Az ultrák szent háborúja címmel közölte kedden a Die Welt című német lap Paul Lendvai neves ausztriai publicista Kertész Imréről szóló írását.
 

Tiltakozások hatására visszavonták Morvai Krisztinának, a Jobbik európai parlamenti vezető képviselőjének meghívását egy londoni konferenciára, amelyet a palesztinok jogainak támogatására rendeznek, írta a The Observer.
 

Sem hitem, sem reményem nem volt a koncentrációs táborban. Kényszerűségből alkalmazkodtam a halálgyár gépezetéhez, bár erről nehéz beszélni, elvégre az alkalmazkodás kollaborálást is jelent – mondta abban az interjúban Kertész Imre, amelyet 80. születésnapja alkalmából közölt szombaton a bécsi Der Standard.
 

Az elhíresült Kertész Imre-interjú kapcsán a Litera körkérdést intézett írókhoz, irodalmárokhoz, történészekhez. Ez alkalommal Bán Zoltán András, Szántó T. Gábor és Tamás Gáspár Miklós reagálását olvashatják. A beérkező válaszokat folyamatosan közöljük.
 

Ha pusztán formális szempontból tekintjük, a választások előtt mind a két nagy politikai tábor mozgósítani akar, s ez a mozgósítás abból építi fel a maga “igazságát” (általában féligazságát), amit a másik oldal hibaként elkövetett. A féligazságok rendszerét olyan igazságmagvakra építik fel, amelyeket különféle ideológiai és retorikai szószokba, mártásokba forgatnak bele. Ennek segítségével jön létre az a csoportkohéziós erő, ami a Saját Oldal igazságát és egyedülvalóságát, valamint a Másik Oldal alávalóságát bizonyítja.

„Vannak, akik tagadják, hogy egy-egy népközösség tagjaiban nagyjából ugyanaz a lélek él. Főleg zsidók szoktak elutasítani minden faj-elméletet, ösztönösen érezve, hogy ezekből fonják nyakukra az antiszemitizmus kötelét. Mások a tudományos exaktság nevében vonják kétségbe a faji elméletek valóban gyakran könnyelmű és pontatlan tételeit. Sem ezekkel, sem azokkal nem vitatkozom;

Kertész Imre Nobel-díjas író szerint meghamisították, amit Magyarországhoz fűződő viszonyáról mondott a Die Welt című lapnak – jelentette ki az író a Duna Televízió Híradójának adott interjújában. A 80. születésnapját  éppen ma ünneplő Kertész Imre interjút adott az őt így köszöntő Die Welt napilapnak, amit szerinte sokan félremagyaráztak. Az írás szerint Kertész Imre megtagadta Magyarországot és gyökértelennek nevezte magát. Az író ezt Híradónknak határozottan cáfolta, ő csak építő kritikát fogalmazott meg.
 

A magyar származású Holokauszt túlélő, Elie Wiesel, béke Nobel díjas, világhírű író, a Holocaust óta először érkezik hivatalos látogatásra Budapestre, 2009. december 9-én. 

A Die Welt Kertész Imrével 80. születésnapja alkalmából interjút készített, amiről az utóbbi napokban sokan írtak és beszéltek. Itt a teljes interjú fordítása

Ahogy tanultuk:
Nem szabad gyakorolni a törvényt, amíg nem ismerjük a szellemét. Ha az állat megpillantja a sakter kezében a kést, a vágás nem szabályos, a levágott állat húsa nem fogyasztható. A tenyerembe hajtom a fejemet, koszorúba helyezem a lila és sárga emlékezetet. Kevés gyöngy … Tovább »

A SZÍVEDRE, NYITOTT

Városban, melynek mennyboltozata nincs, csendje menedék

halotti ruhának látom életem

minden patak siet, minden

patak a szívhez siet

patak és körülötte hegyek

a patak forrásából jő a patak,

és én? mihaszna

a vízből vettem a kosárba,

kevés … Tovább »

Kertész Imrét Németország teljesen magáénak érzi, ezt az író egyáltalán nem bánja – az első magyar Nobel-díjas író ma már kikéri magának, ha Magyarországhoz kötik. A Die Welt interjút közölt a születésnapját ünneplő íróval, a német nyelvű sajtó tele van Kertészt méltató írásokkal.
 

1993-ban, egy Szombat Szalon keretében beszélgettünk Kertész Imrével a nyilvánosság előtt, majd az interjút utóbb, egy másik alkalommal, Török utcai lakásában, immár nem közönség előtt, kiegészítettük… Az élet és mű összefüggéseit elemző beszélgetést most, Kertész Imre halálhírére  tesszük ismét közzé honlapunkon.

Kafka csodálta a cionizmust és Brodhoz írott levele alapján feltételezhetjük, hogy a Palesztinába való kivándorlás sokszor megfordult a fejében, mégsem keverhetjük össze vívódó lelkének ide-oda mozgását, ambivalens zsidó identitásának hajtűkanyarjait művei sorsával.

Hetven évvel ezelőtt, 1939. november 11-én tartotta meg első előadását a pesti Goldmark-teremben a magyar színpadokról a zsidótörvények következtében száműzött zsidó színészekből alakult színház. A letiltott művészeket az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) több száz rendezvénnyel próbálta megmenteni a fizikai és szellemi pusztulástól. Az utolsó előadást 1944. március 19-én, a németek bevonulása napján tarthatták meg.

Az őrnagy, aki a háborúból hazatérteket kezelte, elfogásakor szintén megsebesült.
 

2009. november 2., Ha Ausztráliában úgy döntenek, hogy kiadják Zentai Károlyt a magyar hatóságoknak, ez nem jelenti azt, hogy az 1944-ben, 18 évesen kegyetlenül meggyilkolt Balázs Péter ügyében gyorsan megszületik a jogerős ítélet. A jogi eljárást a háborús bűnökkel vádolt férfi pénztárcája határozza majd meg: jó ügyvédekkel még Magyarországon is hosszúra nyúlhat az ítélkezés, újabb kérvényekkel késleltetheti a felelősségre vonást. Már majdnem öt éve versenyt fut az idővel. Őrizetben még csak egy hete van.
 

Az ötvenes-hatvanas évek Németországa nagyon különbözött a maitól. Amíg ma teljes szembenézés van, akkor kétségbeesett ellenállás volt a múlttal szemben. Nem tagadtak, csak azzal érveltek, hogy ők is sokat szenvedtek. A zsidók szenvedése nem az ő fájdalmuk volt. A felelősség akkor még szóba se jött. Nekem ott annyira nehéz volt, hogy már az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam…

Budapest kulturális, szociális és morális szempontból is egyre élhetetlenebb város. Mivé lett az egykori liberális undergroundhoz tartozó városvezetés, és mire vágynak a hasonló gyökerekkel rendelkező városlakók?

Székhelyi József mélységesen elkeseredett máig félreértett tokaji beszéde miatt.