Ulickaja népszerűségének titkát kutatva mind az oroszországi, mind a magyarországi kritika az elismerések mellett többféle elmarasztalást is megfogalmazott. A bírálatokban látensen szinte kivétel nélkül ott van valamiféle ál-irodalmi gyanakvás: nem lehet igazán „míves” munka az, ami a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat. 

1943. július elején váratlanul összehívták – rajtunk keresztül – a családtagjainkat, szülőket, feleségeket, egy Szőregen lévő ház udvarába, és egy Todt-ezredes arról tartott előadást, hogy rövidesen a szerbiai Borba indulunk, ahol a magyar állammal kötött megállapodás alapján a rézbányában fogunk dolgozni, és az általunk végzett munka ellenértékeként Magyarország rezet kap cserébe.

“Aki pusztán etnikus értelemben zsidó, azaz nem veszi magára az ég igáját, miáltal szellemi értelemben zsidó lehetne, az vét a Törvény ellen – így szól a zsidó hagyomány. Ez a versbeli bűnösség gyökere is, melyből a kereszténység, Radnótié is, szárba szökken. Talán megkockáztathatjuk, … Tovább »

Százharminc éve, 1879. augusztus 17-én született Samuel Goldwyn, a Metro-Goldwyn-Mayer amerikai filmgyár “középső” tagja, Hollywood egyik legsikeresebb független producere.
 

Londoni kávézók papírpoharain képregényfigurák hirdetik Magyarországot – nem a Balatonnal, nem a csikós-gulyás Alfölddel, hanem bányászlámpával, fröccsel, a zsidó negyed romkocsmáival, bulizással egy termálfürdőben. A németek kétmillióval kevesebb vendégéjszakát töltenek nálunk, mint tíz éve, de egyre több “fapados” brit, spanyol és francia jön hozzánk. Magyarország újracsomagolva, ahogy az útikönyvek és turisztikai portálok kínálnak minket.
 

Mintegy négyszázan gyűltek össze a budapesti antifasiszta rendezvényen a Városháza parkban; a demonstrációt többször bekiabálásokkal igyekeztek megzavarni, ám a program alapvetően békésen zajlott.

Augusztus 9-én nemzedéki feladatunknak tettünk eleget. A jeles eseményről nem számoltak be a szenzációra éhes televíziós csatornák, s még az újságok sem cikkeztek arról, hogy elvégeztük a pestszentlőrinci zsidó temető bozótmentesítését. Mi azonban tudjuk, hogy az efféle “tisztogatásnak” értelme és célja van, amely akár az irányhármas-elve szerint is meghatározható: honnan jövünk, hol vagyunk és hová tartunk.

“Soha nem érzem magam kényelmetlenül, ­amikor a saját filmemet nézem, hiszen pontosan tudom, hogy bizonyos hatásokat miként valósítottunk meg…”

Pedagógusok, vallási vezetők, történészek egy csoportja 2009. augusztus 12-én Dr. Hiller Istvánhoz fordult az alábbi elemzéssel:
 

Némi késéssel, de a téma súlyosságához mérten sose későn, reagálnék a Népszabadság nyár eleji négyoldalas mellékletére, melyben egy Gyurgyák nevezetű történész azt fejtegeti, hogy a baloldalnak nincs nemzeti identitása, nemzetképe, nemzettudata, nemzetstratégiája, nemzetvízió­ja – egyáltalán: nemzete sincs. Bár a vád ősrégi, nem értettem, a történész miért a magyar ultranacionalizmus – ne kerteljünk –, a magyar nácizmus, nyilas mozgalom elképesztő tempójú újjáéledésének idején tartja szükségesnek megjelentetni opusát.
 

Eötvös József életműve, annak ellenére, hogy látszólag szilárd helyet foglal el a magyar közgondolkodásban, az újabb időkben egyre inkább háttérbe szorul. Valljuk be, kevesen olvassák, aminek oka ez esetben nem pusztán az általános műveltség oly sokat emlegetett hanyatlásában keresendő. Külön-külön is vaskos műveinek erősen retorizált stílusa, nehézkes, túlságosan is tudatos nyelvhasználata ma kevésbé élő, mint legtöbb hozzá mérhető kortársáé. 

Egy nyíltan neonáci rendezvény sérti mások jogait, a rendőrség ezzel az indokkal tiltotta meg a budapesti Rudolf Hess-megemlékezést. A Magyar Helsinki Bizottság szerint azonban a magyar törvények alapján a felvonulást betiltani nem lehet, legfeljebb feloszlatni, ha a rendezvény másokban félelmet kelt. Hitler kegyvesztetté vált helyettesét a szélsőjobb békeharcosnak próbálja beállítani, mert 1941-ben tárgyalásokat kezdett az angolokkal. A hely, ahol eltemették, náci zarándokhellyé vált, de az ott tartott felvonulásokat Németországban jogi eszközökkel sikerült betiltani.
 

Olyan országban élünk, ahol sorozatban aljas gyilkosságokat követnek el ártatlan cigány emberekkel szemben, ahol a társadalom nem csekély része deviánsoknak tekinti a melegeket, alacsonyabb rendűeknek a nőket, elítélendőknek a “csonka családokat”, nemzetközi összeesküvőknek a zsidókat, és ahol a legnézettebb tévé csatorna vezető riporterét Izraelbe küldheti egy szélsőjobboldali politikus, ha éppen ahhoz van kedve. Agresszív és kioktató hangú küzdelem a parlamentben és a médiában, szitokáradat az utcán, az üzletben, a játszótéren. Permanens adok-kapok. De ki harcol ki ellen? Ki az ellenség?
 

A rendőrség megtiltotta a Rudolf Hessre emlékező neonáci felvonulást Budapesten. A BRFK szerint a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, és nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

Sevillai ülésén az UNESCO világörökségbizottsága (VB) több területen is stratégiai fontosságú fejleményeket üdvözölt az Andrássy út pufferzónájának számító Belső-Erzsébetvárossal kapcsolatban. Érdemi előrelépés azonban csak az új örökségvédelmi törvény ügyében történt, a többi területen évek óta nincs haladás. A zsidó negyeddel kapcsolatban a zöldombudsman is igen kritikus jelentést tett közzé.
 

Kállai Ernő kisebbségi biztos, majd Bajnai Gordon kormányfő is járt a Sándor-palotában hétfőn. Sólyom László államfő elítélte a romagyilkosságokat, a cigányság megvédelmezését becsületbeli ügynek nevezte.
 

Évek óta nem költött semmire az a 92 éves manhattani asszony, akit egy jóakarója fogadott be és etetett az utóbbi években. A holokauszt-túlélő hölgy a halála után mintegy 18,9 millió forintot hagyott a jeruzsálemi Hebrew University of Jerusalem egyetemre.
 

A háború után Kasztner Izraelben telepedett le, de 1954-ben sajtókampányt indítottak ellene azzal, hogy együttműködött az SS-szel és eladta a lelkét a náciknak. Kasztner rágalmazásért beperelte a vádaskodót, ám a pert elvesztette, majd nem sokkal ezután egy szélsőséges nacionalista lelőtte őt Tel Aviv-i otthona előtt.
 

Az a tény, hogy a legutolsó kivégzés a roma Holokauszt
évfordulójának éjjelén történt, nyilván nem véletlen.  

Úristen, már megint a Közel-Kelet [1]. Jövő héten mi lesz
nem menő? A gazdasági világválság? A budapesti tömegközlekedés? Az időjárás?
Megértem én a fanyalgókat, mégis arra kérnék most mindenkit, hogy legalább egy
cikk erejéig figyeljen egy kicsit a világ legagyzsibbasztóbb régiójára. Nem
azért, mert nincs jobb program egy szép augusztusi napon, hanem mert Izraeltől
elég sokat lehet tanulni. Már úgy értve, hogy az ő kárukon, kedves náci
olvasók, nem kell mindjárt megijedni.