílt hetet tartott Európa első Izraeli Kulturális Intézete (IKI), a Paulay Ede utca 1 szám alatt. Az intézet, mely a tervek szerint 2010 őszén nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt, a Szochnut kezdeményezésére jött létre. Az épületet magánszemélyek anyagi támogatásával vásárolták meg, és az intézmény vezetősége a jövőben is törekszik majd az anyagi függetlenség megőrzésére.
 

Nagy népszerűségnek örvend Izraelben a titkosszolgálat, a (külföldön) félelmetes és (otthon is) titokzatos Moszad. Az egyik lapban megjelent cikk szerint a tanárok arról panaszkodnak, hogy a középiskolásokkal csak a dubai akcióról, Mahmud al-Mabhuh a Hamasz egyik magas rangú katonai vezetőjének „likvidálásáról” lehet beszélni. A diákok naphosszat nézik az internetre feltöltött anyagokat és közben ők is ügynöki karrierről álmodoznak.
 

Domán István rabbi (minden ellenkező híreszteléssel ellentétben nem főrabbi) március elsejei kijelentése arról, hogy Sólyom László nem méltó államfőnek, ha nem írja alá a holokauszttagadás büntethetőségéről szóló törvényt, felidézi bennem a réges-régi, még az amerikai gyarmati időkben született legendát, melyet Washington Irving dolgozott fel. Rip Van Winkle átaludt az erdőben húsz évet, s mikor felébredt és hazatért, nem ismert rá a falujára: a felesége fiatal nőből öregasszonnyá vált, a gyermekei felnőttek, a szomszédai meghaltak.
 

Az országgyűlés hétfőn név szerinti szavazással elfogadta a Btk. módosítását, mely szerint a jövőben büntethető lesz a holokauszt tagadása. A törvény három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtja azt, aki nagy nyilvánosság előtt tagadja a haolokauszt tényét, illetve kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel azt. Az új szabály a kihirdetését követő harmincadik napon lép életbe.
 

Az elmúlt bő másfél évtized során a szélsőjobb, a mérsékelt, önmagát néha konzervatívnak nevező jobboldali erők olykor nyílt, olykor burkolt támogatásával megszállta, kisajátította magának köztereink, utcáink jó részét. A penetránsan antiszemita Prohászka Ottokár püspökről még Balogh Zoltán képviselő (Fidesz) is azt hiszi, hogy csak azért szerepel képe a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításán, mert mi, a kiállítás tartalmáért felelős történészek nem folytattunk kellő mélységű történeti kutatómunkát.
 

Kedd reggel megtámadták az Országos Választási Iroda weboldalát, Jobbikot éltető és a Fideszt, illetve az MSZP-t szidó feliratokat helyeztek el az aloldalakon.
 

Sokadik nekifutásra a parlament utolsó ülésén megszavazták a holokauszttagadás büntethetőségét. Mesterházy Attila javaslatát az MSZP és az SZDSZ támogatta.
 

Erőszakba születünk, abban nevelkedünk, nem kell meglepődni, ha egész társadalmunkat az erőszak működteti, állítja Michael Haneke A fehér szalag című Aranypálma-díjas filmjében, és vitatkozni sem lehet vele. Haneke mesét mond az első világháború előtti időkről, hogy magyarázatot adjon a 20. századra.
 

A rendszerváltás amúgy nem indult reménytelenül, hiszen az 1991-ben a
MIOK-ból megalakult Mazsihisz legalábbis a nevében szakított az
„izraelita” múlttal és a centralizáltsággal, hogy zsidó és demokratikus
lehessen. Ám ma már látjuk, hogy mindezek ellenére nem sikerült
túllépnie a szűkkeblű felekezeti képviseleti intézmény határain, és nem
is vált sokkal demokratikusabbá…

Milyen módon viszonyuljanak a Jobbikhoz a rádiók és a televíziók a médiatörvénynek a rasszista beszédet tiltó rendelkezéseiből kiindulva? Mikortól lehet azt mondani, hogy szócsövet nyújtanak a Jobbiknak? Mit tartanak követendő példának? Melyek azok a témák, amelyekkel kapcsolatban meg lehet a Jobbikot szólaltatni? Másképpen kell viszonyulnia egy újságírónak a Jobbikhoz, amikor a „cigánybűnözésről” és „zsidó nagytőkéről”, a választási programjáról és szakpolitikai kérdésekről, vagy olyan témákról beszél, amelyekben a Jobbik „a média szövetségese”, például a pártfinanszírozás kérdése? Kötelezi a médiumokat bármire az, hogy mandátumokat szereztek az EP-ben?
 

Szíria miniszterelnöke szombaton figyelmeztette Izraelt, hogy egy újabb háború a Közel-Keleten katasztrofális következményekkel járna a régió egészére – adta hírül a Háárec. Nadzsi el-Otari szíriai kormányfő Francois Fillon francia miniszterelnökkel tartott találkozója után riportereknek nyilatkozva elmondta, hogy egy újabb háború veszélyes utóhatásokkal járna, nem csak a Közel-Keleten, de nemzetközi szinten is. Mint ismeretes, Szíria külügyminisztere még február elején figyelmeztette a zsidó államot, hogy amennyiben ismét fegyveres konfliktusra kerülne sor, az minden bizonnyal elérné az izraeli városokat is.
 

Kairó központjában kisebb pokolgéppel merényletet követett el egy ismeretlen férfi vasárnap egy zsinagóga ellen, de a házi készítésű szerkezet nem robbant fel, csak meggyulladt. A tűz semmiben nem okozott kárt, és rövid idő alatt eloltották – közölte a rendőrség.
 

Drancy, Franciaország. – A 38 éves Hassen Chalghoumi Nicolas Sarkozy elnök álmainak imámja. Támogatja az arcot teljesen elfedő fátyol, a burka betiltását; ellenzi a vallási radikalizmust, és pártol egy Franciaországra összpontosító „republikánus iszlámot”; ökumenikus személyiség; és párbeszédet szorgalmaz a franciaországi zsidókkal.
 

Február 11-én a teljes magyar médián végigfutott a hír: 95 Holokauszt-túlélő (illetve hozzátartozóik) keresetet nyújtottak be egy chicagói bíróságon, s ebben a Magyar Államvasutakat perlik milliárdokra, amiért az közreműködött az 1944-es deportálásokban. Másnap már magyar történészek, jogi szakértők, a Holokauszt Dokumentációs és Kutatóközpont munkatársai is megszólaltak az ügyben, tollat ragadtak az ismert antiszemita publicisták…

Hatályon kívül helyezte a bíróság azt a rendőrségi tiltó határozatot, amely nem engedélyezte, hogy a Nemzeti Forradalmi Párt március elején felvonulást tartson Budapesten; a szervezet az elhalasztott “becsület napi” megemlékezését akarja megtartani a Hősök terén.
 

A kereset formailag ugyan 1 milliárd 240 millió dollárra pereli a MÁV-ot, de a nem vagyoni kártérítési rész – 240 millió dollár – felfelé igazítását kéri az 1944-es szintről, mégpedig az indoklásban harminchármas szorzót említve.
 

Semmiképpen nem szabad hagyni azt, hogy idejétmúlt pszeudoideológiák irányítsák életünket. Akik pedig kiszabadították a szellemet a palackból, lassan visszagyömöszölhetnék azokat az eredeti helyükre.
 

Gyermekkoromban semmi úgynevezett zsidós nem volt, a Kádár-korszakban ez a téma a szőnyeg alá volt söpörve, legfeljebb a Kosciuszko Tádé utcai általános iskola, mely a Kodolányi Főiskolának adott otthont (mára ez is kiköltözött), folyosóin osztottuk meg a családi ’coming out’ után osztálytársaimmal azt a tényt, hogy ki milyen vallású, vagy ki milyen családból származik.
 

8,92 milliárd dolláros (1773 milliárd forintos) kártérítési per indult a MÁV ellen egy chicagói bíróságon a vasúttársaságnak a magyarországi zsidók deportálásában betöltött szerepe miatt. A magyar államháztartás romba dőlésével fenyegető kereset hemzseg a súlyos történelmi tévedésektől, de jogi és egyéb hibák is vannak benne. Az állítólagos kutatásba sem a holokauszt ismert hazai történész szakértőit, sem a kárpótlással foglalkozó nemzetközi zsidó szervezeteket, sem a hasonló nemzetközi perekben jártas jogászokat nem vonták be.

A holokauszt magyar áldozatainak hozzátartozói egy chicagói bíróságon beperelték a MÁV-ot, amiért a társaság a II. világháború alatt szerelvényeket biztosított a zsidók deportálásához. Állításuk szerint keresetüket kilenc évnyi kutatómunka előzte meg, 240 millió dollár vagyoni kár és egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését követelik.