Gyorsan felfelé ívelő sportpályafutását megtörték ugyan a második világháború előtti megkülönböztető törvények, a nehézségeken tántoríthatatlanul felülemelkedni képes kevesek egyikeként azonban nem hagyta, hogy a sors kifogjon rajta. A világégést követően mestere, Sárosi Imre irányításával egyre jobb eredményeket ért el, s az 1947-es, monte-carlói Európa-bajnokságon ezüstérmes, az 1948-as, londoni nyári olimpián pedig negyedik lett 200 m mellen. A csúcsra az 1952-es, helsinki ötkarikás játékokon ért fel: a finn fővárosban már aranyérmet eredményezett nagyszerű úszása 200 m mellen, ahol úgy nyert, hogy a világon először végigpillangózta a távot.