A Páva utcai Holokauszt Emlékközpont 2006 februárjában megnyílt állandó kiállítása több szempontból is ambivalenciáról árulkodik. Egyrészt, nagyon részletesen és kimerítően ábrázolja a magyarországi holokauszt nap-napi történéseit, ugyanakkor nem ágyazza be ezeket a szikár tényeket egy szélesebb összefüggésbe, nem ad részletes és kimerítő választ a miért kérdésére, ezért elbizonytalanítja a látogatókat is.

A mögöttünk álló évszázad szörnyű megpróbáltatásai közt akadt egy váratlan és örömteli fordulat is: a szovjet birodalom vértelen összeomlására gondolok, erre a megrendítő, nehezen felfogható eseményre, amely éppoly öntörvényűen zajlott le, akár a lenyűgöző természeti jelenségek, amelyeket rettegve vagy gyönyörködve bámulunk, befolyásolni őket azonban nem tudjuk. Mikor aztán összedőlt a nagy agyagvár, kigyúltak az örömtüzek, és Európa-szerte megkezdődött a gondtalan ünneplés. Csak az első eufória elmúltával gondoltak az örökségre is, a kimúlt óriás iszonyú hagyatékára, s a szorongás légkörében hirtelen megszületett az európai eszme.
 

Melyik az egyetlen hely ma Budapesten, ahol a szélsőjobboldali üvöltözők – köztéren – számottevő civil ellenállásba ütköznek, ahol a miniszterelnök nem ordításra hanem tapsra számíthat? Ez bizony az Újlipótváros, ahol a napokban kétszer néztek farkasszemet a fenyítő expedícióra érkező szélsőjobb hívei és az ellenükben felvonult antifasiszták.  Már a legutóbbi népszavazás idején is az egész országban egyedül itt múlta felül a nemek száma az igenekét néhány választókörzetben.
 

Április 7-én megvédtük Újlipótvárost, a pesti zsidóság fellegvárát. A Hollán Ernő utca sarkán megálljt parancsoltunk a fekete egyenruhásoknak. A félelmeiket, az „inkább ne csináljunk semmit!” mentalitást legyűrő antifasiszta civilek: pesti zsidók, liberálisok, baloldaliak, s néhány konzervatív szimpatizáns megszervezték magukat, és felkészülten várták a Lipótvárosba „jegyvásárlást” tervező szélsőségeseket. Az előzmények ismertek. Egy szélsőjobbos körökben honos leány összeszólalkozott az eladókkal a Hollán Ernő utcai Broadway jegyirodában.

“A belső hangot, isten hangját, amely a prófétákat, a költőket megszólította. A hangot, amelyet a kiválasztottak magukban meghallottak. A szentírás-történetek szerzői és főszereplői számára a megnevezhetetlen egyszersmind láthatatlan is volt, hallották magukban a hangját, isten számukra auditív élmény volt. Egyedül Mózesnek adatott meg, hogy lássa az örökkévalót a csipkebokor tüzében, egyedül ő merészelte megkérdezni, hogy ki vagy, és egyedül ő hallotta az abszolút identitás válaszát: Vagyok, aki vagyok.”

„A Magyar Köztársaság kormánya az örökös nélkül elhalt, zsidó származású vallású, sérelmet szenvedett személyek után a zsidó közösségi vagyoni igények rendezését koordináló Tárcaközi Bizottság létrehozásáról szóló 1091/2007. (I. 27.) Korm. hat. alapján létrehozta a zsidó közösségi vagyoni igények feltárását és rendezését koordináló Tárcaközi Bizottságot. A Kormány a vonatkozó határozat alapjain, 2007. december 10-én döntött egyrészt arról, hogy biztosítja a még élő rászoruló holocaust túlélők további anyagi támogatását, másrészt segíti a zsidó közösségek által nyitottnak tekintett igények végleges lezárását célzó kompromisszumos megoldás elfogadását.

A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány jelenleg – összetétele szerint legalábbis – a honi zsidóság egyfajta mini-parlamentjeként funkcionál. Kuratóriuma, mely több mint fél éve nem tudott határozatképes ülést tartani, március 27-én végre működőképesnek bizonyult.
Az előző határozatképes ülést 2007 szeptemberében tartották, utána két ízben hiábavalóan jöttek össze a kötelességtudó kurátorok. A testület egy – magát megnevezni nem kívánó – tagja szerint a húsz kurátorból 9-10 jár rendszeresen az ülésekre, a többi alkalmanként vagy egyáltalán nem jelenik meg, így a szavazóképesség örökké bizonytalan.
 

Akad olyan elemző is – Báthori Csaba –, aki lamedvovnyiknak, a harminchat igaz ember egyikének tekinti Joseph Rothot, ezt a tarhás alkoholistát, ezt a hontalan, leharcolt slemilt. De nem arra tanítanak-e minket az álruhás királyok és a haszid mesterek, amit – az igazak legendáját elemző tanulmányában – Gershom Scholem mond, vagyis hogy „ne mondjunk senkiről erkölcsi ítéletet”, mert „ezek az emberek többé-kevésbé paradox módon rejtve, álcázva gyakorolják az erényeket”?

JTA / Szombat 2008. július 1. Faruk Sen, az esseni Török Tanulmányi Központ igazgatója jutott erre a sorsra, miután az intézmény tanácsa értesült Sen fenti kijelentéséről. Az „Európa új zsidói” című esszé egy törökországi folyóiratban jelent meg, amiről a Frankfurter Allgemeine … Tovább »

Forrás: HG 2008. július 1. Frank O. Gehry kanadai származású amerikai építész kapta a 11. Nemzetközi Építészeti Biennále Arany Oroszlán életműdíját. Gehry átalakította a modern építészetet – a biennále kurátora, Aaron Betsky röviden ezzel indokolta a választást.     … Tovább »

Forrás: 168 Óra 2008. június 29. / Olvasói levél Olvasom volt a Magyar Nemzet című kiadványban (június 10.) az első, illetve negyedik oldalon, hogy hazánkfiát, a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom oszlopát és elnökét, a magyar jobboldal prominensét, Toroczkai urat a kanadai hatóságok … Tovább »

Forrás: Metazin 2008. június 29. Nem pusztán presztízskérdésről van szó. Jogi szempontból sem mindegy, hogy a bloggereket újságírónak tekintjük-e. Jár-e a hivatásos médiamunkásokat megillető védelem az amatőr bloggereknek? „A bloggerek zöme újságírónak tekinti magát, és … Tovább »

Bruni az izraeliek Diana hercegnője Forrás: Hetek Online 2008. június 27. Nicolas és Clara elcsábította az izraeliek szívét – így kommentálta a Sarkozy-látogatást értékelve a France 24 tévécsatorna híradója. A műsor idézett az izraeli újságokból, amelyek rajongással írtak „Clara … Tovább »

Forrás: Velvet 2008. június 27. Madonna és Guy Ritchie egyik barátja a Sunban rávilágított arra, hogy miért is ment tönkre a két híresség házassága. Az énekesnőnél állítólag akkor telt be a pohár, amikor férje hátat fordított a zsidó miszticizmusnak. Az ismerős szerint a rendező … Tovább »

JTA / Szombat 2008. június 25. Nem a hajdani lengyel szakszervezeti mozgalomról van szó, hanem arról a szolidaritásról, amit az amerikai zsidók táplálnak Izrael iránt. Jelen esetben pedig Szderot város lakói iránt, akik hónapok óta a Gázából kilőtt kasszam rakéták záporában kénytelenek … Tovább »

Forrás: HVG 2008. június 22. / G.F. Egy New York-ban született, Németországban élő izraeli művész, Ronen Eidelman provokatív ötlettel állt elő: zsidó államot kellene létrehozni a kelet-németországi Türingiában. A weimari Bauhaus Egyetem, ahol tanít, már elhatárolta magát a professzor … Tovább »

Forrás: Metazin 2008. június 22. Az antiglobalizációs mozgalom egyik vezéralakja nemzetközi adókkal orvosolná a világ igazságtalanságait. A globalizációt védő közgazdász sem ellenzi, hogy a szegények és a környezet javára az államok beavatkozzanak a piac működésébe. „A mai … Tovább »

Forrás: HVG 2008. június 20. / Pelle János Révész Sándor a baloldali publicisták, illetve média-teoretikusok között szinte elsőnek tesz kísérletet arra, hogy elméletileg meghatározza a „politikai korrektség” fogalmát a mai magyar médiában. Ám az Élet és Irodalomban június … Tovább »

Forrás: Hetek Online 2008. június 20. 2008. június 22-én vasárnap Yona Metzger, Izrael főrabbija Magyarországra érkezik, hogy a kilenc európai ország (Magyarország, Lengyelország, Ukrajna, Szlovákia, Románia, Csehország, Szerbia, Horvátország, Bulgária) zsidó közösségeit magában … Tovább »

Forrás: Metazin 2008. június 18. Nem a neokonzervatív ideológia felelős az iraki kudarcért. Az iraki háború – legalábbis a neokonzervatív ideológus szerint – az amerikai hagyományban gyökerezik. Amerika mindig is küldetésének tekintette a világ jobbítását. „Csakugyan le szeretnénk … Tovább »