Találatok ‘G. G.’

Összesen 12,586 találat (9481 - 9500) : G. G..

„Az volt a vezérelv, hogy az illető csapat vállaltan zsidó legyen”

Írta: Szombat - Rovat: Politika

Mindössze egy nap telt el, a Merlinben talán még ott áll egy-két kósza díszlet, pár otthagyott példány a kezelt jegyekből, az első nemzetközi zsidó színháztalálkozó kóbor szelleméről nem is beszélve, amikor Borgula Andrással leültünk beszélgetni a Gólem Színház Holló utcai művésztanyáján az épphogy csak elmúlt rendezvényről.
           

 

Sosua, a zsidó város

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Forrás: Népszabadság 2008. január 19. / Győri Sándor Ahogy sötétkeretes, enyhén zsíros szemüvegén át rám hunyorgott Jose, inkább könyvelőfélének tetszett, mintsem idegenvezetőnek. Magas fejhangon, kimódolt tanárossággal bizonygatta, hogy itt Puerto Platában, Dominika északi csücskében … Tovább »

„Szép volt, lányok!”

Írta: Szirtes Bori - Rovat: Politika

Több mint fél év szervezőmunkája után láthatta a közönség a Gólem nemzetközi színházi fesztivált, amelyen csupa vállaltan zsidó társulat vett részt. Remélhetőleg hagyományteremtő célzattal. Pontosan ezért érte a lelkes várakozással teli nézőseregletet övön aluli ütésként a Merlinben első napon fellépő Bukaresti Zsidó Színház produkciója, akik Sólem Alechem: Menachem Mendel, az üzletember című darabját vitték színpadra.
 
 

Baruch Kahana: Történet a kozmikus szeretetről

Írta: Szombat - Rovat: Politika

A szellem fejlődésében, az én-tudat kialakulása felé a szeretet az egyetlen járható út. Baruch Kahana, izraeli klinikai pszichológus, megállapította, hogy a haszidizmus szellemi irányzata ugyanazt a viszonyt éli meg minden zsidóval szemben, mint egy szerető édesanya a gyermekével kapcsolatban. Ez lehetővé teszi, hogy aki áldásában részesül, értékes embernek minősüljön, olyannak, aki megérdemli a boldogságot. Ezzel együtt, a haszidizmus, s mindaz, ami utána következett, csak abejárandó út feléig jutott el. 
 

„Minden írásomban van önéletrajzi elem”

Írta: Szombat - Rovat: Politika

„Még túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy bármibe döntően beleszólhattunk volna, de amint a rendszerváltás bekövetkezett, rögtön túl öregek lettünk: átugrott bennünket az idő. 1989-ben a húszévesek kerültek a “piacra” én pedig akkor már harminchárom voltam. Kis túlzással egy reggel arra ébredtem, hogy – ígéretes fiatalból – vén trottyá váltam: közte semmi. Az említett „lábvíz”, a langyos semmi fullasztó volt ugyan, ma azonban, visszatekintve, sokak szemében aranykornak tetszik.”

[popup][/popup]